Sok százezres fizetés múlhat rajta: beugratós kérdések, amiken sok magyar elbukja az álommelót

Szeptember nem csupán az iskolák és egyetemi képzések újraindulásának hónapja: ekkor számos cég szervezi meg úgynevezett hiring day eseményeit, vagyis intenzív toborzási kampányokat – így az állásinterjúk is különösen megszaporodnak ősszel. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy a munkaadók is szívesebben toboroznak szeptembertől, amikor a döntéshozók és a HR‑esek, szakmai vezetők visszatérnek a nyári szabadságaikról, és aktívan folytatják a kiválasztást.

Az álláskeresők számára tehát ilyenkor különösen fontos tudatosan készülni: az itt nyújtott szereplésünk – válaszaink, hitelességünk – alapvetően meghatározhatja, hogy bejutunk‑e a következő körbe, s végül megkínálják‑e nekünk az állást. Ugyanakkor komoly stresszforrásként jelennek meg a kérdések, amelyek váratlanul érnek minket.

Állásinterjú és kérdések

Az egyik leggyakrabban előkerülő kérdéskör, hogy miért és hogyan távoztunk korábbi munkahelyünkről. Egy jó HR‑es ebből több mindent is meg tud állapítani: kitartást, konfliktuskezelő képességet, teljesítményt – vagy azt is, ha az elválás külső körülmény miatt történt. Ebből következően fontos, hogyan mutatjuk be az okokat: ha részünk volt benne, érdemes szakmai, növekedést ösztönző szándékot hangsúlyozni, ahelyett hogy negatívként prezentáljuk a történetet.

Szintén stresszt okozó kérdés a bérigény feltárása. Bár az álláshirdetés beadásakor vagy az interjún megelőző fázisban világos lehet, hogy előbb‑utóbb szóba kerül, sok pályázó meglepődik, amikor megérkezik a kérdés. Célszerű bérigényünket már a felkészülés időszakában meghatározni internetes források, szakmai beszélgetések alapján, és az interjún minél később – előbb szakmai értékünket bemutatva – előhozni azt. Arra is ügyeljünk, hogy ne csupán konkrét összeget mondjunk, hanem jelezzük rugalmasságunkat, és udvarias visszajelzést kérjünk, hogy a vállalat elképzelésével mennyire találkozik a számunkra ideális összeg.

Különösen érzékenyen érintheti a kisgyermekes pályázókat – főként édesanyákat – ha túlzottan érdeklődnek a gyermekük életkora vagy egészségi állapota felől. Bár egyes üzleti szereplők aggódhatnak a kiesések miatt, hazai jogszabályok – a Munka törvénykönyve és az egyenlő bánásmódot biztosító jogszabály – tiltják az ilyen alapú megkülönböztetést már a toborzás során is. Pályázóként ilyenkor érdemes hangsúlyozni, ha van megfelelő segítség (bébiszitter, nagyszülők, távmunkalehetőség), és érdeklődni, hogy a cég biztosít‑e szükség esetén rugalmas megoldást.

A szakmai vezetők vagy HR‑esek olykor szándékosan beugratós kérdéseket is alkalmaznak, mint:

• „Adjon el nekünk egy tollat!”,
• „Milyen állat lenne, ha választania kéne?”,
• „Kitörne a zombi apokalipszis – mi történne?”

Ezek célja nem a tartalmi válasz, hanem hogy lássák, mennyire zavarba jövünk, hogyan reagálunk az ismeretlen helyzetre. Nem létezik erre egyetlen jó válasz; értékelik a problémamegoldó gondolkodást, a reflexiót, a rugalmasságot. Sokakban él az a kép, hogy a "Nincs rossz válasz" kifejezés, csak egy jól hangzó mondat, mely mögött nincsen valódi tartalom. Bizonyosan van olyan helyzet, amikor ez így van, de az állásinterjú nem tartozik ezek közzé. Valószínűleg a hazánkban alapvetően meghatározó porosz iskolarendszer hatása lehet, hogy sokan azt gondolják, van egy helyes válasz a kérdésekre, ez azonban tévedés. 

Stresszforrások az interjún

Érdemes rátérni a stresszforrások tudományos oldalára is. Az állásinterjú gyakran az élet egyik legnagyobb pszichés megterhelést jelentő helyzeteként jelenik meg, különösen a mai, stresszes és folyamatosan változó munkakörnyezetben. Mivel a munkáltatók elsősorban a személyes interjú során igyekeznek kiválasztani a számukra legmegfelelőbb jelöltet, a jelöltek ezt az alkalmat gyakran vizsgahelyzetként élik meg. Nem véletlen tehát, hogy a stressz és a szorongás rendszeresen megjelenik a kiválasztási folyamat során, hiszen a pályázók fokozott teljesítményelvárásnak érzik magukat kitéve.

