Kiderült az igazság a magyar üzemanyagárokról: hiába Trump dominanciája, brutál drágulást hozhat egy rossz lépés

Az olajtermelés globális térképét néhány nagyhatalom határozza meg, de a jelenlegi geopolitikai feszültségek megmutatták, hogy a szállítási útvonalak legalább ennyire fontosak. Az elmúlt hetek eseményei, az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása ismét ráirányították a figyelmet arra, mennyire sérülékeny a világ energiaellátása.

Az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Oroszország önmagában is meghatározó súlyt képvisel a globális energiapiacon. Az Egyesült Államok napi kitermelése meghaladja a 19 millió hordót, ami a globális kínálat több mint egyötödét jelenti. A termelés jelentős része az amerikai palaolaj-forradalomnak köszönhető, amely az elmúlt két évtizedben megduplázta az ország olajkitermelését - derül ki a Visual Capitalist adataiból.

A rangsor második és harmadik helyén Szaúd-Arábia és Oroszország áll. Mindkét ország napi több mint 11 millió hordó olajat termel. A két állam kulcsszerepet játszik az OPEC+ együttműködésben, amely gyakran a termelési kvóták módosításával próbálja stabilizálni az olajárakat.

A három ország együtt a globális olajtermelés jelentős részét adja, és döntéseik közvetlen hatással vannak a világpiaci árakra és az energiabiztonságra. A lista jól mutatja, hogy a világ olajtermelése erősen koncentrált. Az első öt ország a globális kitermelés több mint felét adja.

Regionális különbségek is kirajzolódnak

A termelés földrajzi eloszlása is egyértelmű mintázatot mutat. Észak-Amerika a világ legnagyobb olajtermelő régiója, amely közel 30 százalékát adja a globális kitermelésnek. A régió dominanciáját főként az Egyesült Államok és Kanada növekvő termelése biztosítja.

A Közel-Kelet szintén kulcsszereplő. Szaúd-Arábia, Irán, Irak és az Egyesült Arab Emírségek együtt hatalmas mennyiségű olajat termelnek, és jelentős exportőrök a világpiacon.

Az adatok azt mutatják, hogy a világ olajpiaca erősen koncentrált. Néhány nagy termelő ország határozza meg a kínálat jelentős részét, így gazdasági és geopolitikai döntéseik gyorsan hatással lehetnek az árakra, az energiapiac stabilitására és a globális gazdaságra is.

Mit mutat a térségünk?

A közép és kelet európai térség az olajtermelés szempontjából globális összehasonlításban kis szereplőnek számít. A régió országai közül Románia termeli a legtöbb nyersolajat, napi nagyjából 60–70 ezer hordó körüli mennyiséggel. Az ország hosszú ideje rendelkezik olajipari hagyományokkal, és több szárazföldi mező mellett a Fekete-tenger térségében is folynak kutatások.

Magyarország ennél jóval kisebb mennyiséget állít elő. A hazai kitermelés napi néhány tízezer hordó körül alakul, amely elsősorban az Alföldön található mezőkből származik. A hazai kitermelés a belföldi fogyasztásnak csak kis részét fedezi, ezért az ország jelentős importra szorul.

A térség többi országa még kisebb termelő. Szerbiában és Horvátországban is folyik kitermelés, de ezek volumene szintén korlátozott. Horvátországban a szárazföldi mezők mellett az Adriai-tenger térségében is vannak kisebb olajmezők. Lengyelország és Csehország esetében a termelés marginális, elsősorban néhány kisebb mezőből származik.

A világ egyik legfontosabb olajútvonala

Mint ismert, nemrégiben Teherán bejelentette, hogy teljesen lezárja a Hormuzi-szorost, amennyiben az Egyesült Államok iráni erőműveket támad. Irán emellett a térség energetikai és vízügyi infrastruktúrája elleni megtorló csapásokkal is fenyegetőzik. A tengerszoros a globális olajszállítás egyik legfontosabb útvonala, teljes lezárása rendkívül súlyos következményekkel járna a világgazdaságra nézve.

