Mit hozhat magával egy recesszió? Túl sok jóra ne számítsunk...

Bizony rendkívül eseménydúsnak mutatkozik ez az ősz az egész világ számára. Ha csak az USA-t nézzük, több tucat bank csődbe ment, az egyik legnagyobb biztosítócéget, az AIG-t tulajdonképpen államosították, de egyéb területen is megnövelték szerepüket az államok, elég ha csak a betétek garantálására gondolunk.

Számos pénzügyi termék, illetve hitelkonstrukció eltűnt a piacokról, jelentősen szigorították hitelezési feltételeiket a bankok, Amerika egyes államaiban szinte már katasztrófaturizmusként működik az elárverezésre váró házak megtekintése, de ami talán még ennél is rosszabb, hogy egyre több ember veszíti el állását a krízis következményeikét világszerte.

Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Bár a mostani válságot szakértők szerint nem lehet összehasonlítani a korábbiakkal, mégis számos példán tanulhatott már a világ, hogy mely lépések jelenthetik a kiutat a krízisből.

Szinte minden egyes korábbi válságot is hatalmas piaci boom előzött meg, a különbség elsősorban abban ragadható meg ezek között, hogy mely ágazatot érintette ez. Nem mindegy ugyanis, hogy az adott eszköz, amelynek ára kezdetben szárnyal, majd hirtelen zuhanni kezd, széles körök által birtokolt, mint például az ingatlan, vagy szűkebb körben, mint például a '80-as évek brit biotechnológiai-boomja idején.

Az IMF becslései szerint azonban a legnagyobb GDP visszaeséssel az olyan válságok járnak, ahol nem csak egyszerűen egy adott eszköz értéke zuhan, hanem a pénzügyi rendszer is meginog, és egyfajta pénzügyi stressz alakul ki, mint ahogy azt mostanában tapasztaljuk. Egy ilyen válságból akár kétszer annyi ideig is eltart a kilábalás, mint egyébként.

Persze ilyen krízisek is voltak már korábban, ilyen volt például 1991-ben Svédországban, amikor véget ért az ingatlanpiacok, tőzsdék és hitelek szárnyalásának. 1989 és 1992 között a svéd tőzsde 57 százalékot zuhant, de a hitelintézetek papírjai még ennél is többet, 89 százalékot veszítettek értékükből.

A kormány lépése erre elsőként egy bank államosítása volt, miközben egy másikban szintén tulajdoni részt szerzett. Ezek után létrehoztak egy olyan ügynökséget, amely a bankrendszert hivatott támogatni, többek között a hitelek garantálásával, tőkeinjekciókkal, illetve bajba jutott eszközök átvállalásával. Természetesen a pénzintézetek átszervezését, néhányuk összeolvadását is levezényelte, majd 1997-ben, mikor a pénzügyi rendszer teljesen helyreállt, ezeket az eszközöket az állam profittal értékesíteni tudta. Persze ez a néhány év nem hagyta érintetlenül a reálgazdaságot sem és jó három éves recesszióba taszították az országot...

Az ilyen krízisek lebonyolítása tehát mindig közpénzek "feláldozásával" is jár, hiszen a svéd bankokban történi állami tulajdonszerzés például a GDP 4 százalékát emésztette fel, de Japánban még ennél is többet, közel 22 százalékot, ugyanakkor azáltal, hogy később ezeket a papírokat nyereséggel tudták eladni, az adófizetők terheit összességében még csökkentették is.

Mi az helyezet az eurózónában?