Vakságot okozó óriásnövény terjed Magyarországon: a szakértő elárulta, hogyan védekezhetünk

Magyarországon is egyre több helyen bukkant fel a kaukázusi medvetalp, ez a veszélyes, inváziós növény, amely komoly egészségügyi kockázatot jelenthet. A közösségi médiában egyre gyakrabban hallani, hogy már a növénnyel való puszta érintkezés is súlyos következményekkel járhat. Jelenléte nemcsak a természetes élővilágot, hanem az emberi egészséget is fenyegeti. De valóban ennyire veszélyes ez a növény? Hol találkozhatunk vele, és mennyire szaporodott el eddig Magyarországon? A HelloVidék pár hete a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberét, Bíró Éva botanikust kérdezte erről. Most pedig az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságtól érdeklődtünk, hogy az ország nyugati részén mennyire súlyos a helyzet, és mit lehet kezdeni ezzel az invazív növénnyel.

A kaukázusi medvetalp korábban dísznövényként került sok helyen botanikus kertekbe, ahonnan kiszabadulva inváziós fajjá vált, de magszállítmányokkal is eljutott a világ számos pontjára. Ugyan hazánkban csak néhány előfordulása ismert, de terjedésre várható. Elsősorban patakok, folyók, utak mentén, áram-nyirkos termőhelyeken elhanyagolt szegélytársulásaiban, útszéleken fordul elő, melyek kedvezhetnek a terjedésének, valamint a terjesztésben (betelepítés / behurcolás) gyakran az ember is jelentős szerepet játszhat.

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság a HelloVidéknek elmondta: működési területükön – amely Vas vármegye területét foglalja magában – a kaukázusi medvetalp jelenleg csak egyetlen megjelenéséről tudnak. 2018-ban Vép község belterületén, a Kozár-Borzó patak mentén bukkant fel egy nagyobb állomány, amelyet munkatársaik azonnal elkezdtek irtani. Azóta az irtás és az állomány folyamatos monitorozása minden évben zajlik, és 2024-re a teljes felszámolás közelébe kerültek. További megjelenésről jelenleg nem tudnak, így nem tapasztalható újabb terjedés a nyugati területeken.

Milyen mértékben jelent ez problémát az élővilágra vagy a látogatókra nézve?

A szakértők kiemelték, hogy a kaukázusi medvetalp magas termete és nagy levélmérete miatt könnyen túlnő más növényfajokat, rövid időn belül kiszorítja az érintett területek őshonos növényzetét, ezzel csökkentve az élőhelyek sokféleségét. Hatalmas leveleikkel árnyékolják a talajfelszínt, így ott csak az árnyéktűrő fajok képesek megmaradni. Gyorsan bomló, alacsony C/N arányú biomasszájuk pedig gyomosodást idéz elő.

Az Őrségi Nemzeti Park munkatársa hangsúlyozta, hogy a növény valóban veszélyes, magas furokumarin-tartalma miatt az egyedekkel való érintkezést követően az UV-sugárzás (például a napfény) súlyos égési sérüléseket okozhat. A bőr struktúrájának szabad szemmel nem látható megváltozása miatt az érintett terület tartósan fényérzékeny marad. A sérülés megelőzhető szappanos lemosással és magas faktorszámú naptej használatával, amely az egyéni érzékenységtől és a behatás mértékétől függően akár több hétig vagy hónapig szükséges lehet. A bőrreakciót a növény szőrei és a szárban lévő nedv egyaránt kiválthatja.

Folyik-e ellene valamilyen célzott védekezés, irtás?

A védekezésről szólva a nemzeti park közölte, hogy az állomány felszámolása a felfedezést követően azonnal megkezdődött mechanikai és vegyszeres irtással. A vegyszeres kezelés – pontpermetezés és levélkenés formájában – nagyon hatékony a növény elpusztítására, de nem mindig alkalmazható, például védett növények vagy nyílt felszíni vizek közelsége esetén. Ilyenkor a mechanikai irtás kerül előtérbe. Az irtást minden évben, az egyedek virágzása előtt kell folytatni a talajban található magbank kimerüléséig.

Végül az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság megnyugtatta a közvéleményt, hogy a kaukázusi medvetalp várhatóan nem fog nagymértékben terjedni hazánkban, különösen a védett területeken, ahogy közölték: „A kaukázusi medvetalp esetében nem számítunk nagymértékű terjedésre.” Az eddigi előfordulások pontszerűek és szűk területen jelentkeztek, és a vépi állomány is csak több év alatt alakult ki, méghozzá a megjelenés forrásától nem nagy távolságra. Ezért a jövőben is legfeljebb elszórt, lokalizált előfordulásra számítanak.