Örülhetnek a gázzal fűtő magyarok: hamarosan feleződhet a gáz ára, de előbb még jön a feketeleves

Amikor február végén az Egyesült Államok megtámadta Iránt, a piacokon azonnal felsejlett egy újabb energiaválság rémképe. Kezdetben a kőolaj ára lőtt ki, miközben a gázpiac viszonylag nyugodt maradt, tavaszra pedig az olaj ára is visszatért a háború előtti szintre. Júliusra azonban megfordult a helyzet, és a feszültségek kiújulásával a gázpiac vált a konfliktus fő áldozatává. Az irányadó holland gáztőzsdén (TTF) a jegyzések így a 2023 januárja óta nem látott csúcsokra ugrottak - írja a G7.

A tavaszi nyugalom hátterében az állt, hogy Európa épp túl volt a fűtési szezonon, így a kereslet lecsökkent, a kereskedők pedig átmenetinek gondolták a konfliktust, bízva abban, hogy bőven marad idő a tartalékok feltöltésére. Nyárra azonban ez az optimizmus elillant, mivel a piac ráébredt, hogy a 2026/2027-es tél közeledtével egyre kevesebb idő marad a tárolók feltöltésére. Ezt a nyomást tovább fokozta a dél-európai és ázsiai kánikula miatti kiugró áramkereslet, valamint a franciaországi helyzet, ahol a folyók felmelegedése és az alacsony vízállás miatt vissza kellett fogni az atomerőművek termelését. A kieső energiát végül gázerőművekkel pótolták, ami nyár közepén szokatlanul magas gázkeresletet eredményezett.

A gázárak heves emelkedésének legfőbb oka az európai tárolók aggasztó állapota. A szokatlanul hideg tél miatt a feltöltési szezon mindössze 28 százalékos szintről indult. Ennek következtében az uniós gáztárolók töltöttsége július közepén csupán 54 százalék körül mozgott a korábbi években megszokott 65–70 százalék helyett, miközben Németországban a 45 százalékot is alig haladta meg a mutató.

Az európai ellátás igazi sebezhetőségét azonban a globális cseppfolyósítottföldgáz-piacnak való kitettség jelenti. Bár Európa gázszükségletének csak töredéke származik közvetlenül a Perzsa-öbölből, a globális LNG-szállítmányok mintegy ötöde – főként Katarból – a Hormuzi-szoroson halad át. Ha itt a katonai kockázatok miatt lelassul vagy megakad a teherforgalom, a tőkeerős ázsiai vásárlók, például Japán, Dél-Korea és Kína, azonnal felverik a szabad szállítmányok azonnali piaci árát. Mivel az Európai Unió az orosz vezetékes gázról sikeresen leválva immár erősen függ az LNG-től, kénytelen tartani a lépést az ázsiai árakkal, különben a gázszállító hajók elkerülik a kontinenst.

Fizikai gázhiánytól vagy az ellátás összeomlásától ennek ellenére nem kell tartani, a kockázatot kizárólag a megugró árak jelentik, amelyek ismét komoly terhet róhatnak a lakosságra és a gazdaságra. Ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy ez lehet az utolsó olyan tél, amely ilyen sérülékeny helyzetben éri a kontinenst.

A határidős piaci árazások és az elemzői előrejelzések szerint a jelenlegi áremelkedés átmeneti. A feszültségek enyhülésével az európai gázárak 2026 végétől mérséklődhetnek, 2027-ben pedig már tartósan a jelenlegi szint felére, megawattóránként 30 euró környékére eshetnek vissza. Az évtized végére a modellek 16–19 eurós árat jósolnak, ami a válság előtti szintekhez való visszatérést jelenti. Az optimizmus alapja, hogy az Egyesült Államokban és Katarban az elmúlt években elindított hatalmas kapacitásbővítések hamarosan beérnek, az új exportterminálok pedig a következő egy-két évben elárasztják a világpiacot cseppfolyósított földgázzal. A kialakuló túlkínálat, valamint az európai gázkereslet megújuló energiaforrások terjedése miatti csökkenése tartósan lefelé szorítja majd az árakat, így a kontinens egy lényegesen biztonságosabb, kínálati bőséggel jellemezhető korszakba léphet.