Diplomáciai szinten is a britek a legbunkóbbak

Nehezen lenne diplomatikusnak nevezhető a brit külhoni alkalmazottak stílusa annak a jó néhány kiszivárgott levélnek a tartalma alapján, melyek a külképviseletek dolgozói és London közötti kommunikációban születtek.

A nigériaiak őrjítőek, a Nicaragua lakói nem becsületesek, a kanadaiak ellenszenvesek, a thaiföldiek pedig paráznák - ilyen és hasonló megállapításokat jegyeztek fel a brit külképviseletek dolgozói az utóbbi öt évtized során kiküldetéseik helyszínéről. A szabad információ áramlás törvényére hivatkozva a BBC szerezte meg a levelezések szövegét, melyből nemcsak a dolgozók bunkóságára derült fény, de arra is, mennyire elegük volt a vég nélküli koktélpartikból, ahol folyton szembesültek vele, mennyire képtelen az Egyesült Királyság javítani a megtépázott imidzsén.

Egészen 2006-ig a leköszönő vagy költöző nagykövetek személyes beszámolót küldtek Londonnak az országról, ahol addig szolgáltak. Egy ilyen leírásban 1967-ben Roger Pinsent, a korona nicaraguai nagykövete a következőket írta: "Attól tartok, nem lehet kétséges, hogy az átlag nicaraguai a legbecstelenebb, legmegbízhatatlanabb, legerőszakosabb és leginkább alkoholista minden közép-amerikai nép közül."

Két évvel később David Hunt, nigériai konzul a következőt írta a nyugat-afrikai országról: "Van egy őrjítő szokásuk, hogy mindig azt a megoldást válasszák, amivel a lehető legtöbbet árthatnak maguknak. [...] Az afrikaiak úgy általában nem csak nem rettennek vissza attól, hogy levágják a saját orrukat, de büszkélkednek is vele, mint a kozmetikai sebészet legújabb vívmányával."

Anthony Rumbold, thaiföldi nagykövet pedig a következőket írta 1967-ben: "Nincs irodalmuk, nincs festészetük és a zenéjük is nagyon furcsa. A szobrászatukat, a kerámiákat és a táncaikat más országoktól "kölcsönözték", az építészetük monoton, a belsőépítészetük pedig förtelmes. A gazdagok legfőbb szórakozása a szerencsejáték és a golf, de a fő élményforrás a bujálkodás számukra.

Mások épp a brit bürokráciát és a sehová sem vezető nemzetközi kapcsolatokat kritizálták. Épp egy ilyen levél kiszivárgása miatt szüntette meg a külügyminisztérium 2006-ban a búcsúlevelek hagyományát. Akkor ugyanis kiszivárgott Ivor Roberts leköszönő olaszországi nagykövet levele, melyben a bürokrácia és a különböző hangzatos hívószavak mögött elvesző valódi diplomáciára hívja fel a figyelmet.