Megdöbbentő állítást tett a neves történész: ez a sötét örökség az oka, amiért az oroszok némán tűrik az ukrajnai háborút

Antony Beevor, a világhírű brit hadtörténész legújabb könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy Grigorij Raszputyin cári udvarra gyakorolt hatása nélkül sosem jöhetett volna létre a bolsevik, majd a jelenlegi Putyin-féle diktatúra. Bár Oroszország a saját múltjának foglya, a társadalom pedig ma is eltűri az ukrajnai háború hatalmas emberveszteségeit, a történész szerint egy Vlagyimir Putyin elleni népfelkelés ma már teljesen esélytelen az országot uraló kiterjedt elnyomó gépezet miatt - nyilatkozta a szerző az Irish Times-nak.

A szerző jelenleg nem utazhat be Oroszországba. Korábbi, a második világháborúról szóló sikerkönyveiben ugyanis nyíltan írt a Vörös Hadsereg által elkövetett nemi erőszakról és atrocitásokról. Ez élesen szembement a hős felszabadítókról szóló orosz állami narratívával. Bár Oroszországban ma börtönbüntetés fenyegeti a történelmi emlékezet megsértéséért, ez nem tartotta vissza attól, hogy legújabb művében Raszputyin és a Romanov-dinasztia bukásának történetét dolgozza fel.

Beevor szerint Raszputyin sokkal több volt puszta történelmi pletykák főszereplőjénél, hiszen valójában ő változtatta meg a történelem folyását. Alekszandr Kerenszkijt, az 1917-es orosz ideiglenes kormány vezetőjét idézve a szerző állítja: Raszputyin nélkül nem lett volna Lenin. Lenin nélkül pedig nem tört volna ki az a pusztító polgárháború, amely végül Sztálin, napjainkban pedig Vlagyimir Putyin autokráciájához vezetett.

A szibériai parasztból lett csodatevő befolyása a cári család felett teljesen aláásta a Romanovokba vetett bizalmat. II. Miklós cár és felesége, Alekszandra kétségbeesésükben fordultak Raszputyinhoz. Ő volt ugyanis az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni és kezelni tudta vérzékenységben szenvedő fiukat, a trónörököst. A cárné egy idő után meg volt győződve arról, hogy a férfi Isten küldötte.

Noha Beevor és a legtöbb történész egyetért abban, hogy kettejük kapcsolata szigorúan plátói maradt, a korabeli patriarchális orosz társadalomban a hírnévrombolás végzetesnek bizonyult. A tudatosan terjesztett pletykák, miszerint a felesége egy szibériai paraszttal csalja meg a cárt, teljesen megsemmisítették az uralkodó tekintélyét. Ennek következtében az 1917-es februári forradalom és az éhínség miatti zavargások kirobbanásakor az elitből már senki sem volt hajlandó a védelmére kelni.

A történész úgy véli, Oroszország a saját múltjának foglya, ami megakadályozza a társadalmi változásokat.

Nyugaton hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy a saját demokratikus eszméinken keresztül próbáljuk megérteni a diktátorokat, ami rendre kudarchoz vezet.

- mondta a szerző.

Ráadásul az ország puszta mérete miatt az orosz vezetők mindig is úgy hitték, hogy a birodalmat csakis egy szigorúan központosított autokráciával lehet egyben tartani, miközben folyamatosan rettegtek a káosztól és a bekerítéstől.

Ez a történelmi teher magyarázza a jelenlegi ukrajnai háború borzalmait és az orosz társadalom döbbenetes tűrőképességét is. Bár az orosz hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett el, Putyin hatalma stabil, és nincsenek tömegtüntetések az utcákon. Beevor szerint ennek az az oka, hogy Oroszországban a demonstratív kegyetlenség a hadviselés alapvető eszköze, amely még a mongol uralom idejéből eredeztethető.

Míg Európában a felvilágosodás elhozta a katonák élete iránti tiszteletet és a Genfi Egyezményeket, Oroszországot mindez érintetlenül hagyta. A politikai és katonai vezetés a saját katonáival is szinte olyan brutálisan bánik, mint az ellenséggel.

Bár időről időre szárnyra kapnak pletykák egy esetleges Putyin elleni puccsról, Beevor határozottan elutasítja a párhuzamot a cári rendszer bukásával. Szerinte egy 1917-eshez hasonló, alulról jövő népforradalom ma már elképzelhetetlen.

Az orosz elnök az "oszd meg és uralkodj" elve alapján huszonhét különböző biztonsági és titkosszolgálati szervezettel vette körbe magát. Még ha fel is tűnne a színen egy új, demokratikus ellenzéki vezető, a sorsa ugyanaz lenne, mint a börtönben meghalt Alekszej Navalnijnak vagy a Kreml közelében agyonlőtt Borisz Nyemcovnak: a rendszer pillanatok alatt végezne vele.