Egyre többen kapnak szociális segélyt

A felmérés áttekintette a foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai intézkedések összehangolásának eredményességét, a segélyezettek elhelyezkedését segítő munkaügyi szervezetek, önkormányzatok és szociális intézmények együttműködését, valamint azt is, hogy ezen intézmények hogyan ösztönzik az érintetteket a munkavállalásra. A rendszeres szociális segélyezettek beilleszkedési programja címen a kutatás idén tovább folytatódott azzal a céllal, hogy egy módszertani útmutatót állítsanak össze az érintettekkel foglalkozó családsegítők számára. A kézikönyv elsősorban a hátrányos helyzetű, tartósan munka-nélküli csoportra fókuszál, iránymutatást igyekszik adni a velük való speciális foglalkozások lehetőségeire.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adatai szerint a rendszeres szociális segélyben részesülők száma 151,5 ezer fő. Az előző év azonos időszakához képest idén áprilisban 16,6 ezer fővel (12,3%-kal) többen kaptak rendszeres szociális segélyt. A Kormány foglalkoztatáspolitikai stratégiájában megfogalmazódott ezen inaktív tömeg munkavállalásra való ösztönzése. A munkaerőpiacra történő mielőbbi visszatérésük érdekében át kell tekinteni és össze kell hangolni a rendszeres szociális segélyben részesülők foglalkoztatására irányuló foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai intézkedéseket. A felmérés tizenöt munkaügyi kirendeltség, negyven önkormányzat, harminc családsegítő szolgálat és kétszázötven rendszeres szociális segélyezetett közreműködésével készült.

Az önkormányzatok szerepe

2001-től törvény kötelezte a helyhatóságokat, hogy a segély megállapítása előtt kíséreljék meg a foglalkoztatást, és ha ez sikertelen, csak akkor állapítsanak meg segélyt. A felmérés tapasztalatai szerint bár az önkormányzatoknak vannak nehézségeik, a segélyre szoruló, tartósan munka nélkül lévő személyek foglalkoztatásának szervezésében eredményekről számolhatnak be. A segélyezettek foglalkoztatási rátája 2005-ben országosan megközelítette a 60%-ot, egyes helyeken (pl.: Közép-dunántúli régió) meg is haladta azt. Az adatok azonban arra is rámutatnak, hogy még mindig van olyan település, ahol nem gondoskodnak a foglal-koztatásról. A vizsgált önkormányzatok közel egyötödénél nem oldották meg a családsegítést, és csak minden második önkormányzat működtet beilleszkedési programot. A legsúlyosabb gondokkal a kistelepülések küszködnek, pedig a segélyezettek többsége ezekben a falvakban él. A megkérdezett helyhatóságok szakemberei egyetértettek abban, hogy a segélyezettek önkormányzati foglalkoztatása szükséges, a lehetőségek bővítése pedig mindenképpen indokolt lenne, hiszen munkára szoktatja az érintetteket és segíti a munkaerőpiacra történő visszajutásukat is.

A munkaügyi kirendeltségek tapasztalatai

A kirendeltségekkel együttműködő álláskeresők körébe azok a rendszeres szociális segélyben részesülő személyek tartoznak, akiknek az önkormányzat helyi rendeletében előírja az együttműködést. A kirendeltségek többsége szorosan együttműködik térségük önkormányzataival a segélyesek ügymenetének bonyolításában. A célvizsgálat tapasztalatai szerint ugyanakkor kevés helyen működik kiépülten a szociális oldal családsegítő központjai és munkaügyi oldal kirendeltségei között összehangolt szolgáltatási rendszer. A munkaügyi szakemberek számos javaslatot fogalmaztak meg jogszabály-módosítására, a munkaerő-piaci szolgáltatások bővítésére és az ügyféllel való együttműködés módjára.

A családsegítők, szociális intézmények gyakorlata

A szakemberek megállapították, hogy a beilleszkedési program megvalósítására a család-segítő szervezetek a legalkalmasabbak, hiszen a programokat az ügyfelek szükségleteire építik, figyelembe véve egyéni sajátosságaikat, képességeiket, lehetőségeiket. A felmérés azt mutatja, hogy a segélyezettek zöme nem motivált abban, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra. Az ösztönzés erősítése érdekében egyebek között az egyéni tanácsadást, a családtagokkal való szoros kapcsolattartást, a személyiségfejlesztést, az önismereti tréningeket és a kommuniká-ciós helyzetgyakorlatokat emelték ki a szociális szakemberek, de programjaik során fontosnak tartják a pszichés támogatást és az önbecsülés erősítését is. A családsegítő központok munkatársai több javaslatot fogalmaztak meg az együttműködés javítására és a beilleszkedési programok tartalmára, népszerűsítésére is.

A rendszeres szociális segélyben részesülők véleménye

A megkérdezettek a munkaközvetítést, a szociális ügyintézést, az életviteli tanácsadást, a jogi segítségnyújtást, a pénzbeli támogatásokat és a pszichológiai tanácsadást jelölték meg leggyakoribb segítési formaként. Úgy vélték, hogy elhelyezkedésüket leginkább az alacsony képzettség és a szakmai gyakorlat hiánya nehezíti, de ide sorolták egyebek között az életkorukat, valamely kisebbséghez tartozásukat, tartós munkanélküliségüket, valamint, hogy hátrányos helyzetű településen élnek. A megkérdezett segélyezettek 21%-ka elégedett jelenlegi helyzetével, bennük nem fogalmazódott meg a változtatni akarás szándéka, míg 29%-uk közepesen elégedett helyzetével. Az elégedetlen (27%) vagy nagyon elégedetlen (23%) arány a megkérdezettek felét teszi ki. Munkával kapcsolatos elvárásaik két szélsőséges álláspont között mozognak: egyrészt mindegy, hogy milyen munkát kapnak, csak munka legyen, másrészt "ideális" munkahelyben gondolkodnak.