Végre egy sikertörténet: úgy néz ki megmenekült egy állatfaj a kihalástól

Az ibériai hiúz megmentésének története a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, amikor a faj létszáma kritikusan alacsony szintre süllyedt. Rodrigo Serra, a szaporítási program vezetője elmondta: "Az ibériai hiúz nagyon-nagyon közel állt a kihaláshoz. Az egyetlen macskaféle, amely ilyen szinten veszélyeztetett volt, a szablyafogú tigris volt évezredekkel ezelőtt."

A mélyponton kevesebb mint 100 hiúz maradt két, egymással nem érintkező populációban, és közülük csak 25 volt szaporodóképes korú nőstény. A drasztikus csökkenés hátterében több tényező állt: a mezőgazdasági területek terjeszkedése, a közúti balesetek számának növekedése, valamint a fő zsákmányállat, a vadnyúl állományának 95%-os csökkenése két járvány következtében.

A fordulópontot 2005 jelentette, amikor Spanyolországban megszületett az első fogságban tartott alom. Portugália 2008-ban csatlakozott a védelmi erőfeszítésekhez, és az algarvei Silvesben felépült az ibériai hiúzok nemzeti tenyészközpontja. Itt szigorú protokoll szerint nevelik az állatokat, hogy felkészítsék őket a vadonban való életre.

Amikor azt vesszük észre, hogy egy alom kicsit magabiztosabbá válik, bemegyünk, üldözőbe vesszük őket, és zajt csapunk, hogy újra megijedjenek, és felmásszanak a kerítésre

- magyarázza Serra. "Arra neveljük őket, hogy a vadonban ne menjenek közel az emberekhez." A tenyésztési program sikerét jelzi, hogy ma már több mint 2000 vadon élő példány él a Pireneusi-félszigeten. Pedro Sarmento, aki a hiúzok portugáliai visszatelepítéséért felelős, így nyilatkozott: "Biológusként két dolog tűnik fel nekem, amikor egy hiúzzal foglalkozom. Ez egy olyan állat, amelynek a tesztéhez képest meglehetősen kicsi a feje, és rendkívül szélesek a mancsai. Ez olyan lendületet és ugróképességet ad nekik, ami ritka."

A növekvő állomány azonban új kihívásokat jelent. A visszatelepített hiúzok néha konfliktusba kerülnek a helyi lakossággal, például tyúkólak elleni támadások formájában. A szakemberek igyekeznek megelőzni ezeket a problémákat, többek között a tyúkólak megerősítésével és a hiúzok folyamatos megfigyelésével.

Bár a faj már nem számít veszélyeztetettnek, a szakértők szerint még hosszú út áll előttük. Sarmento reméli, hogy 2035-re a hiúzok kedvező természetvédelmi helyzetbe kerülnek, amihez 5000-6000 vadon élő egyedre lenne szükség. Jelenleg a legnagyobb veszélyt a közúti balesetek jelentik: tavaly a hiúzpusztulások 80%-a az utakon történt.

Az ibériai hiúz megmentése példaértékű sikertörténet a természetvédelem területén, de a szakemberek tisztában vannak vele, hogy a munka korántsem ért véget. A faj hosszú távú fennmaradásához továbbra is szükség van a tenyésztési programok folytatására, az élőhelyek védelmére és a helyi közösségekkel való együttműködésre.