Már nem csak a tuják vannak veszélyben: ha ilyen örökzöldet ültettél, azonnal lépned kell a megmentéséért

Egyre több kertben válik látványossá ugyanaz a jelenség: a korábban „biztos” örökzöldnek hitt sövénynövények közül nemcsak a tuják, hanem a ciprusok is barnulnak és száradnak. A problémáról nemrég a HelloVidék cikkezett, akkor a Jeli Arborétum főkertészének tapasztalatai alapján hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás és a talajviszonyok átalakulása alapjaiban írhatja át a hazai díszkertek növényválasztását. A szomorú jelenségről legutóbb a Kisalföld írt, ahol olvasói jelzések alapján a leylandi ciprusok tömeges száradásáról számoltak be.

A háttérben azonban nem egyetlen ok áll: Ujhelyy Károly győri kertbarát, a Kertszövetség országos elnökségének tagja szerint egy összetett, egymásra ható stresszrendszer alakult ki, amely egyszerre érinti a tuják mellett most már a ciprusféléket is.

A leylandi ciprus: gyors növekedés, de érzékeny rendszer

A leylandi ciprust sokáig a tuják „modern alternatívájának” tartották. Gyors növekedése miatt ideális sövénynövényként terjedt el, évente akár 60–80 centimétert is képes nőni optimális körülmények között. Ugyanakkor érzékeny a meszes talajra, a tartós vízhiányra és a hirtelen környezeti változásokra.

A szakértők szerint a probléma nem az, hogy a növény „gyenge”, hanem az, hogy a jelenlegi klimatikus viszonyok egyre kevésbé felelnek meg eredeti ökológiai igényeinek.

Ami a felszín alatt történik nem egyszerű „kiszáradás”

A növényélettani folyamatok szerint a látványos barnulás mögött a víz- és tápanyagszállítás zavara áll. A ciprusféléknél – így a leylandi ciprusnál is – a tartós szárazság, a hőstressz és a talajállapot romlása a vízszállító edénynyalábok (xilém) működését is károsíthatja. Ennek következtében a tűlevelek fokozatosan elveszítik vízellátásukat, a fotoszintézis leáll, majd megindul a barnulás és a száradás. Ujhelyy Károly szerint ilyenkor nem egyszerű „szomjazásról” van szó, hanem egy vezetőedény-elzáródással és sejtszintű stresszreakciókkal járó komplex folyamat zajlik, amelyet gyakran gombás fertőzések vagy kártevők is súlyosbítanak. A száradó leylandi ciprusok mögött jellemzően tehát két fő kiváltó ok azonosítható:

• gombabetegségek, amelyek nagyobb összefüggő területeken okoznak barnulást és visszaszáradást,
• kártevők, amelyek inkább foltos, gócos károsodást eredményeznek.

Más szakértői vélemények szerint is a legtöbb esetben tehát nem egyetlen tényező a felelős, hanem a növény legyengült állapota, amelyet a környezeti stressz tovább súlyosbít. Rosszabb esetben felszívódó növényvédő szerek alkalmazása is szükségessé válhat.

Klímaváltozás és városi stressz: miért most erősödik a jelenség?

Ujhelyy Károly szerint a mostani tömeges tünetegyüttes egyik kulcsa a klímaváltozás hatásainak összeadódása:

• hosszabb és gyakoribb aszályos időszakok,
• extrém hőhullámok,
• téli csapadékhiány,
• valamint a városi környezet hősziget-hatása.

Ezek együtt olyan folyamatos stresszt jelentenek, amelyet ciprusok is egyre nehezebben viselnek. Különösen problémás a sövényként ültetett állományok helyzete, ahol a növények egymással versenyeznek a vízért és tápanyagokért.

