2020. október 29. csütörtök Nárcisz

1000 forintos só? Na ne, így dőlnek be a magyarok a legújabb divatnak


Bődületes, akár több mint hússzoros árkülönbséget is lehet tapasztalni Magyarország nagyáruházaiban az étkezési sók között egységárban. Hogy mi lehet ennek a döbbenetes különbségnek az oka, egyelőre rejtély. A Pénzcentrum azonban most szakértők segítségével megpróbált utána járni annak, vajon érzékelhető-e bárminemű különbség például egy 39 és 899 forintos só között.

Egy-egy bevásárlás során a vak is láthatja, hogy a sókat felsorakoztató polcrészeken bizony bődületes, nem egyszer akár több mint hússzoros árkülönbség is tapasztalható a különböző termékek között. Arról azonban már a legritkább esetben szól a fáma, hogy mégis mi egyáltalán a különbség ezek között a sók között.

Azért hogy tisztábban lássunk a sókkal kapcsolatban, szakértők bevonásával jártunk utána annak, voltaképpen milyen folyamatok útján kerül a családok asztalaira az egyik legnépszerűbb ételízesítő, tovább elmerültünk az adalékanyagok világában is, hogy tisztázzuk, melyik sónak van és melyiknek egyáltalán nincs félnivalója e téren a népharagtól.

Lehidalsz a különbségektől

A szakértők bevonása előtt kíváncsiak voltunk, hogy valójában mennyi is az annyi. Éppen ezért megkérdeztük a legnagyobb magyarországi áruházakat, hogy hány különféle só van náluk forgalomban, valamint kíváncsiak voltunk arra is, hogy ezek közül, melyik a legolcsóbb illetve a legdrágább egységárra vetítve.

A beérkezett válaszok alapján a Interspar hipermarketekben 30 féle sót (márka és ezek kiszerelése) tartanak a polcokon, míg a Spar, illetve City Spar szupermarketekben a választék az áruház méretétől függ. Az Interspar hipermarketekben a felosztás a következőképpen alakul: 15 asztali/konyhasó, 10 tengeri só és 5 darab himalájai só.

Az Auchan áruházakban összesen 11 féle márkájú sót találhatnak meg a vásárlók, melyek közül a különböző kiszerelések alapján 10 féle asztalai/konyhasó, 11 féle tengeri só és 2 féle himalájai sóval találkozhatnak a vevők.

Ami a fogyasztói árakat illeti, mindkét általunk megkérdezett nagyáruházban (a Lidl, az Aldi és a Tesco cikkünk megjelenéséig nem válaszolt kérdéseinkre) az asztali és/vagy konyhasó megjelölésűek a legolcsóbbak, ezeket követik a tengeri sók, majd a sort, a legdrágábbnak számító Himalája sók zárják.

Az egységárak összehasonlítása azonban némely esetben problémás, hiszen több olyan sót -jellemzően tengeri és 100 grammnál kisebb kiszerelésű- is lehet kapni a boltokban, melyet asztali üveges őrlőben árulnak. Ezek pedig bármennyire is úgy akarnak kitűnni, valószínűleg nem a bennük lévő só kiugró minősége miatt, hanem sokkal inkább az őrlő ára miatt emelkednek csillagászati magasságig.

Így az összevetés szempontjából pontosabb adatnak számít például az adott kiszerelésben kapható só árainak összehasonlítása. A Sparban például az S-budget 1 kilós asztali sója 39 forintba, míg az őrölt Himalája étkezési só szintén egy kilogrammos csomagja 899 forintba kerül.

Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy utóbbi több mint 23-szor annyiba kerül, mint az előbbi.

Senkinek ne legyenek kétségei, ugyanezek a különbségek feltehetően az összes áruházban megtalálhatók. Érdekességképpen leugrottunk például egy közeli, közepes méretű CBA áruházba is, ahol a legolcsóbb só egy asztali só volt, kilója 79 forintért, míg a legdrágább egy kemény, műanyag dobozos tengeri só, mely 1 kilós egységáron 1 295 forintba került.

Könnyű kiszámolni, hogy ez is több mint 16 szoros különbség.

A trend tehát e viszonylag szűk merítésből is kitűnik: az asztali/konyhasó megjelölésű termékek néhány tengeri sóval kiegészülve a legolcsóbbak, melyeket követik a sokszor értetlenül drágább más márkájú tengeri sók, majd a sort -manapság talán a legdivatosabb- himalájai sók zárják, mint a legdrágábbak.

Na, most akkor tényleg, mennyit érnek a drágább sók?

