Nem minden a profit: vidéki cégek, amikre büszkék lehetünk

Örök érvényű a mondás: sose felejtsd el, hogy honnan jöttél! Leginkább híres és elismert személyek kapcsán hangzik el a mondat, ám ugyanúgy igaz egy-egy vállalatra vagy felfutó franchise-ra. Egy szegedi céggel beszélgetett a HelloVidék a téma kapcsán, ahol a vállalati profit mellett ugyanolyan fontosnak tartják, hogy a sikerüket jótékony célra is felhasználják.

Hiába egy piaci rést célzó forradalmi üzleti terv, ha nincs meg egy vállalkozás beindításához és életben tartásához szükséges indulótőke, minden kezdő sikere javarészt a támogatók jóindulatán áll vagy bukik. Legyen szó szponzorokról, kölcsönös partnerségi kapcsolatokról, az első évek mindig döcögve indulnak, kemény munkával azonban elérhető a stabil piaci helyzet és a cég jövőjét biztosító profit. Méltó ellenfelekként megkezdődik a rivalizálás a versenytársakkal, elindulhat a külföldi kapcsolatok felkutatása, közben pedig a cél sok esetben csak a vállalati nyereség maximalizálása. Felmerül a kérdés: mikor és milyen formában kell visszaadnia a korábban kapott segítséget a társadalom számára? Egyáltalán elvárható kötelesség a társadalmi szerepvállalás egy sikeres kkv vagy multi esetében?

Az informatika felfutásával a kétezres évek elején sok, a szakmához értő és vállalkozó kedvű ember döntött úgy, hogy megcélozza a hazai piacot, így tett a mára már több mint tíz éve sikeresen működő PC Trade Systems Kft. ügyvezetője, Tóth Gábor is. Cégét 2002-ben alapította egy mindössze 15 négyzetméteres üzlethelyiségben, ahol kezdetben az utcáról betérők problémáira igyekeztek megoldást találni. Az első tíz év számukra is nehéz időszaknak bizonyult, és bár sok szakmában ilyenkor egy vállalat nehéz helyzetbe kerül a szakmai titokféltés és a már-már vérre menő versenyhelyzet miatt, az informatika berkein belül ennél árnyaltabb a helyzet.

Mindig a kisebb cégek találkoznak az ügyfelekkel, ezért egy gyártó vagy egy disztribútor számára fontos, hogyan jutnak el a termékei a vevőkhöz. Azaz neki jogos és önök érdeke, hogy megfelelő szakmai szinten tartsa a partnereit, képzéseket szervez a számukra, támogatja őket akár finanszírozásban, akár humán erőforrás segítségével, tehát ez a segítségnyújtás vertikális szinten abszolút működik. Emellett a verseny ugyanúgy megvan, de azért vannak üdítő együttműködések akár kisebb-nagyobb vagy egyforma méretű vállalkozások között is

– részletezte az ügyvezető.

Több mint tízéves fennállásuk óta számos elismerést zsebeltek be, köztük a Fujitsu Nagykövete kitüntetést, a Csongrád Megye Gazdaságáért és a Szeged Szakképzéséért díjat, de mindezek mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az elért sikerek mellett lehetőségeikhez mérten minél többet adjanak vissza a társadalomnak. Kiemelt támogatói többek között a szegedi kézilabdának, a MOL-Pick Szegednek, a vállalkozás nevét viselő PC Trade Szeged KKSE női csapatának, a nehéz sorsú gyerekeket segítő Ágota Alapítványnak, patronálják a bohócdoktorok munkáját, de a környékbeli szakképzési központok képzésének fejlesztésében is szerepet vállaltak már.

Elsősorban mi ott próbálunk segíteni, ahol valamilyen szinten gyerekek, fiatalok érintettek. Mindig megszavaztatjuk a kollégákkal, hogy mit támogassunk, de sokszor ezen kívül is érkeznek kezdeményezések, közvetlenül a munkatársaktól. Így kezdtünk el kupakokat gyűjteni, ami beteg gyerekek számára jelent segítséget beváltásuk révén, de ilyen a hagyományos év végi tartós élelmiszergyűjtési akciónk, idén pedig a kollégáink úgy döntöttek, hogy a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványát fogjuk támogatni

– számolt be a cégben tapasztalt proaktív hozzáállásról Tóth Gábor.

Mivel a szakma által ők is érintettek, fontosnak érzik, hogy valamilyen szinten reagáljanak az országosan tapasztalható munkaerőhiányra is. Az ügyvezető kiemelte, sokan ezt a problémát általánosítják az informatikai szakma egészére, noha szoftverfejlesztőkre van a legnagyobb igény az országban. Az utóbbi időben a cég száz számítógépet ajándékozott a Szegedi Szakképzési Centrumnak, így februárban öt iskolában újították fel az informatikai termeket, de befektetésük még csak tűzoltásként sem definiálható, hiszen mindez hosszabb távon térül majd meg. Tóth Gábor szerint egyre korábban, már az általános iskolában jelentős lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a diákokkal megszerettessék az informatikai pályát, de ugyanúgy fontos a felnőtt korosztály szemléletformálása is. Mint mondta,

nemcsak a gyerekek figyelmét érdemes rávilágítani a szakmában rejlő lehetőségekre, hanem a szülőknél is el kell érni, hogy stabil jövőképet lássanak, ha a gyerek ezt a pályát válassza, szemben mondjuk a jogi vagy közgazdasági tanulmányokkal. Az informatikai szakemberek már nem az alagsorban ülő, fekete ruhás, zsíros hajú emberek, akik soha nem mennek ki a napfényre, hanem azok, akik jelen pillanatban a munkaerőpiacon az egyik legmagasabb jövedelmet tudják megfelelő hozzáállás és tudás birtokában hazavinni.

Mennyire tekinthető hát kötelességnek az, hogy a korábban kapott segítséget egy vállalat később valamilyen formában visszaadja a társadalom számára? Végső soron a személyi jövedelemadó egy százalékával bárki kiállhat egy-egy számára fontosnak vélt ügy mellett, törvényi szabályozás pedig nincs arról, hogy a vállalati profit x hányadát egy cégnek kötelessége jótékony célra fordítani. Ahány vállalat, annyi cél, érdek és ars poetica, Tóth Gábor azonban hangsúlyozta, nem kell feltétlenül milliókat áldozni arra, hogy egy cégvezető úgy érezhesse, valami jót tett a társadalomért.

Mindenkinek a vérmérsékletére van bízva a döntés, de azt gondolom, bárki talál olyan nemes célt az országban, egy régióban vagy egy adott városban, amivel azonosulni tud. Hogyha van benne egy minimális érzékenység, akkor nincs az a vállalatméret, aminél ne lehetne megtalálni azt, hogy segíteni lehessen. Nincs az a kis összeg, aminek ne örülnének valahol, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a segítség nem feltétlenül csak pénzbeli támogatás lehet. A kétkezi munka, például egy festés, egy tanterem rendbe hozása, egy faültetés mind-mind értéket képviselnek. Nem mondom, hogy ez a cégek kötelessége, nem is lehetne kötelezővé tenni, de azt gondolom, hogy ezt egy olyan vállalatnak, aki kapott valamit a társadalomtól, a régiótól vagy a szűkebb a környezetétől, annak valamit vissza is kell adnia

- zárta gondolatait Tóth Gábor.