A kertészeti szakirodalom is egyre gyakrabban hangsúlyozza, hogy a tuja- mellett a ciprussövények elterjedése ökológiai szempontból is kockázatot hordoz. Az egységes fajból álló sövények:

• könnyebben fertőződnek,
• gyorsabban terjednek bennük a kórokozók,
• és kevésbé stabilak szélsőséges időjárás esetén.

Ez a jelenség különösen a Cupressaceae családba tartozó fajoknál – így a tujáknál és leylandi ciprusoknál – figyelhető meg, ahol a hasonló genetikai és élettani tulajdonságok miatt a stresszreakciók is hasonlóan jelentkeznek.

Mit tehetünk, ha szárad a ciprus? – így menthető a növény a gyakorlatban

A leylandi ciprusok problémái sokszor nem egyik napról a másikra alakulnak ki, hanem hosszabb ideig tartó gondozási hiány és környezeti stressz eredményei. A leggyakoribb hiba, hogy bár a növény gyorsan nő és sokat nyírják, a háttérben lévő tápanyag-utánpótlás és a tudatos ápolás gyakran elmarad.

A sövényként egymás mellé ültetett egyedek idővel versenyeznek a vízért és a tápanyagokért, így könnyen kialakulhatnak hiányállapotok. Ilyenkor a növény gyengül, és fogékonyabbá válik a száradásra, illetve a különböző fertőzésekre is. A szakértő szerint ezért nem elég a rendszeres nyírás: időnként tápanyagpótlásra is szükség van, például káliumtartalmú készítményekkel, amelyek segítik a növény ellenálló képességét.

A nyári időszakban a hőség és az erős napsugárzás tovább fokozhatja a problémát. Ilyenkor sokat segíthet a talajtakarás, amely csökkenti a párolgást és stabilabb talajnedvességet biztosít. Ez történhet hagyományos mulccsal, de akár kartonpapírral is, amely idővel lebomlik, miközben a gyomosodást is visszaszorítja.

Ha már megindult a barnulás vagy a száradás, a beavatkozás kulcsa az időzítés. A teljesen elszáradt hajtások nem regenerálódnak, ezért ezeket minden esetben el kell távolítani, egészséges részig visszavágva, fertőtlenített metszőeszközzel.

A növény állapotának javításában segíthetnek a különböző biológiai talaj- és növényerősítők is – például algakivonatok, huminsav-tartalmú készítmények vagy mikrobiológiai talajjavítók. Ezek nem közvetlen „gyógyszerek”, inkább a növény kondícióját és regenerációs képességét támogatják.

Amennyiben gombás fertőzés is jelen van, a visszavágást követően célzott növényvédelmi kezelés is szóba jöhet, de ezt minden esetben a pontos tünetek alapján érdemes megválasztani, mert a nem megfelelő szerhasználat tovább gyengítheti az állományt.

A szakértők szerint azonban a legfontosabb tényező hosszú távon nem egyetlen beavatkozás, hanem az élőhelyi feltételek rendezése: a megfelelő vízellátás biztosítása, a levegős talajszerkezet fenntartása, valamint a túl sűrű ültetések ritkítása. Ezek együtt döntik el, hogy a ciprussövény hosszú távon megmarad-e egészségesnek.

Mit ültessünk a ciprusok helyett?

A modern kertészeti szemlélet egyre inkább a vegyes, biodiverzebb sövények felé tolódik. A szakemberek szerint hosszú távon stabilabb megoldást jelentenek a különböző fajok kombinációi, amelyek jobban alkalmazkodnak a változó körülményekhez.

Ezek közé tartozhatnak:

• szárazságtűrő lombhullató fajok (pl. gyertyán, som),
• örökzöld, de ellenállóbb növények (pl. tiszafa),
• valamint mediterrán eredetű, hőtűrő díszcserjék.

A cél nem az egységes „zöld fal”, hanem egy ökológiailag stabilabb, változatosabb növénystruktúra kialakítása – de erről a témáról a jeli arborétum főkertésze nemrég hathatós tanácsokat adott a HelloVidék olvasóinak.