Kis híján tragédia történt: kígyó mart meg egy férfit Zemplénben

Csanád azt hitte, beütötte a lábát, amikor hanyatt esett. Látta a viperát, és még meg is jegyezte, milyen jó, hogy nem marta meg – aztán jöttek az egyre durvább tünetek. Fájdalom, rosszullét, hányás, mozogni is alig tudott: „az első két hét szörnyű volt”. Ellenszérumot nem kapott, a teljes gyógyulás fél évet vett igénybe - számol be róla a 24.hu.

Május végén a Zempléni-hegységben gyűlt össze családostul, gyerekekkel, sziklamászással feldobva a hosszú hétvégét a Hejce közelében fekvő Sólyom-kőn.

A pénteki érkezés másnapján, május 20-án, szombaton többen a Sólyom-kő falain másztak, míg mások a környéken sétálgattak – az előző esti buli és egy korábbi napszúrás okán Csanád utóbbi programot választotta. Ahogy a sziklák között ballagott, megcsúszott egy vizes, mohás kövön, és miként fogalmaz: nincs mit szépíteni rajta, óriási hátast dobott. Egyből felpattant, de fájdalmat érzett a bal combja hátsó részén. Azt hitte, beütötte.

Ahogy visszanéztem, megláttam a kígyót, és arra gondoltam: hoppá, egy keresztes vipera, még jó, hogy nem mart meg. Az esés azonban egyre jobban fájt, és 15-20 perc elteltével a férfi alsó ajkai duzzadni kezdtek

- mondta a lapnak.

Ez volt az első figyelmeztető jel, majd mikor a vérnyomása és a pulzusa érezhetően, majd mérhetően is jócskán megemelkedett, eljött az ellenőrzés ideje. A két vöröslő lyuk a bőrön egyértelművé tette a kígyómarást. Azonnal mentőt hívtak Hejcére, Csanáddal pedig a házigazda terepjárójával, erdészeti utakon száguldott a faluba.

Nagy volt a baj. Az autóban elment a hangom, csak suttogni tudtam, a pulzusmérő egyre magasabb értéket mutatott. Általános rosszullét vett rajtam erőt, és kezdett eluralkodni rajtam a pánik: mi lesz ebből? Azzal nyugtattam magam, hogy a torkom nem dagad, levegőt még kapok. Egy korábbi, darázscsípéses rosszulléthez próbáltam viszonyítani az állapotomat, de a kettő nehezen összevethető.

A marás és a kórházba érkezés között körülbelül két óra telt el, Csanád állapota eközben romlott. A harapás helye mind jobban fájt, felduzzadt, egyre erősebb általános rosszullét vett rajta erőt, és folyamatosan hányt, még akkor is, amikor már semmi nem jött ki.

Csanádot antibiotikummal kezelték, infúziókat kötöttek rá, a harapás helyét jegelték, és intravénásan kapott kalciumot: „olyan volt, mintha lángoló benzint fecskendeztek volna a vénámba, majd végigment az egész testemen, ilyen lehetne élőben a Jákob lajtorjája című film főszereplőjének a lázrohama”. Félő volt, hogy a méreg vérzékenységet okoz és/vagy szövetelhaláshoz vezet, utóbbi esetben az érintett izomszöveteket ki kellett volna vágni a férfi combjából. Végül egy hét után hagyhatta el a kórházat segítséggel, faltól falig közlekedve.