A stressz és a szorongás érzése gyakran nem különül el élesen sem a pályázók percepciójában, sem az írásos visszajelzésekben, jóllehet ezek különböző pszichés állapotokat írnak le. A stressz rövidebb lefolyású, konkrét ingerre adott reakcióként jelenik meg, míg a szorongás ennél tartósabb, és túlmutathat az adott szituáción, akár az élet egyéb területeire is kihatva. Mindkét állapot járhat fizikai tünetekkel – például izzadás, szapora szívverés, fejfájás vagy izomfeszülés –, a szorongás azonban gyakran alvászavarral, kimerültséggel, ingerlékenységgel és a koncentráció romlásával is társulhat. Jelen vizsgálat során a két fogalom nem került különválasztásra, így a továbbiakban összevontan kezeljük a stressz és szorongás jelenségeit.

Szociológusokat és pszichológusokat már rágóta foglalkoztattja a téma. McCarthy és Goffin 2004- es kutatása rávilágított arra, hogy az állásinterjún átélt szorongás több tényezőből áll, ezért egy öt dimenziót (kommunikáció, megjelenés, társas helyzetek, teljesítmény és viselkedés) értékelő mérőeszközt dolgoztak ki (MASI). Ezzel kimutatták, hogy az interjún megjelenő szorongás mind az öt területen negatívan befolyásolja a pályázók teljesítményét. Az alacsonyabb szorongásszinttel rendelkező jelölteket ráadásul pozitívabb társas tulajdonságokkal és magasabb intelligenciaszinttel is társítják a megfigyelők, így ők összességében kedvezőbb benyomást keltenek.

A kutatások tehát egyértelműen arra mutatnak rá, hogy a kevésbé szorongó pályázók nagyobb eséllyel jutnak tovább a kiválasztási folyamatban, például második körös interjúra.

A szorongás csökkentése nemcsak a jelölt szubjektív közérzetét javítja, hanem objektív módon is növeli az interjún nyújtott teljesítményt. Összességében tehát azok a jelentkezők vannak előnyben, akik képesek kezelni a stresszhelyzetet, és így természetesebb, magabiztosabb benyomást keltenek a döntéshozókban. Egy frisebb, magyarokra koncentráló, 2023‑as Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen publikálásra kerülő dolgozat kutatásából kiderül, hogy a válaszadók 52,2 %‑a alaposan felkészül, tanulmányozza a céget és figyel az öltözékére, 22,4 % mindenre felkészül, és kérdésekkel érkezik az interjúra, míg további 22% részben készül – csupán 2,4 % nem készül különösen semmire.

Nyelvváltás – például angol kérdés hirtelen interjú közben – esetén 39 % jól reagál, mert számolt vele, 36,6 % meglepődik, de nem aggódik; 15,1 % frusztrált lesz idegen nyelv tudása ellenére, 5,9 % megijed, 3,4 % rosszul fogadja.

EZ IS ÉRDEKELHET

Az angol már a múlté: kiderült, ezek a nyelvek most aranyat érnek a munkaerőpiacon

2024-ben mindössze 58 969 fő tett nyelvvizsgát Magyarországon – miközben tíz évvel korábban még több mint kétszer ennyien próbálkoztak.

Az ilyen statisztikák jól mutatják, hogy a realitás nem a tökéletes felkészültek dominanciája, hanem a félelem nélküli nyitottság, rugalmasság és alkalmazkodókészség. A szorongás természetes része az interjúnak; a pszichológusi ajánlások szerint érdemes elfogadni – stresszként ugyan, de egyfajta eustresszként jelenik meg, ami segít jobban koncentrálni és kezelni a kihívást.

Épp ezért javasolt a felkészülés során ismételni az interjúszituációt, begyakorolni nehéz kérdések válaszait, és légzőgyakorlatokat, relaxációs technikákat alkalmazni (progresszív izomrelaxáció, autogén tréning, imagináció stb.). Az interjú előtti napokban a jó alvás segít, altatók helyett testmozgás és gyógynövények (pl. kamillatea) ajánlottak.

A tényleges interjú alatt a stressz csökkentése érdekében lassítani érdemes. Nyugodtan kérjünk időt, tisztázást, ha nem értjük a kérdést, majd strukturált, őszinte, példákkal alátámasztott válaszokat adjunk. Ha egy kérdés túlságosan kényesnek tűnik, megpróbálhatunk finoman visszakérdezni az igazi szándék tisztázása érdekében.

Végül kiemelendő, hogy jogilag vannak olyan kérdések, melyekre a pályázónak nincs jogi kötelezettsége válaszolni, mert személyes, családi, vagy hátrányos megkülönböztetést sugallnak. Ilyenek lehetnek például a családi állapotra, terhességre, gyermekek számára, vallási vagy szakszervezeti, poltikai hovatartozásra vonatkozó kérdések. Nem célja a cikknek etikai határokat húzni, csupán rámutatunk, hogy merülhetnek fel problémás kérdések, amelyek nem kötelezően válaszolandók és érzékenységük miatt akár visszakérdezés is indokolt lehet.

Ezáltal a cikk nem ítélkezik, hanem tudatosít: bemutatja, milyen stresszforrások, fura vagy etikailag kétes kérdések jelentkezhetnek, miért használják őket az interjúztató felek, és hogyan lehet rájuk felkészülni tudatosan, nyugodtan. Az állásinterjú nem vizsga, hanem objektív megmérettetés – de benne lehetőség is: felkészültséggel, hitelességgel, alkalmazkodásra való képességgel jobb eséllyel juthatunk túl a fordulókon.