Drasztikus döntés előtt Magyarország: baljósak a jelek, messze még a megoldás

Most, hogy a nemzetközi és hazai kamatok magas szintre emelkedtek, az államadósság terhe még nagyobb lesz a következő években, amint a korábbi alacsonyabb kamatozású források helyébe drágább hitelek lépnek be. A magyar kormány konvergenciaprogramjában felvázolt – elég optimista – deficit- és adósságpálya mellett is a mi államadósságrátánk a legnagyobb az új tagállamok között (talán a horvátokkal együtt, ők azonban az euróövezet tagjaként és jobb osztályzat birtokában sokkal előnyösebb feltételek mellett jutnak finanszírozáshoz) - állapítja meg Bod Péter Ákos.

 Amint azonban az uniós intézmények a Covid-járványra hivatkozva felfüggesztették a hiányszabály alkalmazását, és a tagállamokra bízták az éves költségvetési egyensúly mértékét, a magyar államháztartásban rögtön hatalmas deficitek keletkeztek. Nemcsak 2020-ban, a járvánnyal indokolva, hanem 2021-ben is, az országgyűlési választás előtti évben, sőt a választási kiköltekezés pénzügyi következményei áthúzódtak 2022-re is. Így állt elő az utóbbi három év átlagában a csaknem hét százalék GDP-arányos államháztartási hiány.

Ez az EU-ban az egyik legmagasabb hiányszám - esetünkben különösen kedvezőtlen finanszírozási körülmények között

- állapítja meg a közgazdász, aki szerint a  késedelmes alkalmazkodás és politikai célú konjunktúraösztönzés költségei nemcsak az államháztartási egyenlegben, hanem a külső egyensúlyi mutatókban is megnyilvánultak. Bár tavaly is 3 milliárd eurót meghaladó EU-pénzek érkeztek az országba, mégis elsősorban a külkereskedelmi egyenleg rendkívüli romlása miatt Magyarország külső finanszírozási szükséglete 10 mil­liárd euró lett.

A nettó export romlása sem magyar ügy. Azonban a mértéke és annak oka összefüggésbe hozható olyan gazdaságszerkezeti és gazdaságpolitikai ügyekkel, amelyek hozzátesznek a magyar fejlődési pálya kockázataihoz, viszonyaink törékenységéhez. Az egyenleg 2022-es hirtelen romlása mögött ugyanis legfőképpen az importált energia számlájának óriási emelkedése áll: a gazdaságélénkítés és az üzemanyagárak befagyasztása miatti többletkereslet egybeesett a behozott energiahordozók árának radikális emelkedésével.

A magyar energiafüggőség minden referenciacsoporthoz képest túl nagy. Ez a függőség ráadásul a háborúzó Oroszországra való ráutaltságot jelenti, és még akkor is jó darabig fennmarad, ha határozott politikai szándék és elégséges költségvetési forrás állna az érdemi energetikai leválás mögött. A balti országok, Csehország, Lengyelország példája mutatja, hogy a feladat elvégezhető – de nagy ráfordításokkal jár - írja Bod Péter Ákos.

Ami azonban még nagyobb, mivel tartósabb gond: az maga a gazdasági szerkezet. Amiatt ilyen jelentős a magyar gazdaság energiaigénye, amely azután a hazai energiaforrások szűkössége miatt hatalmas behozatali igényben nyilvánul meg. Amikor tehát a mai kor által megkövetelt gazdasági-technológiai-geopolitikai átmenetek folyamatait elemezzük, beleütközünk abba, hogy eleve túlságosan energia- és anyagigényes a magyar gazdaságszerkezet - állapítja meg aszakember.

A kockázat azonban változatlanul nagy, mert az elküldött számlákat majd csak akkor fizetheti ki a Bizottság, ha a jogállamisági ügyben vállalt nagyszámú jogi feltétel mindegyikét teljesíti a kormány. A négy igazságszolgáltatási reformvállalás vitán felüli teljesítése egyébként a mintegy 22 milliárd euró keretösszegű kohéziós alapok zöméhez való hozzáférésnek is előfeltétele.

Baljós jövőkép

A 2010 után kiépülő sajátos magyar intézményi rendszerről jó ideje tudható volt, hogy számos lényegi ponton ütközik az EU közösen elfogadott jogi-intézményi rendjével. Az ütközések idővel sokasodtak. Mára valóban a magyar gazdasági pálya elsőrendű kockázati tényezőjévé az uniós viszonyrendszer vált. Az inkongruenciák feloldása roppant nehéz feladat, hiszen hosszú évek alatt formálódott a mostani magyar politikai-intézményi-jogi rend. Még érzékeny, diplomatikus kormánypolitika esetén sem látszik rövidtávon feloldhatónak a jogállamisági vita – a napi politikai valóság ráadásul egészen más.

Lehetséges-e a konvergenciaprogramban vázolt, de legalább ahhoz közeli puha átmenettel túljutni a most fennálló gondokon és a folyamatosan keletkező veszélyeken?

Reményeink szerint talán igen. A józan kockázatelemzés azonban sokféle merevséget, aggasztó örökséget és külső-belső rizikókat azonosít. Sérülékeny szakaszban vagyunk, miközben alkalmazkodási, cselekvési kényszer érvényesül, a maga hibázási veszélyeivel - zárja elemzését a a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori elnöke.