Veszélyben ezek a szakmák a vidéki Magyarországon: mi lesz velünk nélkülük?

HelloVidék: Hogyan lehet megőrizni és továbbadni a vidéki népi kultúra hagyományos értékeit, tudását, szokásait és kézműves technikáit a globalizáció, az urbanizáció és a modernizáció hatásai közepette?

Ament Éva: A megőrzés önmagában már egy tág fogalom, hiszen fedi a megismerés, feldolgozás, tanulmányozás tényét, de kitér a hosszú ideig tartó tanulási, technikai elsajátítási folyamatra is. Nem is lehet különválasztani az előbbi fogalmakat. Hajdanán egy-egy mesterség alapjait is évekig sajátította el az inas, a legény. Mindeközben számos nehézséget, sikert, időnként kudarcot élt meg. Ma - talán éppen a technikai vívmányoknak köszönhetően - egyszerűsödik, de semmiképp sem rövidül a tanulási folyamatunk. Ha mestereink tapasztalataiból tanulunk, rövidebb úton jutunk el a sikerhez, melyhez azonban hihetetlen sok szorgalom, alázat és gyakorlás szükséges.

A globalizáció igyekszik elaprózni azt a tudást, melyet megörököltünk, sőt, időnként azt érezzük, hogy versenyhelyzet elé is állíttatnak a népi kézművesek az ipari termeléssel szemben. Nyilván ez egy esélytelen meccs, de ha őszinték akarunk lenni, a kézműves nem kíván megmérettetni a nagyüzemi előállítással szemben. Az urbanizáció is befolyásolja a kortárs népi kézművességet, hiszen napjaink kézműveseinek legalább fele városban él, annak az értékrendnek művelője, aki becsüli a maga által készített használati tárgyakat, a hajdani vidéki életforma mindennapjait. A modernizáció sem idegen e világtól, hiszen alkotóink többsége használja az internetet, a mobiltelefont, mely nem volt ördögtől való száz évvel ezelőtt sem. (Nagyapám minden modern lehetőséget megragadott a többdinasztiás kovácsműhelyében, hogy könnyebb, gyorsabb legyen a munkája. Ettől a színvonal még nem csökkent.) A modernizáció eszköze lehet a szakmai haladásnak, semmiképp sem célja. Ezáltal a kézművesség produktuma is míves, korszerű használati tárgy lehet.

Fel lehet-e kelteni és fenntartani a fiatalok érdeklődését a vidéki népi kultúra iránt?

A mai népművészeti egyesületek egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladata a fiatalság érdeklődésének fenntartása. Alapvetően egyre kevesebb ifjú érdeklődik a kézművesség életvitel-szerű művelése iránt, mely intő jel mindannyiunk számára. Életpálya-modellt kell felmutatnunk, mely biztosítja a megélhetést, a családalapítás elemi lehetőségét.

Amennyiben "puszta" érdeklődésről beszélünk, az talán az egyszerűbb, hiszen a fiatalok alapvetően nyitottak, érdeklődőek. Egy-egy kézműves foglalkozás rendre megfogja őket, élményként élik meg, ha alkothatnak valamit. A következő lépés a szakma mélyebb megtanulása. A Mesterségek Ünnepe célja is az, hogy népszerűsítse a kézműves mesterségeket, az évek során nagyon sok fiatal itt találkozott egy-egy olyan kiváló szakemberrel, vagy élt át olyan élményt, ami elindította a pályán és a mai napig űzi a mesterséget. Napjainkban a kézműves tárgyak felértékelődését éljük, az eldobható műanyag, egyszerhasználatos tárgyak helyett, a környezettudatos vásárlók keresik ezeket a míves tárgyakat, hiszen előállításuk során nem keletkezik szemét, természetes anyagokból készülnek és egy éltre szólnak.

Hogyan jutnak hozzá a szükséges anyagi támogatáshoz, hogy folytathassák és fejleszthessék tevékenységeiket? Milyen forrásokból, pályázatokból, szponzorokból vagy egyéb módon finanszírozzák munkájukat?