A helyzet az olajárakat is gyorsan megmozgatta. A világpiaci árak 100 dollár fölé emelkedtek, miközben egyes közel-keleti olajtípusok ára már 150 dollár fölé ugrott a kínálati sokk miatt. A katonai feszültség is fokozódott. Az Egyesült Államok az elmúlt napokban légicsapásokat hajtott végre iráni rakétabázisok ellen, amelyek veszélyt jelentettek a tengeri kereskedelemre. Mindeközben a hajóforgalom drasztikusan visszaesett. Sok tanker a szoroson kívül várakozik, bár néhány hajó továbbra is áthalad, főként azok, amelyek Iránnal egyeztetett útvonalon közlekednek.

Az iráni fenyegetés ugyanakkor nem minden szereplőt érint egyformán: Teherán közölte, hogy a japán hajók továbbra is zavartalanul áthaladhatnak a szoroson. Ez a szelektív tengeri zárlat egyelőre kiszámíthatatlanná teszi a helyzet energiapiaci hatásait, az olajárak azonban már most is jelentősen emelkedtek.

Piaci elemzők szerint a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén a kőolaj hordónkénti ára akár a 150-200 dolláros szintet is elérheti.

A Közel-Kelet olajexportjának nagy része a Hormuzi-szoroson keresztül jut el a világpiacra. A szoroson naponta nagyjából 20 millió hordó olaj halad át, ami a globális olajfogyasztás mintegy ötödét jelenti.

A szoroson áthaladó export nagy része néhány öböl menti ország termeléséből származik.

• Szaúd-Arábia adja az export 37 százalékát
• Irak közel 23 százalékot
• az Egyesült Arab Emírségek 13 százalékot
• Irán és Kuvait egyaránt nagyjából 10 százalék körüli arányt

Ez az öt ország együtt a Hormuzi-szoroson átmenő olajexport több mint 90 százalékát adja.

Amerika a legnagyobb exportőr

Az Egyesült Államok az elmúlt években a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé vált. Az amerikai nyersolaj és kőolajtermékek több mint száz országba jutnak el, és évente több milliárd hordó kerül külföldre. Az adatok szerint az ország 2025-ben közel 4 milliárd hordó olajat exportált a világ különböző országaiba. Ez jól mutatja, hogy az ország már nemcsak nagy termelő, hanem kulcsszereplő a globális energiakereskedelemben is.

A legnagyobb vásárló meglepő módon nem egy ázsiai gazdaság, hanem Hollandia lett. Az ország 419 millió hordó amerikai olajat importált. A mennyiség jelentős része a rotterdami kikötőbe érkezik, amely Európa egyik legnagyobb energiai elosztóközpontja. Innen az olaj egy része finomítókba kerül, másik része továbbmegy az európai piacokra.

A lista alapján jól látszik, hogy az amerikai olaj egyszerre fontos Európa, Ázsia és az amerikai kontinens számára is.

Kína és India eltérő irányba mozdult

Az adatok egy érdekes trendet is mutatnak. Kína 2025-ben 34 százalékkal csökkentette az amerikai olaj importját. India ezzel szemben 35 százalékkal növelte vásárlásait ugyanebben az időszakban. Ez a különbség jól mutatja, hogy a globális energiapiacon a kereslet gyorsan változhat geopolitikai és gazdasági tényezők hatására.

Az Egyesült Államok az elmúlt két évtizedben a palaolaj-kitermelés növekedése miatt vált energia-nagyhatalommá. A technológiai fejlődés és az új mezők feltárása jelentősen megemelte a termelést, ami lehetővé tette az export gyors bővülését. A globális energiapiac ezért egyre inkább több pólusúvá válik. A Közel-Kelet továbbra is meghatározó termelő, de az amerikai export ma már kulcsszerepet játszik az európai és ázsiai ellátásban is.