Rózsaszín kaland az OTP-ben: amikor úgy néznek rád...

Kezdés az OTP-nél

Nem is sejtettem még micsoda kincs van a kezemben, amikor rózsaszín postai takarékbetétkönyvemmel az egyik fővárosi OTP fiók felé vettem az irányt, elvégre a bank régi logója ott díszelgett a betétkönyv borítóján. Már a sorszámhúzónál kellemes meglepetés ért: külön menüpont volt ugyanis a takarékbetétkönyveknek, ami arra engedett következtetni, hogy talán a vártnál zökkenőmentesebb is lehet az ügyintézés.

Ezeket a gondolatokat a sorra kerülés hamar fájdalmasan szerteoszlatta, a bank ügyintézője ugyanis közölte, hogy egy olyan betétkönyvet tartok a kezemben, ami bemutatóra szóló, ezt azonban már régen nevesíteni kellett volna, így ő nem tud vele mit kezdeni, vigyem a postára, mert ezt ott csinálják. (A bemutatóra szóló betétkönyv 2001 decemberével megszűnt, azóta nem lehet anonim betétet elhelyezni.)

Gondoltam magamban, nincs probléma, két logó van a borítón, rossz helyen kopogtattam első körben, betérek hát az 50 méterrel arrébb lévő postára és máris megoldódik a helyzet.

"Ez még a háború előttről való"

A postán sikerült kifogni egy olyan ablakot, ahol másodpercek alatt sorra kerültem, ezt követően elhangzott a varázsmondat: "ezt nevesíteni kell, ilyet pedig csak az OTP-ben lehet". Miután közöltem, hogy onnan sikerült ide küldeniük, a posta vezetősége megcsodálta a rózsaszín kis betétkönyvet olyan megjegyzések kíséretében, mint "hát ilyen még létezik?", "ez a háború előtti lehet" és hasonlók, melynek hatására a kígyózó sorokban várakozó ügyfelek úgy néztek rám, mint egy műkincskereskedőre, aki valami ritka árut hozott. (A "háború előttről" csak annyit, hogy 1996-os volt az utolsó betételhelyezés dátuma a könyvben...)

Külön ablak nyílt a fogadásomra és felkészítettek, hogy nem lesz könnyű szülés, de azért megoldjuk. (Ez a hozzáállás már jobban tetszett, mint a bankfiókban tapasztalt előző, igaz először itt is megpróbáltak volna tovább passzolni.) A nevesítéshez szükséges nyomtatvány kitöltése közben a postai ügyintéző szorgosan telefonált, hogy megtudja, mit is kell pontosan tennie a siker érdekében, az eredmény azonban lehangoló volt: bizony vissza kell menni az OTP-be, mert ezt mégis csak ők tudják megcsinálni. Vészesetre, ha ott ezt (ismét) másképp gondolnák, kaptam egy nevet és egy telefonszámot, ahol készségesen elmesélik nekik, mit is kell tenni.

Újra a bankban: "Jobban jár, ha helyet foglal"

Újabb takarékbetétkönyves sorszámot téptem a bankfiókban, mely pontosan egyel volt nagyobb az előzőnél, azaz nem sokan jártak a helyszínen hasonló problémával az elmúlt fél óra alatt.

Amikor sorra kerültem, már rutinból sikerült elhárítani a "vissza a postára" típusú felvetést. Miután a kapott telefonszámot is átadtam, az ügyintéző hölgy belekezdett az információszerzésbe. Hosszan várakoztam, így volt alkalmam néhány érdekes ügyfél-ügyintéző dialógust is elcsípni:

- Itt van nálam az öcsém kártyája, csináljuk ezzel.
- Legalább ne mondja! Ez teljesen szabályellenes, most be is kellene vonnom ezt a kártyát, mert ez csak a kártyabirtokosnál lehet és csak ő ismerhetné a kódját...

A maratoni ügyintézés mélypontján úgy tűnt, hogy a betétkönyvet már lezárták és nincs is számítógépesen nyilvántartva, azaz az illetékes vidéki postának vagy OTP-nek a kartonos nyilvántartásában kellene megtalálni. Ez volt az a pont, ahol javasolták, hogy menjek is haza és majd hívnak, ha sikerül valamit intézni...

Szerencsére ekkorra már többen próbálkoztak a betétkönyv beazonosításával és valakinek váratlanul sikerült. (Ha jól hallottam, a római számokat kellett átírni a számsorban, így lehetett megtalálni a betétet a nyilvántartásban.) Innen már szinte rutinfeladat volt a nevesítés, melynek díja 650 forint, ezt követően pedig megszüntettük a betétkönyvet, készpénzes kifizetéssel.

Mivel könnyen előfordulhat, hogy valaki talál még a padláson anonim, bemutatóra szóló rózsaszín takarékbetétkönyvet, jó tudni, hogy az OTP Bankba kell betérni vele, először nevesíteni kell, 650 forintos fix díj fejében, majd ezt követően fel lehet venni az összeget készpénzben, mindenféle folyószámla nyitási vagy egyéb extrém kötelezettség nélkül. A lépések ugyan nem jelentenek rutinfeladatot a legtöbb bankfiókban, de ha jobban belegondolunk a pénzmosás elleni küzdelemnek szerves része a banki anonimitás megszüntetése.