Iszonyú árat fizetünk az olcsó tankolásért: évtizedekig nyöghetjük a rejtett költségeket, mindenkinek fájni fog

Az elsősorban politikai okokból fenntartott hatósági ársapka rendszere miatt az üzemanyag-import korábban lényegében leállt. A nemzetközi szereplőknek ugyanis nem érte meg áron alul értékesíteni a termékeiket Magyarországon. Mivel a hazai fogyasztás jelentős részét behozatalból kell fedezni, a hiány elkerülése érdekében az állam a stratégiai üzemanyag-tartalékhoz nyúlt - írja a G7.

A megoldás egyfajta pénzhajtotta "örökmozgóként" működik. A stratégiai tartalékot kezelő Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) pufferként funkcionál. A szervezet folyamatosan piaci áron, drágán vásárolja az üzemanyagot, majd a rögzített, alacsony áron adja tovább a nagykereskedőknek. Jelenleg a hazai piacra szánt mennyiség jelentős része ezen a veszteséges rendszeren folyik keresztül, így biztosítva az olcsó tankolást a töltőállomásokon.

Ez a gyakorlat azonban havi szinten tízmilliárdos veszteséget termel az MSZKSZ-nek. Ezt a tartalékok felélése után már csak banki hitelből tudják finanszírozni. A hitelt és annak kamatait a jövőben vissza kell fizetni, ami a készletezési díjak emelésén keresztül beépül majd a hazai üzemanyagárakba. Szakértői becslések szerint a mostani mesterségesen olcsó tankolás miatt a következő mintegy tizenöt évben literenként 1,5–3 forinttal fizethetünk majd többet a benzinért és a gázolajért. A jelenlegi árengedmény költségeit tehát a kormányzat egyszerűen szétporlasztja a jövőre nézve.

Bár a módszer rövid távon megakadályozza a töltőállomások bezárását, komoly kockázatokat is hordoz. A legfőbb probléma, hogy a stratégiai tartalék eredeti funkciója a tényleges ellátási válságok és vis maior helyzetek kezelése lenne, nem pedig az árak mesterséges letörése. Rendkívül rossz üzenetet hordoz a piac számára, ha a vészhelyzeti készleteket politikai célokra használják fel.

Emellett a hatósági ár magasan tartja a keresletet egy olyan időszakban, amikor a globális olajpiaci feszültségek miatt épp a fogyasztás visszafogására lenne szükség. Közgazdászok már nyílt levélben is sürgették az ársapka kivezetését, tartva a súlyos gazdasági következményektől.

Az ágazati szereplők egyetértenek abban, hogy a jelenlegi rendszer nem tartható fenn a végtelenségig. A készletek folyamatos visszatöltése és újrafelszabadítása jó esetben kora őszig működhet. Ha addig nem oldódnak meg a globális piaci problémák, új megoldást kell találni. Rosszabb esetben ekkor már nem az árak mérséklése lesz a cél, hanem az ellátásbiztonság fenntartása, vagyis az, hogy egyáltalán lehessen üzemanyagot kapni az országban.