Ide menekítik most pénzüket az offshore-lovagok: durván megy a nearshoring

A folyamat a koronavírus-járvány idején kezdődött (sőt, igazából már előtte), amikor a nyugati cégeknek szembesülniük kellett azzal, hogy az ellátási láncok tekintetében létezik egy komoly gond, jelesül, minden Kínára lett bazírozva – mondta el a Pénzcentrum megkeresésére a Certified Management Consultant vezetési tanácsadója. Ennek „köszönhetően” az alkatrészek, a részegységek, vagy éppen a késztermékek szállításának késése, kimaradása a termelés központi kérdésévé vált.

Ekkor jelent meg az új kifejezés és gyakorlat, friendshoring, amikor a gazdasági tevékenység baráti államokba kerül riválissá, vagy egyenesen ellenségessé vált országokból. Így bár még Ázsiában járunk, a termelőtevékenységek áthelyezésében, az új gyárak felhúzásában egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak olyan országok, mint India, Indonézia, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia, Thaiföld. Az eredeti cél értelemszerűen a Kínának való kitettség csökkentése volt – emelte ki Gonda György.

György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért kormánybiztos egy posztjában arról értekezik, hogy a friendshoring során, miszerint a gazdasági tevékenység baráti államokba kerül rivális, vagy ellenségessé vált országokból, geopolitikai érdekek által ösztönzött folyamatról beszélhetünk. Ennek célja lehet a rivális országoktól való függőség csökkentése, a technológia- és tudástranszfer megakadályozása, vagy a baráti államokkal a kapcsolatok szorosabbra fonása.

A Kínát váltó ázsiai országok

Az Energiastratégia Intézet szakértői a Portfolio-n napokban megjelent elemzésükben azt ismertetik, hogy geopolitikai konfliktusok, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió által Kínára kivetett vámok hatására egyre több globális vállalat dönt ellátási láncainak rövidítése mellett. 2023-ban a globálisan működő vállalatok 67%-a tett ilyen irányú lépéseket.

A jelenség még inkább Délkelet-Ázsia országaira és Indiára irányította a figyelmet. Előbbi térség mind a kínai, mind pedig a korábban Kínában működő vállalatoknak lehetőséget kínál a vámok elkerülésére, illetve továbbra is a chip- és félvezetőgyártás egyik kulcsrégiója marad. India pedig ipara és gyártókapacitásai megerősítésén keresztül vált a nagyvállalatok egyik kiemelt célpontjává.

Így például Vietnám kiemelt célpontja azon cégeknek, amelyek diverzifikálni kívánják ellátási láncaikat, Indonézia tavaly 105 milliárd dollár összértékben vonzott befektetéseket, amelyek jelentős részét, 52,5%-át a külföldi közvetlentőke-befektetések jelentették. Thaiföldet elsősorban földrajzi helyzete és gazdasági kapcsolatai teszik alkalmassá a különböző nearshoring tevékenységet végző vállalatok befogadására, India és az Egyesült Államok közötti kereskedelem pedig már 2021-re elérte a 157 milliárd dolláros összértéket.

Latin-Amerika az egyik nyerő – ám a mostani vámháború kiszámíthatatlan

Gonda György a Pénzcentrumnak elmondta: nem csupán az ázsiai átrendeződésről van szó, az amerikai és más vállalatok a Távol-Kelet helyett egyre inkább Mexikóból, és Latin-Amerikából próbálják célba venni az Egyesült Államok piacát. Kiemelte: arról tudunk beszélni, hogy mi történt az elmúlt évek gazdasági folyamataiban, ám a jelenleg is zajló vámháború kifutásáról, irányáról, következményeiről nem lehet felelősségteljesen nyilatkozni.

Egész egyszerűen azért, mert jelenleg ezt senki nem tudja megmondani. Donald Trump amerikai elnök most megbolondította a világkereskedelmet, nyilván, valamilyen kompromisszumos megoldásnak kell majd megszületnie. Annál is inkább, mert a nearshoring jelenét és jövőjét jól jellemzi, hogy a tervek szerint csak az idén az amerikai vállalatok 40 milliárd dollárnyi befektetést hajtanak végre Mexikóban.

