Már rekordokat döntöget az infláció, de a neheze még csak most jön!

Az eurózóna az 1970-es évek óta a legnagyobb árnyomással néz szembe – állapítja meg az  Allianz Trade, a világ vezető hitelbiztosítójának friss elemzése. A fogyasztói árindex áprilisban elérte a 7,5 százalékot, amelynek csaknem 60 százalékát az energiaárak emelkedése magyarázza. Európát különösen súlyosan érintette az energiaimporttól való erősebb függősége, valamint az euró öt éve nem látott gyengélkedése az amerikai dollárral szemben.

Az inflációs nyomást az okozza, hogy a járvány utáni újranyitás lendületében a globális termelési és elosztási rendszer törékenynek bizonyult, ezért az árukínálat nem tudta tartani a lépést a lezárások utáni keresletélénküléssel. Ezt tetézte az orosz-ukrán háború, amely a nyersanyagárak gyors emelkedéséhez vezetett, különösen az energiaárak esetében. És ha mindez nem bizonyult volna elégnek, a koronavírus ismét felütötte a fejét Kínában, ami az ország zéró-covid politikája (azonnali szigorú lezárások) miatt ismét megszakíthatja a globális ellátási láncokat. Ez azzal fenyeget, hogy a szállítási költségek és a termelői árak huzamosabb ideig magasak maradnak. Emellett a megélhetési költségek emelkedése messzemenő következményekkel jár, és súlyos kérdéseket vet fel az általánosan használt inflációs modellekkel, illetve az ezekből levezett gazdaságpolitikai döntésekkel kapcsolatban.

A tetőzés a második negyedévre várható – jó esetben

Az infláció mértéke továbbra is rendre meghaladja az elemzői várakozásokat, az előre látható árnyomás folyamatosan erősödik, ami arra utal, hogy a tetőzés még előttünk áll. A múltbeli inflációs tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a drágulás az elsődleges ársokk után a különböző tényezők (különösen az élelmiszer és az energia területén) hatására folyamatosan mérséklődik. Az Allianz Trade elemzése ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani ársokk mértéke és kiváltó okai szokatlanok, ami azt eredményezheti, hogy az infláció hosszabb ideig magasabb marad. A világjárvány utáni fellendülés során az erőforrások nem hatékony átcsoportosításából adódó strukturális változások szintén új típusú inflációs pályát eredményezhetnek. Előfordulhat, hogy a globális ellátási láncok tartósan megszakadnak, és a történelmi mértékben alacsony európai munkanélküliséget látva az is megtörténhet, hogy a túlfeszített munkaerőpiaci állapot is tartósan fennmarad.

Ebben a helyzetben egy új, több inflációs komponensre támaszkodó modellszámítással jelezték előre az infláció alakulását az elemzők. Az eredmények azt sugallják, hogy

az energiaárak emelkedése miatt a fogyasztói árindex lényegesen magasabb marad a maginflációnál.

Hosszabb távra (20 év) visszatekintve a maginfláció a fogyasztói árak növekedésének 55 százalékát magyarázza. Ez az, ami most drasztikusan megváltozik, mert 2022-ben az árindex változásának csak 35 százalékáért lesz felelős a maginfláció, a többit pedig az élelmiszerek (17 százalék), és az energia (48 százalék) adja. Az is jól látszik, hogy a múltban az infláció energiakomponensét nagyrészt az olajár és az EUR-USD árfolyam magyarázta, most azonban felértékelődött ebben a gáz szerepe.

Sok függ az energiaárak alakulásától

Az elemzők az energiaárak alakulására több forgatókönyvet vázoltak fel: lehetséges szcenárió, hogy a fogyasztói árindex 2022 második negyedévében tetőzik – ez a számítás kizárja az orosz olaj- és gázimportra vonatkozó EU-embargót, de akkor is megállja a helyét, ha az energiaárak a jövő év végéig a jelenlegi magas szinten maradnak. Az is előfordulhat azonban, hogy az orosz energiaexportra vonatkozó EU-embargó hatására – amely tovább emeli az energiaárakat – a fogyasztói árindex tetőzése az év végére csúszik, és 2023-ban a fogyasztói árindex átlagosan közel 5% is lehet. Az elemzők szerint az energiaáraknak ebben az évben átlagosan negyedévente 5%-kal kellene emelkedniük ahhoz, hogy az infláció jövőre 3% felett maradjon. A piacok a legújabb szankciós fejlemények tükrében már ez utóbbi lehetőséget árazzák, és a következő időszakra negyedévente 10 százalékos energiaár-növekedéssel kalkulálnak. 

