Ezzel az ősi módszerrel számolják fel a patkányinváziót a vidéki Magyarországon

Kolozsi-Kecskés Zsófiát és Zrena Zitát a hasonlóban utazó pesti ismerőseik csábították a patkányvadász szakmába, amely mindig tartogat újabb és újabb izgalmakat, lévén nincs két egyforma terep és akció. Eredeti foglalkozása egyikőjüknek sem tér el homlokegyenest a mostanitól: Zita lovasoktatóként, Zsófia pedig agrármérnökként egy állatorvosi rendelőben mindennap házi kedvencekkel foglalkozik. Az állatok szeretete mindkettőjük életét jelentősen áthatja, a sztereotípiákra rácáfolva azonban semmi problémájuk a fürge, szőrös négylábú rágcsálókkal.

Kezdetben, 2020. tavaszán még hobbiként mentek kutyákkal és görényekkel a patkánypopulációkkal sújtott terepekre, mondván jó móka négylábú segítséggel összefogni a rágcsálókat, ősztől viszont már vállalkozásként fogadták a megkereséseket. A munkát asztalos és burkoló párjukkal kiegészülve négyen koordinálják, míg az akció oroszlánrésze a saját tenyésztésű terrierekre és görényekre hárul, akik összehangoltan csípik fülön az utolsó randalírozó cincogót is. Mindezt azonban hosszas és alapos kiképzés előzi meg, hogy a bevetésre vitt állatok tudják, ki a valódi ellenség, és mikor a gazdáik szólítják őket, hallgassanak rájuk.

A görények előtte már találkoznak fiatal patkánnyal a nekik csövekből készített pályán, ahol gyakorolni tudják az egyes szituációkat, amik élesben várhatnak rájuk. Amikor először visszük őket, akkor már ismerős számukra a munka, de persze sosincs két egyforma eset. Első körben ezért csak akkor engedjük el őket, ha biztonságosnak, könnyűnek ítéljük meg a helyzetet, ekkor körülbelül négy hónaposak a görények. A kutyák akkor mennek bevetésre, amikor már megvan az összes oltásuk, de ekkor sem várjuk, hogy csúcsmunkát végezzenek, csak szokják a dobozban utazást, a terepen lévő zajokat, az ismeretlen embereket, állatokat

– magyarázta az alapos trenírozás fontosságát Kolozsi-Kecskés Zsófia. A Patkányvadász tagja ennek kapcsán hozzátette, habár sokan keresik meg őket azzal, hogy szívesen csatlakoznának hozzájuk munkakutyájukkal, azonban a nagy vadászösztön mellett elengedhetetlen, hogy a házőrző ebek tudják, a görény a barátjuk és egyben kollégájuk, aminek tudatosítása a négylábúakban szintén egy hosszú folyamat eredménye.

Habár a bevetés mindig más és más akciót tartogat a számukra, a koreográfia lényegében nem változik: a kutyák kiszagolják a pontos búvóhelyet, a görények kikergetik a csendben meglapuló rágcsálókat, hogy végül a házőrzőké legyen a végső dicsőség a kiiktatással. A módszer egyértelmű előnye, hogy a kihelyezettel csapdákkal ellentétben nem veszélyes a többi élőlényre, és még abban az esetben is hatásos, amikor a patkányok társuk kárán okulván szisztematikusan elkerülik a nekik kihelyezett kelepcéket. Patkányok azonban nemcsak az állattartással és növénytermesztéssel foglalkozó telepeken akadhatnak, még a családi házakban, sőt az új építésű lakásokban is előszeretettel vetik meg a lábukat.

Nemrégiben voltunk egy helyen, ahol azt gondoltuk, semmilyen takarmányt nem találhatnak, míg végül kiderült, hogy a cicának önetetőben volt kihelyezve a száraztáp, amit a patkány szemenként behordott a farakás alá. A kedvenc eledelén túl az udvaron álló diófa is nagyon csábító tud lenni, ha nem gyűjtik össze alóla a termést, de egy gyulai lakásnál szinte semmi nem indokolta, hogy megjelenjenek. A patkány eléggé territoriális állat, és ahogy nő a létszámuk, a hímek civakodni kezdenek egymással, a dominánsabbak pedig elkergetik az ügyetlenebbeket. Ők, ha találnak az élelemforrástól nem túl messze egy helyet, ahol nem bolygatják őket, ott megtelepednek. Ebben a házban ez a fürdőszoba alatti rész volt. A lakók úgy vették észre, hogy valami baj van, hogy a fürdőszobaszőnyeget valami elkezdte behúzni a helyiség közepén lévő lefolyóba. Előtte már hetente járt hozzájuk a fűtésszerelő, mire utóbb kiderült, azért nincs fűtés a nappalijukban, mert a patkányok elrágták a fűtés csövét, így nem jutott el odáig a melegvíz. Egyébként ezek az állatok szinte bármit meg tudnak enni, a villanyvezetékekről az összes műanyagot lerágják, mert a rágcsálóknak folyamatosan nő a foga, ezért szükségük van rá, hogy valamin koptassák

– mesélt el néhány hajmeresztő esetet Kolozsi-Kecskés Zsófia.

A „legtermékenyebb” bevetésen nem kevesebb, mint 160 patkányt terítettek le egy terményszárító telepen, de a néhány fős populációhoz is megéri kivonulniuk, mert a két-három állatból rövid idő alatt több tucat lesz, amik azontúl, hogy beszennyezik az élelmet, megölik, megbetegítik a jószágokat, még a házban is kárt tesznek. Egy házi patkány lehet, hogy évente csak 2x 3-10 utódot hoz a világra, vándorpatkány társa viszont már jóval szaporább, 6-8x is leellik egy év alatt 1-23 kölyökkel gazdagítva a világot, amik 8 hetes koruktól már maguk is ivaréretté válnak, így érthető, miért nem érdemes legyinteni a kertben szaladgáló egy-két patkányra sem.

Noha a két hetes várólistával dolgozó csapat egy két órás utazást igénylő körben maximalizálta a kiszállását, azonban a patkányprobléma nemcsak az ország délkeleti csücskét érinti. Kolozsi-Kecskés Zsófia elárulta, keresték már őket Győrből, Sopronból és egy Vas megyei telepről is, ahol értelemszerűen a távolságból eredő problémák miatt nem tudnak segíteni, de szakmai ismeretségeik révén mindig van kit ajánlani az érintett régiókban, ha rágcsálóirtás terén valaki a lehető legkörnyezetkímélőbb módon szeretne eljárni.