Hihetetlen összegből készül az Egyesült Államok egy pusztító háborúra: már a pontos évet is tudják

A parancsnok arra figyelmeztette a washingtoni törvényhozókat, hogy egyre valószínűbb egy Kínával való fegyveres konfliktus, így a katonai felkészülés felgyorsítása az egyetlen esély a háború elkerülésére. A 221 oldalas dokumentum alapján a 122 milliárd dolláros keretből 67,4 milliárdot rakéták beszerzésére, 18 milliárdot vezetési és irányítási rendszerekre, 15 milliárdot űrtelepítésű korai rakétafigyelő és -riasztó rendszerekre, míg 2,3 milliárdot drónokra fordítanának. A tervezet emellett olyan titkos, fejlesztés alatt álló technológiákra is kiterjed, mint a hiperszonikus fegyverek és az elektronikai hadviselési rendszerek. A felvázolt stratégia öt alappillére a katonai képességek és a logisztika fejlesztése, a folyamatos kiképzések biztosítása, a szövetségesi hálózat erősítése, valamint a parancsnoki struktúra korszerűsítése - írta meg a Portfolio.

A jelentés szerint az indo-csendes-óceáni térség biztonsági környezete folyamatosan romlik, miközben a fegyveres konfrontáció kockázata egyre nő. Paparo elsődleges veszélyforrásként Kínát nevezte meg, különös tekintettel Peking agresszív haderő-modernizációjára, valamint az Oroszországgal és Észak-Koreával ápolt szoros kapcsolataira. A kínai vezetés nyílt célja Tajvan bekebelezése, amelyre a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Hszi Csin-ping elnöktől 2027-ig kapott határidőt. Amennyiben az elrettentés kudarcot vallana, az amerikai haderő az úgynevezett "pokoli táj" (Hellscape) taktikát alkalmazná. Ennek lényege, hogy egy esetleges invázió esetén olcsó drónok ezreit zúdítanák a kínai csapatokra, aszimmetrikus és költséghatékony módon mérve súlyos csapást a sziget körüli vizeken felvonuló erőkre.

Mivel a kínai haditengerészet a hajók számát tekintve már megelőzte az amerikait, és erőit képes egyetlen térségre összpontosítani, Washington ezt a hátrányt komplex torpedó-, rakéta- és aknavédelmi rendszerekkel egyenlítené ki. A szövetségesi együttműködés keretében Japánban 50 millió dollárból épülne fel egy tenger alatti drónokat kiszolgáló bázis. Különös figyelmet kap Guam szigetének védelme is, amely kulcsfontosságú csendes-óceáni amerikai támaszpontként egyre inkább ki van téve a kínai ballisztikus rakéták, különösen a DF-26-os rendszerek jelentette fenyegetésnek. A sziget rakétavédelmének korszerűsítésére 909 millió dollárt fordítanának, miközben támadóképességeket is telepítenének oda. Az ukrajnai háború tanulságait levonva az amerikai haderő már nemcsak a drága és nehezen pótolható precíziós fegyverekre, hanem olcsóbb, nagy tömegben bevethető eszközökre is támaszkodna, túlterhelve az ellenséges légvédelmi rendszereket.

A hagyományos fegyverkezés mellett a parancsnokság kiemelten kezeli Kína úgynevezett "szürke zónás" és hibrid műveleteit is. Peking előszeretettel alkalmaz nem katonai eszközöket befolyásának növelésére, amit jól mutatnak a Dél-kínai-tengeren zajló incidensek, a Fülöp-szigetekkel szembeni agresszív fellépés, valamint a szomszédos országok, például Japán gazdasági nyomásgyakorlással történő kényszerítése. Ezt egészíti ki az információs hadviselés, köztük a tajvani választások idején tapasztalt pekingi dezinformációs kampányok, valamint a kritikus infrastruktúrákat célzó kibertámadások, amelyek a rivális államok rendszereinek gyenge pontjait térképezik fel.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kína tárgyalni akar, de készen áll a harcra is: Trump kezében a végső döntés, jó kezekben a világ?

Az ellentmondásos üzenetek találgatásra késztetik a kínai tisztviselőket. Az amerikai elnök régóta bírálja a világ két legnagyobb gazdasága közötti tátongó kereskedelmi deficitet.

A jelentés elismeri, hogy az Egyesült Államok korábbi megközelítése nem volt kellően hatékony, ezért stratégiai paradigmaváltásra van szükség. Paparo admirális koncepciója a megtagadáson alapuló elrettentésre épül, amelynek lényege, hogy határozott erődemonstrációval és a szövetségesekkel szoros együttműködésben kell megakadályozni Kína befolyásának kiterjedését az első szigetláncon túlra. A parancsnok tervezete a korábbinál határozottabb fellépést vázol fel a térségben, miközben igyekszik összehangolni a katonai elrettentést Washington jelenlegi, óvatosabb diplomáciai irányvonalával.