Óriási tragédia: négy nap alatt kipusztult a világ egyik legritkább állatfajának a 7%-a

A Senyar ciklon 2025 novemberének végén csapott le Délkelet-Ázsiára, és több mint ezer ember halálát okozva a térség tavalyi legsúlyosabb természeti katasztrófájává vált. A vihar után a természetvédők már jelezték, hogy a tapanuli orangutánok észleléseinek száma drámaian visszaesett. Ez megerősítette azt a feltételezést, hogy sok egyed áradások és földcsuszamlások áldozata lett. Erik Meijaard professzor, a tanulmány egyik társszerzője decemberben még csak körülbelül 35 elpusztult állatról számolt be, ám a mostani átfogó kutatás szerint a tényleges veszteség ennek közel a duplája.

A katasztrófát követő mentési munkálatok során a Közép-Tapanuliban található Pulo Pakkat faluban egy sárba és fatörzsek alá temetett orangutántetemre bukkantak. Deckey Chandra humanitárius dolgozó elmondta, hogy bár az elmúlt napokban több emberi holttestet is látott, ez volt az első elpusztult vadállat, amellyel munkája során találkozott. Meijaard a tetemről készült felvételek láttán rámutatott, hogy ha több hektárnyi erdő omlik le hatalmas földcsuszamlások kíséretében, még a legerősebb orangutánok is teljesen tehetetlenné válnak.

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár a Senyar ciklon rendkívüli eseménynek számított, a klímaváltozás alapvetően hozzájárult a pusztítás mértékéhez. A rendkívüli esőzések gyakorisága és intenzitása várhatóan tovább növekszik a térségben, ami folyamatos veszélyt jelent az állatokra. A mindössze 2017-ben felfedezett faj teljes populációja kevesebb mint 800 egyedből áll, és a korábbi vizsgálatok szerint a kihalás szélére sodródik, ha évente akár csak az állomány több mint egy százalékát elveszíti. A mostani katasztrófa egyetlen csapással a teljes populáció hét százalékát, az érintett területen élő csoportnak pedig a tíz-tizenegy százalékát semmisítette meg.

Az indonéz kormány átmenetileg felfüggesztette a nagyobb beruházásokat a szumátrai Batang Toru védett erdőségében, így leálltak a bányászati munkálatok, az olajpálma-ültetvények terjeszkedése és a vízerőművek építése is. Ez a döntés ritka lehetőséget biztosít a kutatóknak arra, hogy alaposabban felmérjék a fajt fenyegető ökológiai kockázatokat.

A tanulmány szerzői szerint a tapanuli orangutánok válsága hűen szemlélteti a klímainstabilitás, a biológiai sokféleség csökkenése és a fajok sérülékenységének szoros összefonódását. Ahhoz, hogy elkerülhető legyen az első modern kori emberszabású főemlős kihalása, szigorúbb helyi védelemre, klímatudatos tervezésre, valamint tartós nemzetközi pénzügyi és szakmai támogatásra van szükség.