A nyugdíjkatasztrófa előtt kellene megszorítani: időzített bomba a magyar családtámogatási rendszer?

A népességfogyás és a társadalom elöregedése nemcsak a gazdasági növekedést fogja vissza, hanem a költségvetést is egyre nehezebb helyzetbe hozza. Bár az idősödés kapcsán a legtöbben a megugró egészségügyi és szociális kiadásokra gondolnak, az OECD a kieső adóbevételek jelentős mértékére is felhívja a figyelmet. A hazai demográfiai nyomás folyamatosan erősödik, hiszen 2070-re a nyugdíjasok száma 23 százalékkal nőhet, miközben a munkaképes korú lakosság 18 százalékkal zsugorodik, így egy nyugdíjasra már kevesebb mint két aktív korú lakos jut majd. Emiatt az idősödéssel összefüggő közkiadások – elsősorban a nyugdíjrendszer terhei miatt – 2025 és 2070 között a GDP 5,5 százalékának megfelelő mértékben emelkedhetnek. A szakértők kiemelik, hogy a tehernövekedés jelentős része már 2030 és 2045 között jelentkezik, vagyis a probléma egyáltalán nem a távoli jövő kérdése.

A magyar költségvetés sebezhetőségét tovább fokozza az adórendszer szerkezete, amely közvetve az idősebb korosztálynak kedvez. Mivel Magyarországon a személyi jövedelemadót és a járulékokat túlnyomórészt a középkorú, aktív lakosság fizeti, az ő társadalmi arányuk csökkenése komoly bevételkiesést idéz majd elő. A helyzetet tovább nehezíti a nyugdíjak teljes szja-mentessége, valamint az idősek által gyakrabban igénybe vett termékek és szolgáltatások kedvezményes áfakulcsa. A számítások szerint, ha az adórendszer változatlan marad, pusztán a népesség elöregedésének közvetlen hatásai miatt a magyar adóbevétel 2070-re a GDP 2,1 százalékának megfelelő összeggel csökkenhet.

A jelentés részletesen elemzi a gyermekvállalást ösztönző adókedvezmények és készpénzes támogatások hatékonyságát is, ami komoly figyelmeztetés a hazai gazdaságpolitika számára. A nemzetközi és a hazai kutatások egyaránt azt mutatják, hogy ezek a megoldások rendkívül költségesek, miközben csak elenyésző és átmeneti módon képesek növelni a születésszámot. Erre példa a 2026-ban bevezetett új anyasági szja-mentesség is, amely a GDP 0,6 százalékát emésztheti fel a költségvetésből, miközben a termékenységi rátát érdemben alig javítja. Egy ilyen bizonytalan hatású, de jelentős bevételkiesést okozó intézkedés hosszú távon csak mélyíti a demográfiai válságot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közvetlen pénzügyi ösztönzők helyett sokkal tartósabb eredményt hoz a megfizethető bölcsődei és óvodai hálózat fejlesztése, valamint a munka és a magánélet rugalmas összeegyeztetésének támogatása.

Az OECD konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a költségvetési mozgástér növelésére és az idősödő társadalom okozta sokk enyhítésére. A javaslatok között szerepel a családi adókedvezmények felülvizsgálata, az adóalap szélesítése, a források átcsoportosítása a gyermekellátási szolgáltatások javítására, a kedvezményes áfakulcsok felülbírálata, valamint – jóllehet ez politikailag rendkívül kényes kérdés – a nyugdíjak adóztatásának megfontolása egy jelentős alapmentességi küszöb biztosítása mellett.

A jelentés szerint a Tisza-kormány eddigi és tervezett intézkedéseinek egy része egybevág az OECD ajánlásaival. Ebbe a körbe tartozik a kora gyermekkori fejlesztési kapacitások bővítése, a családbarát munkahelyek ösztönzése, a gyermekfelügyelethez való hozzáférés javítása, valamint az egyszülős családok Fidesz-kormányok idején bevezetett támogatásának célzottabbá tétele. Ugyanakkor a nemzetközi szervezet közgazdászai arra is figyelmeztetnek, hogy a készpénzes családtámogatások további jelentős bővítése, valamint a nyugdíjrendszer és a költséges adókedvezmények felülvizsgálatának hiánya a jövőben komoly feszültségekhez vezethet. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy Magyarország képes lesz-e időben, fokozatos reformokkal kezelni a demográfiai kihívásokat, vagy megvárja, amíg a költségvetési helyzet kényszerű és fájdalmas kiigazításokat tesz szükségessé.