Három azonnali lépés, amivel elkerülhető a gazdasági stagnálás Magyarországon: gyors döntésekkel eljöhet a felívelés?

A gazdasági és politikai irányváltás sikerének alapja három azonnali lépés lehetne - mondta a Portfolionak adott interjújában Csaba László közgazdász. Elsőként egy olyan pótköltségvetést kellene elfogadni, amely őszintén megmutatja a mozgásteret, és a választók számára is egyértelművé teszi az államkassza kimerülését.

A második lépés a radikális dereguláció lenne, vagyis az ügyintézést és a vállalkozásokat gátló hazai túlszabályozás felszámolása, ami óriási energiákat szabadíthatna fel a gazdaságban. A harmadik kulcsfontosságú intézkedést pedig az euróbevezetés határozott, konkrét határidőkhöz és mérföldkövekhez kötött menetrendje jelentené. A közös valuta felé vezető út ugyanis önmagában is gazdaságszervező és fegyelmező erővel bír, ráadásul jelentősen növeli a befektetői bizalmat.

A gazdasági fellendülés és a minőségi növekedés nulladik lépése mindazonáltal a bizalom helyreállítása a nyugati partnerekkel, elsősorban a NATO-val és az Európai Unióval. A közgazdász szerint ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország visszatérjen a hagyományos európai és amerikai tőkebevonáshoz, feladva azt a tévhitünket, miszerint az ázsiai források teljes mértékben helyettesíthetik a kieső uniós pénzeket.

Az állam szerepfelfogásának is gyökeresen át kell alakulnia - tette hozzá Csaba László. Bár a modern társadalmakban bizonyos állami feladatok, például a fogyasztóvédelem vagy a versenyfelügyelet nélkülözhetetlenek, az állami kiadások GDP-arányos szintjét érdemben, legalább néhány százalékponttal mérsékelni kell. Ezzel párhuzamosan egy olyan szociális piacgazdaság felépítése a cél, amelyben az állam csak ott avatkozik be, ahol a piaci mechanizmusok kudarcot vallanak, és kizárólag a rászorulóknak nyújt támogatást. A vállalkozó kedvű és felkészült szereplőket hagyni kell érvényesülni, leépítve a hazai közigazgatásra jellemző bürokratikus reflexeket.

A közgazdász arra is felhívja a figyelmet, hogy a mindenkori új kormányzat nem alapozhatja döntéseit illúziókra a költségvetés helyzetével kapcsolatban. Bár komoly társadalmi igény mutatkozik az előző időszak gazdasági visszaéléseinek elszámoltatására, a jogállamiság keretei között ebből aligha várható érdemi pluszforrás, mivel a vitatott tranzakciókat papíron nagyrészt legalizálták. Ugyancsak tévút a sokat emlegetett rejtett tartalékokban bízni, hiszen kizárólag az államigazgatás racionalizálása nem fog jelentős többletbevételt eredményezni.

A forráshiányt és a gazdasági nehézségeket kizárólag az oldhatja meg, ha a dereguláció, a visszaszerzett nemzetközi bizalom és az uniós források együttes hatásaként az ország kilép a jelenlegi stagnálásból, és egy legalább 3 százalékos, fenntartható növekedési pályára áll. Az új gazdaságpolitika igazi mérőfoka az lesz, hogy a beérkező forrásokat sikerül-e értékteremtő, exportorientált beruházásokra fordítani. A végső politikai tesztet pedig az jelenti majd, hogy a kabinet képes lesz-e felelős gazdálkodással, a megszokott jóléti osztogatások nélkül is megőrizni a választók bizalmát.