APEH: a telefonköltségek elszámolása

A Szja törvény 69. § (1) bekezdés d) pontja alapján természetbeni juttatás a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető. E rendelkezést kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanulók, kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá - volt munkáltatóként (annak jogutódjaként) - nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat az említettek szerint adóköteles bevételt.

A 69. § (1) bekezdés e) pontja a szerint természetbeni juttatás a munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzített, vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg. E rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja a részére e szolgáltatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély is.
Egyéb esetekben a feltöltő-kártya juttatás a magánszemély adóköteles jövedelme. A Szja törvény 2. § (6) bekezdése szerint az adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei határozzák meg.

Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban álló magánszemélyek esetében bérjövedelemnek, a társas vállalkozás tagjai esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a feltöltő-kártya juttatása címén keletkezett jövedelem. Egyéb esetben (amikor a magánszemély nem tekinthető alkalmazottnak és tagnak sem a juttató szempontjából) a felöltő-kártya juttatása címén szerzett jövedelem egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, mivel a juttatás a kifizető (munkáltató) tevékenységhez nem kötődik.

Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz csak a Szja törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben foglaltaknak.

A feltöltő-kártya vásárlása az egyéni vállalkozóknál vállalkozói kivétnek minősül, ha az adózó nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy kizárólag a vállalkozással kapcsolatos hívásokat kezdeményeztek a feltöltő-kártyás mobiltelefonokról. A Szja törvény alapján vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet a Szja törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az alkalmazottai részére juttat feltöltő-kártyát, akkor annak juttatáskori értékét az alkalmazott szempontjából csak akkor tekintheti természetbeni juttatásnak, ha az Szja tv. 69. § (1) bek. d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel a juttatás módja.