Ám a korábbi években valóban figyelemreméltó változások történtek. Az Apple nagyon sok mindent Kínában gyártatott a mobiltelefontól elkezdve a számítógépekig, majd szép lassan minden átkerült Mexikóba, hiszen a termelési költségek nem magasabbak, mint Kínában. Az sem meglepő, hogy az amerikai autógyárak is gomba módra szaporodtak Tijuanában (az amerikai-mexikói határ mellett fekvő ipari, kereskedelmi gócpont – a szerk.).

Volt olyan év, hogy Mexikóban hétmillió négyzetméternyi nearshoring projekt épült.

Az Egyesült Államok cégei közül számosan tervezik a Rio Grande-től délre áthelyezni a termelést. A Deloitte and Touche tavalyi kutatása szerint a nearshoring az Egyesült Államokban már javában zajlik. A felmérésben 305, főként az USA-ban működő, 500 milliótól 50 milliárd dollárig terjedő éves árbevétellel rendelkező szállítmányozó és gyártó céget vontak be, melyeknek szűk kétharmada, mintegy 62 százaléka, már meg is kezdte a termelési kapacitások áthelyezését.

A GMDH ellátási lánc-tervező szoftvercég szerint a nearshoring hullám változást hozott az ellátási láncukat optimalizálni kívánó gyártók számára. Az ellátási lánc megszakadásai és Ázsia csökkenő gyártási ereje miatt a vállalatok egyre inkább Latin-Amerika felé fordulnak, mint a közeli partszakasz elsődleges célpontjaként. Latin-Amerika kedvező költség- és munkaerő tényezőket kínál, így vonzó lehetőség a gyártók számára.

A régió költségelőnyöket kínál az alacsonyabb munkaerőköltségnek és a megfizethető energiának köszönhetően. Ezen kívül Latin-Amerika kedvező demográfiai jellemzőkkel büszkélkedhet, beleértve a képzett munkaerőt és a növekvő fogyasztói piacot, a piacokhoz való földrajzi közelség pedig rövidebb átfutási időt, jobb kommunikációt és könnyebb együttműködést tesz lehetővé.

Magyarország nyertes lehet

György László kormánybiztos szerint a változások egyik nyertese Magyarország lehet. Gazdasági értelemben például nálunk találkozik a csúcstechnológiát képviselő Nyugat, elsősorban a prémium német autómárkákon (Audi, BMW, Mercedes) keresztül, a zöldátálláshoz (akkumulátorokhoz, szélturbinákhoz, napelemekhez) szükséges nyersanyagokat 35-70 százalékban és a ritkaföldfémek kitermelését 95 százalékban kontrolláló Kelettel.

Gonda György a Pénzcentrumnak hangsúlyozta: a globális befektetők számára nearshoring célállomás lehet Magyarország is, amelynek komparatív előnye elsősorban abból származik, hogy hozzáférést kínál az európai, elsősorban az EU-piachoz, emellett viszonylag alacsonyak a termelési költségek és jó az infrastruktúra. Vagyis a friendshoring jelenség is itt valóban érvényt szerezhet magának. Ami pedig a nearshoring nyilvánvaló előnyeit illeti, ezeket a következőek.

• időben és térben lerövidül az ellátási lánc útvonala
• hatékonyabb, olcsóbb logisztikai megoldások
• a hazainál alacsonyabb termelési költségek
• költségmegtakarítás
• nagyobb ellátási, üzletfolyamatossági biztonság
• kevesebb termelési, logisztikai, politikai kockázat
• hatékonyabb készletgazdálkodás
• azonos vagy alig eltérő időzónák, ebből fakadóan egyszerűbb kommunikáció
• azonos vagy hasonló kulturális környezet és értékek
• kevés nyelvi akadály
• kevesebb üzleti utazás, kisebb utazási költségek
• gyorsabb, egyszerűbb ellenőrzési lehetőségek
• sok esetben vám- és adókedvezmények
• alacsonyabb kitettség a szellemi tulajdonjogok megsértése terén

A Morgan Stanley elemzése szerint India, amely a világ harmadik legnagyobb gazdaságaként hamarosan megelőzi Japánt és Németországot, 2031-re várhatóan megháromszorozza gyártási bázisát. Mexikóban eközben a GDP növekedése a 2022-es 1,9 százalékról 2,4-ra emelkedik a következő öt évben. Délkelet-Ázsia országaiban, köztük Vietnamban és Thaiföldön várhatóan növekedni fog a gyártás többek között olyan területeken, mint az elektronikai alkatrészek és a személyes elektronikus eszközök.