38 éves titokról rántotta le a leplet az úszólegenda Darnyi Tamás: erről még soha nem beszélt

A nyilvánosságot következetesen kerülő Darnyi a MOB 130. születésnapja alkalmából osztott meg kulisszatitkokat mind a négy olimpiai aranyérméről. A mintegy kilencperces beszélgetésből kiderült, hogy pályafutását nem elsősorban a siker hajszolása, hanem sokkal inkább a kudarctól való félelem mozgatta, az edzéseken pedig szinte aszkétaként dolgozott.

Darnyi 21 évesen, már világbajnokként és kétszeres Európa-bajnokként érkezett az 1988-as szöuli olimpiára. A 400 méteres vegyesúszás döntőjét nagy fölénnyel nyerte, a tévékamerák azonban a célba érkezés után egy félreérthetetlen fintort rögzítettek az arcán.

Jobb időt akartam úszni, nem voltam megelégedve, nagyon nem voltam megelégedve az idővel. Az edzésen elért eredményeim alapján jobb időt vártam, sokkal jobban kellett volna úsznom, bár így is világcsúcs lett

– idézte fel most, 38 évvel később.

Edzője, Széchy Tamás minden tanítványának papírcetlin adta át az elvárt eredményt, sokszor századmásodpercnyi pontossággal. Darnyi ettől a céltól elmaradt – feltehetően azért is, mert a döntőket helyi idő szerint délben, vagyis magyar idő szerint hajnalban rendezték.

Friss és élő eredmények, hírek a Sportonlineon; KATTINTS!

Ennek ellenére 4:14,75-ös idejével elsőként törte át a 4:15-ös álomhatárt, és 67 századdal javította meg saját világcsúcsát. A második helyezett amerikai Dave Wharton több mint két és fél másodperccel maradt el tőle. Négy nappal később 200 méter vegyesen is győzött, ismét világcsúccsal. Legnagyobb vágya azonban – a két percen belüli idő – ezúttal sem teljesült, 17 századmásodperccel maradt el tőle.

Darnyi az egyéni olimpiai aranyérmek számát tekintve holtversenyben áll Mark Spitz-cel, Alekszandr Popovval, Roland Matthes-szal és Kitadzsima Kószukéval, Michael Phelps mögött a második helyen. Az 1992-es barcelonai olimpián mindkét címét megvédte – ilyen bravúrt rajta kívül egyetlen magyar férfi úszó sem ért el.

Babonás szokásai közé tartozott, hogy rajt előtt rendszeresen eljátszotta a vízbe esést – akkoriban a rossz rajtért még nem járt azonnali kizárás –, és első győztes cipőjét később is mindig magával vitte a versenyekre.