Ez az 5 apró magyar falu mentheti meg az országot a klímakatasztrófától

Elképesztő szélsőségek váltakoznak idén Magyarországon: a rendkívül aszályos tavaszt nyáron helyenként akár az 50 millimétert is elérő felhőszakadások kísérték – mindkettő óriási károkat okozott. Az éghajlatváltozás hatásaitól, illetve a szélsőséges időjárási eseményektől számos kistelepülés már évek óta szenved. Például ilyen volt, amikor a 2010-es rekordmennyiségű, közel 1000 milliméteres csapadékot (a sokak által csak „nagy belvízként” emlegetett időszakot) két száraz év követte. A 2011-es évet a maga mindössze 400 milliméter csapadékával a legaszályosabb évek közt tartják nyilván, de 2012-es esztendő sem hozott enyhülést. Sőt, az utóbbi két év is rekordot döntött, hiszen az 1901 óta mért adatok alapján 2018, majd pedig a 2018-as rekordot is felülmúlva 2019 lett az eddig mért legmelegebb év.

A klímamodellek szerint a hosszú, száraz időszakok, hőhullámok, aszályok egyre súlyosabb és gyakoribb gondot fognak jelenteni hazánkban, akárcsak az időszakos belvíz, az árvíz és a felhőszakadások özönvízszerű érkezése. A 2017-ben indult LIFE-MICACC projektben a partnerek arra keresnek Magyarországon alkalmazható módszereket, hogy miként válhatnak ellenállóbbá a kistelepülések az éghajlatváltozással egyre súlyosbodó vízgazdálkodási szélsőségekkel szemben

– tájékoztatta a WWF Magyarország a HelloVidéket.

A kísérleti projektbe öt hazai település kapcsolódott be, ahol országszerte tipikusnak mondható vízgazdálkodási problémák tapasztalhatók. Épp ezért lehetnek jó példák más települések számára ezek a modell megoldások. Nézzük most ezeket a problémákat:

• Püspökszilágy: hegy- és dombvidékekre jellemző villámárvizek jelentenek veszélyt a település épített környezetére;
• Rákócziújfalu: a belvíz és az aszály okoz károkat a gazdálkodóknak;
• Bátya: a hirtelen lezúduló nagy esők, majd hosszú, száraz időszakok váltakozása jelent problémát;
• Ruzsa: évtizedek óta küzd a vízhiánnyal és a talajvízszint folyamatos süllyedésével;
• Tiszatarján: a hullámtéri vizesélőhelyek szárazodása és az özönnövények terjedése jelzik a környezeti változást.

Megoldási alternatívák azonban léteznek. Jó hír, hogy a várható negatív hatásokra fel lehet készülni, és önkormányzati vagy helyi szinten is meg lehet tenni a megfelelő lépéseket. A szakemberek szerint egyértelmű, hogy az önkormányzatok kulcsszereplők a klímaalkalmazkodás előmozdításában, koordinálásában, az érintettek bevonásában. Most a projekt során azt tesztelik az öt mintaterületen, hogy a klímaalkalmazkodást szolgáló, természetre alapozott vízmegtartó megoldások hogyan tudnak hatékonyan megvalósulni a tervezéstől a kivitelezésig az önkormányzatok koordinálásával.

Az úgynevezett prototípusok idén június végére készültek el, amelyek közös vonása, hogy „kis léptékű, kis költségű zöldinfrastruktúra-beruházással helyet biztosítanak az értékes víznek”. Ez azt jelenti, hogy lehetőségeikhez mérten megőrizik a túl sok mennyiségű vizet a száraz időszakokra. Az önkormányzatok emellett felhasználják a víz tározásához a természet adta lehetőségeket, miközben visszatartott vízzel vizesélőhelyeket, például tavakat, nádasokat, parti ligeteket hoznak létre, amelyek szaporodó- és búvóhelyet teremtenek a vízhez kötődő növény- és állatvilág számára. Mindez összességében kedvező mind az emberek, mind a mezőgazdaság számára, ráadásul mérsékli a szélsőségeket. Hogy hogyan? Nyáron például csökkenti a hőséget és az aszályt, kevésbé fenyegeti a fagyveszély, de egyedi és izgalmas tájelemmel, illetve rekreációs lehetőségekkel is emeli a települések vonzerejét.

A kísérleti megoldásoktól helyben érezhető, kézzelfogható eredményeket várunk, de tájszinten csak akkor számíthatunk változásra, ha többen is követik ezt a példát, és elindulnak a vízmegtartás útján. Épp ezért a projekt célja, hogy az öt mintaterületen kipróbált módszereket minél szélesebb körben átvegyék a hasonló problémákkal küzdő települések, itthon és külföldön egyaránt. Ennek érdekében a tapasztalatok alapján egy önkormányzati alkalmazkodási útmutató is készül, ami várhatóan 2020 végén jelenik meg

– mutatott rá Kerpely Klára, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője, hozzátéve, hogy a projekt legfontosabb célkitűzése, hogy bemutassák a hazánkban még kevésbé ismert, kis költségű, komplex és hatékony természetes vízmegtartó megoldásokat. Ezzel erősítik az önkormányzatok helyi alkalmazkodásban betöltött kiemelt szerepét és ösztönözik a többi települési vezetőt is hasonló megoldások alkalmazására. Végül nézzünk a mintaprojekt megoldási alternatívái közül néhányat:

• az esővíz és a vízhiány integrált menedzsmentje vizenyős terület kialakításán keresztül;
• a víz és a lerakódás visszatartása a kisebb patakok hirtelen árhullámai során, kombinálva mindezt a természetes erózió kontrolljával;
• a belvíz feleslegének ökoszisztéma-alapú kezelése és megőrzése az aszályos időszakokra;
• a víztisztító telepen és a szennyvíztisztító telepen felszabaduló technológiai víz zöld infrastruktúrájának megőrzése és felhasználása.;
• vízmegőrzés és vizenyős területek létrehozása fenntartható földhasználattal a Tisza-folyó kiszáradó árterületein;
• úgymond „vízgyűjtő szintű” partnerségi kapcsolat létrehozása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás céljából.

A szakemberek azt remélik, hogy a most tesztelt, természetes vízmegtartó megoldások megismerésével a magyarországi önkormányzatok képesek lesznek hatékony és természetes módon reagálni a klímaváltozással összefüggő hatásokra, jobban tudnak alkalmazkodni és hozzájárulnak a helyi gazdasági kockázatok mérsékléséhez.