Az Iráni Háborúról vallott a biztonságpolitikai szakértő, Kaiser Ferenc: "ez még bárhová elfajulhat"

A fegyveres konfliktusban közvetlenül Izrael, az Egyesült Államok és Irán vesz részt, de közvetve számos más állam is érintett. Több ország területén Iránhoz köthető fegyveres szervezetek, úgynevezett proxycsoportok működnek – például a libanoni Hezbollah vagy a jemeni húszik –, más országok pedig amerikai katonai támaszpontoknak adnak otthont. Irán ezeknek az országoknak a területét is támadja: drón- és ballisztikusrakéta-csapások értek már Ciprust, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart, Szaúd-Arábiát, Bahreint és Ománt is.

Kaiser Ferenc szerint Magyarországot jelenleg nem fenyeget közvetlen katonai veszély. Irán legnagyobb hatótávolságú ballisztikus rakétái még elérhetik Románia egyes részeit, de hazánkat már nem. Teherán ugyan európai országokat is megfenyegetett, de a nagy hatótávolságú fegyverrendszereiből kevés áll rendelkezésére, és ezeket nagy valószínűséggel elsősorban Izrael ellen tartogatja. A rövid és közepes hatótávolságú rakétákat, valamint a csapásmérő, úgynevezett kamikaze drónokat inkább a Perzsa-öböl menti olajmonarchiák ellen vetik be.

A hadműveletek jelenleg főként légi és tengeri erőkre épülnek, jelentősebb szárazföldi offenzíva nem látszik körvonalazódni. A térségbe vezényelt amerikai harci repülőgépek több repülőbázisról – köztük ciprusi támaszpontokról – hajtják végre bevetéseiket. A felderítési, vezetésirányítási és logisztikai feladatokat légi utántöltő repülőgépek, légtérellenőrző és korai előrejelző (AWACS) gépek, valamint tengerészeti járőrgépek támogatják.

A térségben összesen mintegy 220 amerikai vadászgép és vadászbombázó áll készenlétben, köztük a legkorszerűbb F–22-es és F–35-ös lopakodó típusokkal. Izrael további 300–320 repülőgéppel támogatja a műveleteket, ezek között közel 50 F–35-ös lopakodó vadászbombázó is szolgál. A szövetségesek ezzel gyakorlatilag teljes légifölényt harcoltak ki Irán felett – hangsúlyozta a szakértő. Eddig egyetlen komolyabb ismert veszteség az volt, amikor a kuvaiti légvédelem lelőtt három, a légterébe tévedő F–15-öst. Kaiser Ferenc szerint ez minden bizonnyal koordinációs hiba lehetett, hiszen Kuvait és az Egyesült Államok szövetségesek.

Az Egyesült Államok haditengerészete a térségbe vezényelte legnagyobb repülőgép-hordozóját, a Gerald R. Fordot is. A hordozó harccsoportja a Földközi-tenger keleti medencéjében, Ciprus és Izrael között manőverezik, repülőezrede pedig kényelmesen eléri az iráni légteret. A kíséretében hajózó rakétás rombolókról indított Tomahawk cirkálórakéták szintén számos fontos iráni célpont ellen bevethetők. Az Arab-tengeren, a Hormuzi-szorostól keletre egy másik repülőgép-hordozó, az Abraham Lincoln is készenlétben áll saját harccsoportjával. Az amerikaiak eddig több száz Tomahawk cirkálórakétát indítottak különféle célpontok ellen.

A légvédelem szintén kulcsszerepet kap. Izraelben és az amerikai támaszpontok körül többrétegű védelmi rendszereket építettek ki Patriot légvédelmi rakétákkal – amelyek Ukrajnában is jól vizsgáztak –, valamint az ezeknél fejlettebb THAAD ballisztikusrakéta-elhárító rendszerekkel. Utóbbiból viszonylag kevés áll rendelkezésre, de a legkorszerűbb ballisztikus rakéták ellen is hatékony védelmet képes biztosítani.

Kaiser Ferenc a háború utáni forgatókönyvekről is beszélt. Mint mondta, egyelőre csak találgatni lehet, ki kerülhetne Irán élére. A lehetséges utódok között akadnak olyanok, akik vélhetően nyitottabbak lennének a tárgyalásokra az Egyesült Államokkal és Izraellel. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy Ali Hameneinél is radikálisabb vezető jut hatalomra. Ez utóbbi esetben a szövetségesek – mindenekelőtt Izrael – várhatóan mindent megtennének az új vezető likvidálására is.

A szakértő szerint fordulópontot az jelenthet, ha Irán kimeríti rakéta- és drónkészleteit. Akkor a támadások látványosan visszaesnének, és Teherán elveszítené megtorló csapásmérő képességének nagy részét. Ugyanakkor nem ismert pontosan, hogy Irán mennyi rakétával és indítóállással rendelkezik. Az ország területe 1,6 millió négyzetkilométer, jelentős része hegyvidék, így a raktárak és indítóállások felderítése és megsemmisítése rendkívül nehéz. A legtöbb elemző szerint ez a folyamat akár hetekig is eltarthat.

Mindez azért különösen aggasztó, mert közben gyakorlatilag leállt a hajóforgalom a Hormuzi-szorosban. Ezen az útvonalon jut el a világ kőolaj- és földgázfogyasztásának mintegy egyötöde a nemzetközi piacokra. Az energiabiztonsági és gazdasági hatások már most világszerte érezhetők, és minél tovább húzódik a konfliktus, annál súlyosabb következményekkel kell számolni.