A működésüket a civil szervezetek nagyrészt maguk finanszírozzák, de egyes projektekre többféle pályázati lehetőség is nyílik. Az utóbbi idők talán legnagyobb segítsége a Csoóri Sándor Alap pályázati finanszírozása, mely az alkotóházak beruházásaihoz és a szakmai munkához is támogatást nyújt. Komoly támogatásra számíthatnak a terület civilszervezetei a Magyar Művészeti Akadémia, a Bethlen Gábor Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap célirányos kisebb pályázatain keresztül is. Némely szervezet a működési területének önkormányzati támogatását is élvezi közművelődési megállapodás formájában. Ez átvállalt feladatot jelent némi anyagi támogatással. A Hagyományok Háza Megyei Hálózata is tágítja e kört, hiszen feladattal, hozzárendelt anyagi támogatással is segíti a kiemelt megyei civil szervezeteket. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége, - amely egy országos szakmai hálózat - feladata a mesterek piacra segítése, népszerűsítése, többek között szakmai programok, kiállítások megszervezésével. A NESZ Mester és inas programja a Csoóri Sándor Alap támogatásával a tudásátadás egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb formája.

Hogyan lehet megőrizni és fejleszteni a vidéki népi kultúra sokszínűségét és regionális sajátosságait, amelyek tükrözik a magyar nép történelmi, földrajzi, etnikai és vallási sokféleségét?

Mindenképp feladatunk e sokszínűség megtartása. A kortárs népi kézművesség egyre szélesebb körű ismeretei akkor értékesek igazán, ha sajátosságaikat megtartva, sőt azok kiemelt szerepbe emelésével tesszük közzé és ismertté a technikákat, a formai, motívum-beli egyéni vonásokat. Bármely népi kézműves területet ragadunk ki, szinte minden szakág fontosnak érzi a földrajzi, nemzetiségi, etnikai sokféleség elmélyítését, megismerve annak egyedi elemeit. Ezek kiemelésére gyakran egy-egy pályázat is rávilágít, mint kiemelt témára.

Összehangolható-e a vidéki népi kultúra védelme és fejlesztése a vidékfejlesztés, a turizmus, a gazdaság, a környezetvédelem és az oktatás céljaival és igényeivel?

Nehéz kérdés. A vidékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek remélhetőleg érzik annak a jelentőségét, hogy európai szintű kézművességünk részét képezheti a vidékfejlesztésnek. Történtek apró próbálkozások, de ezek 3-5 év alatt nem tudják kiforrni magukat, segítséggel pedig ennyi idő nem elég a valós fejlesztéshez. Teszünk lépéseket ezügyben, de a turizmus egyes ága nem befolyásolni, inkább kiszolgálni szeretné az igényeket. Ez pedig sajnos, visszalépés. Természetesen vannak pozitív kivételek.

A hazai gazdaság céljai manapság a versenyszférában mérendők, a kortárs népi kézműves központi támogatás híján nem lehet részese e játéknak.

Kívánatos lenne, ha a közoktatásban is nagyobb szerepet kapna az alapvető technikai alapismeretek elsajátítására. Ehhez próbálunk mi, népi játszóházvezetők némi ismeretet hozzátenni. Nem célunk, hogy e foglalkozások alkalmával kis kézműveseket képezzünk, az azonban fontos, hogy egy-egy lépést elsajátítva megélhesse bárki az alkotás örömét. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy a kézimunka, a finom-motorikai készségek fejlődése az agy, az idegek és egyéb szervekre is jótékony hatással vannak

Ki tudják-e használni a digitális eszközök, a média, az internet és a közösségi hálózatok adta lehetőségeket a vidéki népi kultúra bemutatására, terjesztésére, megosztására és innoválására?

A technika adta előnyöket csak jól felszerelt műhelyekben, közösségi terekben tudjuk kihasználni. Semmiképp sem pótolják a személyes bemutatót, a MESTERt. Használjuk a közösségi média adta lehetőségeket programok, események megosztására, de az ismeretek továbbítására csak felületesen alkalmas. A pandémia miatt kényszerű helyzetben lévő civilek új lehetőségeket próbáltak ki az internet által, sokuk hasznosnak bizonyult, de kétségtelen, gyakorlati képzésre nem alkalmas. Innováció tekintetében sok lehetőség áll előttünk, melyet ki-ki a maga szájíze, stílusa szerint kóstolgat. Úgy tűnik, a digitális világ is szép lassan belép a népi kézművesség világába, melyet érdemes kihasználnunk.