Balkáni adózás: kettős szorításban a magyar vállalatok

A BDO Forte rövid összefoglalót készített a főbb balkáni országok + Szlovénia és Ausztria aktuális jövedelemadózási jellemzőiről melynek alapján az alábbi főbb következtetések vonhatók le:

Nem versenyképes régiós viszonylatban a jelenlegi magyar személyi jövedelemadózás a munkabérek terén. Egy 1.000 EUR havi bruttó bér alapján számított teljes bérköltségre vetített nettó bér arány Magyarországon 47,7 % (azaz a teljes bérköltség több mint 50 %-át az állami költségvetés vonja el és kevesebb mint a fele jut a munkavállaló zsebébe), addig ez a környező déli és nyugati országokban közel 60 %-os értéket mutat. Különösen fájó körülmény ez a magyar munkáltatók és munkavállalók szempontjából nézve, hogy még többkulcsos adórendszert működtető, magas adószintű országok is (Ausztria, Szlovénia) jobb nettó jövedelemarányt kínálnak ezen a bérszínvonalon, mint a hazai adórendszer.

A magyar vállalkozások a jelenlegi válságkörnyezetben már nem tudják ezt a régiós versenyhátrányt tartósan ledolgozni, ezért érdemi változások hiányában jelentősen megnövekedhet a gazdasági kitelepülés veszélye. Az adóterhek a vállalkozások nyereségét csökkentik, költségként kerülnek elszámolásra. Ebből eredően az átlagos adóelvonás mértéke is fontos szempont lehet rövid távú beruházási döntések kapcsán. Magyarország ezt a leckét egyszer már meg kellett tanulja Szlovákia esetében, de sajnos a mai napig tehetetlenül áll a gazdasági áttelepülés problémája előtt. Amennyiben érdemi változás nem történik a magyar jövedelemadózásban, úgy ez a kockázat most már majdnem teljesen körbeér minket, azaz majdnem mindenhol kedvezőbb lehet a munkaviszonyból származó jövedelmek adózása, vagy a társasági jövedelemadózás, mint idehaza.

Európai uniós tagállamok esetén Magyarországnak is biztosítania kell a szabad tőke és munkaerő áramlás feltételeit (EU alkotmány alapelv). Ennek a feltételrendszernek eddig mi az előnyeit élveztük, mert a működő tőke beáramlás nagyságrendileg meghaladta az esetleges kiáramlást. Volt időszak a 90-es években, amikor Magyarország kínálta a legalacsonyabb társasági adókulcsot a régióban. Mára ez a helyzet a visszájára fordult adójogi szempontból és ez már hátrányos helyzetet okoz az itt lévő vállalkozásoknak.

Összefoglalónkkal szeretnénk segítséget nyújtani a hazai gazdaság szereplőinek annak felismerésében, hogy az utóbbi időben folyamatossá vált belföldi adóreform törekvések értékelésekor a hazai szempont és érvrendszerek elemzése mellett nem feledkezhetünk meg a régiós összevetések elvégzéséről sem. Ennek hiányában könnyen megismétlődhet a szlovák adó- és költségvetési változások megkésett felismeréséből eredő jelentős pozícióvesztés.