Bod Péter Ákos: súlyos következményei lesznek az árrésstopnak, ebből nagyon nehéz kikecmeregni

A Nemzetközi Valutaalap idei éves konzultációs jelentésében egyértelműen fogalmaz: a gyakori kormányzati beavatkozások, mint a kiskereskedelmi árrések korlátozása vagy az állam által kért "önkéntes" banki és biztosítási díjcsökkentés – még ha jó szándékúak is – gyakran rossz eredményekhez vezetnek, torzítják a piacokat, időben elhalasztják az áremelkedést és gyengítik a versenyt - írta friss véleménycikkében Bod Péter Ákos.

Augusztus 31-én lejárt volna a harminc élelmiszer és harminc higiéniai termék kereskedelmi árrését szabályozó intézkedés, ám a kormány a hosszabbítás mellett döntött, amit a miniszterelnök-pártelnök a Harcosok Klubja nevű közösségi platformon jelentett be. A választási kampány kezdetével a kormány hajlandósága láthatóan megnőtt a piaci folyamatokba való beavatkozásra. Az új határidő november vége lett, ami komoly hatással van számos üzleti szereplő gazdálkodására, hiszen az érintett kereskedők a kijelölt élelmiszereknél továbbra sem alkalmazhatnak 10 százaléknál, a higiéniai termékeknél pedig 15 százaléknál nagyobb árrést.

A tavasszal bevezetett árréskorlátozás újabb elem a kormányzat intervenciós eszköztárában, amely már eddig is tartalmazott hatósági árakat, tarifákat és a négy évig fennálló üzemanyagár-sapkát. Bod Péter Ákos szerint míg az üzemanyagárak szabályozására lehetett indokot találni a Covid utáni újraindulás áringadozásai miatt, a mostani árrés-rögzítés különös intervenciós eszköz, amelyet az élelmiszerárak makacs növekedésével és a kereskedőknél feltételezett túlzott nyereséggel indokoltak.

Az irreálisan alacsony árrés veszteségessé teheti a kijelölt termékek forgalmazását, amit a kereskedők ideig-óráig kompenzálhatnak a nem szabályozott termékek árainak emelésével vagy tartalékaik felélésével, de hosszú távon ez nem fenntartható - húzta alá.

A gazdasági minisztérium szerint az intézkedés érdemben csökkentette a kijelölt termékkörben az árakat, és kedvezően hatott az inflációs rátára. A fogyasztói árakat figyelő szaklapok és független intézmények mérései azonban más képet mutatnak. Ráadásul felmerül a kérdés: ha ez a 30+30 termék valóban jelentősen visszafogta a fogyasztói árindex növekedését, mi történik majd, amikor az árréskorlátozás véget ér? Minden átmeneti piacszabályozás után az addig elnyomott inflációs hatás felszínre jut - fogalmazott.

Az IMF-jelentés megemlíti az elfojtott inflációt, az árrendszer torzulását és a hatásfokrontó intervenciókat, diplomatikusan megengedve a kormányzat jóhiszeműségét. A rövid távú inflációs hatásokat nehéz egyértelműen mérni, de még nehezebb felbecsülni az üzleti folyamatokba való állami beavatkozások hosszú távú következményeit. Paradox módon a szabályozás akár áremelkedéshez is vezethet: a kereskedőnek ugyanis a nagyobb beszerzési ár mellett a 10-15 százalékos árrés nagyobb marzsot jelentene forintban.

A kereskedelmi ágazatot érintő újabb meglepő állami intervenciós terv a "plázastop" kiterjesztése a már működő boltokra. A tervezett rendelet szerint a 400 négyzetméternél nagyobb, működési engedéllyel rendelkező bolt megvétele vagy bérbevétele után a vevő vagy bérlő újra kereskedelmi engedélyért lenne köteles folyamodni. Sőt, még azt is engedélyhez kötnék, hogy egy működő üzletben az üzemeltető belső térelválasztással kávégépet vagy butiksarkot hozhasson létre – ami ellentmond a vállalkozási szabadság elvének és a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jognak.

Az MNB korábbi elnöke arra is rámutatott: az OECD elemzései is rámutatnak, hogy Magyarországon a gazdasági verseny az iparosodott országcsoport átlagánál gyengébb. Sok a koncentrált piac, amelyet egyetlen nagy szereplő ural, gyakran állami háttérrel. Gyakori, hogy nemzetgazdasági érdekre hivatkozva ügyleteket vonnak ki a versenyhivatal vagy egyéb reguláló hatóság felügyelete alól, és nagyok a bürokratikus terhek.

Az OECD megállapítja azt is, hogy míg korábban a magyar munkatermelékenység gyorsan közeledett az európai szinthez, a 2008-09-es pénzügyi válság idején ez a folyamat megtorpant, és bár később folytatódott, a termelékenység-növekedés jelenleg is kisebb, mint a válság előtt, és elmarad a térségi trendektől. A makacs magyar infláció vizsgálatakor a monetáris tényezőkön túl figyelembe kell venni a gazdaság működési hatásfokát, amelynek kulcsfontosságú indikátora a munkatermelékenység.

Mint részletezte: az IMF ajánlásai szerint meg kellene szüntetni a piaci torzulásokat okozó állami árszabályozásokat, és a jelenlegi költségvetési helyzetben nem szűkíteni, hanem bővíteni kellene az adóalapot. A lakásépítési hitelek állami szubvenciójára sem most van alkalom, hanem majd a költségvetés szanálását követően. Üzletbarát környezetre lenne szükség, amelybe nem fér bele a kormányzati határidők ad hoc váltogatása, megállapodások be nem tartása és a gyakori improvizálás. Ezek az ajánlások egyelőre szakmai jellegűek, de ha Magyarország valutaalapi forrásokra szorulna, hitelkondíciókká válhatnak.