Középtávon azonban az energiaárak hatása gyengülhet, és az árak alakulásában ismét a maginfláció játszhatja a főszerepet, erre viszont a gazdaság állapota és a monetáris politika van a legnagyobb hatással. Az elemzés azzal számol, hogy az eurózóna GDP-je a magmaradó pénzbőség ellenére a járványt megelőző szinten marad. Ebben az esetben az eurózóna maginflációja 2023 végéig 2,2 és 2,4 százalék közötti tartományban lesz.

Nehéz helyzetben az EKB és az MNB

Az Európai Központi Bankra ebben a helyzetben nehéz szerep hárul, hiszen a magasabb infláció magasabb kamatokat feltételezne, ám ez visszafoghatja a növekedést, miközben a hatása is kérdéses, hiszen az inflációt ebben a helyzetben nem annyira az aggregált kereslet, mint inkább az erős költségoldali nyomás és a kínálat szűkössége okozza. Az eurózóna kiábrándító első negyedéves GDP-je mindenesetre azt mutatja, hogy az ukrajnai háború gazdasági költségei elkerülhetetlenek, és növelik a stagfláció (alacsony növekedéssel vagy akár recesszióval párosuló magas infláció) kockázatát. Az elemzés arra számít, hogy az eurózóna inflációja 2022-ben 6,5 százalék, 2023-ban pedig 2,5 százalék lesz, míg Magyarországon az infláció idén akár 10%, jövőre pedig 5% felett alakul, mely messze a legmagasabb érték a vizsgált országok között.

A gazdasági növekedés terén sokkal pesszimistábbak az EKB márciusi prognózisánál és a piaci várakozásoknál is, amikor az idei növekedést 2,6 százalékra (EKB: 3,7; piac: 2,8 százalék), a jövő évit pedig 1,6 százalékra (EKB: 2,8; piac: 2,3 százalék) becsülik. Ennek megfelelően azzal számolnak, hogy az alacsony növekedés visszafogja a bérek oldaláról a gazdaságra nehezedő nyomást, és a jegybanki politika is inkább laza, mint szigorú lesz. Emiatt csak szeptemberre várják az első európai kamatemelést, hozzátéve azonban, hogy magasabb bérnövekedési adatok, vagy az inflációs várakozások romlása ennél korábbi beavatkozást is szükségessé tehet. E tekintetben nem jó előjel, hogy az áprilisi inflációs adatok az élelmiszerárak megugrását mutatták, ez pedig erőteljesen befolyásolja a háztartások inflációs várakozását.

Az EKB-hoz hasonlóan a magyar jegybank is nehéz helyzetben van az inflációs nyomás kezelése kapcsán. A magyar jegybanki intervenció a régióban az elsők között kezdődött el 2021 júliusában. A jegybank az akkori 0,6 százalékról 2021. év végére 2,4 százalékra emelte az alapkamatot, míg többlépcsős emelés eredményeként jelenleg 5,4 százalék a jegybanki alapkamat.

Az árualaphiány és a nyersanyag-, illetve energiaárak emelkedése, valamint az ellátási láncok lassulása és a gazdaság újraindításával, valamint a választási év kampányával járó többletköltségek is hatással vannak az infláció alakulására. Az inflációs nyomás csökkentésére számos kormányzati lépés született az elmúlt időszakban: a lakossági kamatstop, az üzemanyagárstop, az élelmiszerárstop vagy a moratórium rászorultsági alapon történő meghosszabbítása mellett a rezsicsökkentés fenntartása is segíti ezt a célt. Az MNB 2022. márciusi inflációs jelentése szerint a jelen kormányzati intézkedéseknek 4,2 százalékos inflációcsökkentő hatása van. Ugyanakkor komoly aggodalmakat vet fel, hogy amennyiben a felsorolt intézkedések részben vagy egészben kivezetésre kerülnek, annak összességében milyen hatása lesz a hazai inflációs számokra és ez az egyre erősödő nyomás hogyan hat a vállalkozásokra és a háztartásokra. Ilyen környezetben kérdés, hogy a jegybank meddig folytathatja a kamatemelési ciklust, vagy milyen egyéb lépéseket tervez az infláció megfékezésére

– tette hozzá Bujdosó Tünde, az Allianz Trade magyarországi kockázatkezelési igazgatója.