A pontos belső csomagtartalom nélkül, pusztán az elnevezések alapján nehéz lenne egyetlen igazságos ítéletet mondani. Annyi azonban kijelenthető, hogy a fentebb is említett

tíz, esetenként hússzoros árkülönbségek kémiailag és biokémiailag semmivel sem indokolhatóak

- mondta el a Pénzcentrumnak Dr. habil. Rohonczy János, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE), Kémiai Intézetének egyetemi docense. Azért, hogy mindinkább megérthessük ennek a mondatnak a súlyát, kezdjük a só vizsgálatát a legelejéről.

Minden só tengeri só, de nem minden tengeri só bányászott só

A tisztánlátás végett fontos megjegyezni, hogy a világ összes ma fellelhető sója voltaképpen tengeri só. A kibányászott sók keletkezése ugyanis sok-sok millió évre vezethető vissza, amikor is a Föld tektonikus mozgásainak eredményeképpen az egykori tengerekből, óceánokból elzáródott részek kiszáradásával keletkeztek a mai sóbányák.

"Ezekből a sóbányákból ma kétféle technológiai fejtéssel jutnak hozzá a kitermelők, ezek közül egyik a bányászat a másik pedig az oldás" - írja a Pénzcentrumnak eljuttatott válaszaiban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

Oldásos eljárás

Oldáskor a terület mélyfúrását követően nagy mennyiségű vizet juttatnak a sótelepekhez, amely feloldja a mélyben összegyűlt sót. Az oldatot ezután a felszínre szivattyúzzák és bepárolják a kristályok visszanyeréséhez.

A bányászott sók mellett kaphatók a mai értelemben vett tengeri sók, ezek a tengervíz lepárlása vagy párologtatása útján kinyert sók. A tengerek vize számos ásványi anyagot tartalmaz, de legnagyobb mennyiségben nátrium-kloridot, azaz konyhasót: kb. 4 liter tengervízből 100 gramm sót lehet kinyerni.

Sólepárlás

A sólepárlást évezredek óta alkalmazza az emberiség. A tengervizet lepárló medencébe vezetik, ahol a nap és a szél hatására a víz elpárolog és visszamarad az aprókristályos só. A hagyományos módon, napon száradó sót szükség esetén finomítják. Azonban a tengervízből ipari módon előállított só akár már finomítottnak tekinthető.

Gasztronómia és adalékanyagok

A só tehát legyen akár a mai értelemben vett tengeri só, asztali só vagy himalájai só nem más mint nátrium-klorid.

Ez, ha nem is a becsomagolt termék (konyhasó) 100 százalékára, de minimum 99, esetenként 97 százalékára igaz.

Már csak matematikailag is nehéz elgondolni tehát, hogy mi lehet az a csodaszer, ami ebbe, az esetenként talán 1-3 százalékba belefér és indokolja az akár több mint hússzoros árazást. Lelőjük a poént: egyszerűen semmi, nincs ilyen anyag.

A sókra vonatkozó szabályozás

Az "Étkezési só" megnevezésű termék minőségére sem európai uniós, sem nemzeti jogszabály, illetve egyéb kötelezően betartandó szabályozás (pl. Magyar Élelmiszerkönyv irányelve) nincs hatályban. Létezik viszont az MSZ 11007:2013 számú "Étkezési só (Nátrium-klorid)" című Magyar Szabvány (továbbiakban: Szabvány), melynek alkalmazása nem kötelező érvényű, de önként elfogadható - írja lapunknak a NÉBIH.

Mindegyik sótípusra alkalmazható ugyanis az étkezési só megnevezés, amennyiben a termék előállítója a Szabványt önmagára kötelező érvényűnek fogadja el (amit a termék csomagolásán illetve gyártmánylapján feltüntetett Szabvány-számmal jelöl), akkor a Szabványban rögzített fizikai és kémiai jellemzőkhöz rendelt követelményeknek meg kell felelnie az adott terméknek. Ezek között csak a szárazanyagra számított nárium-klorid-tartalom tekintetében lehet különbséget tenni, miszerint a tengeri és asztali só esetében legalább 97,0 százalék (m/m); a párolt vagy finomított vagy vákuum só típusoknál viszont legalább 99,0 százalék (m/m) a követelmény.

Érdemes megjegyezni, hogy az asztali só külső megjelenését tekintve különbözik a többi sótól, mivel az asztali só előállítása során utólagos tisztítást nem végeznek, kisebb-nagyobb mennyiségű egyéb, vízben oldhatatlan ásványi anyag (pl. homok) is marad a késztermékben, ezért a szemmel látható idegen anyagok előfordulása megengedett, de a Szabvány szerint is csak nyomokban. Az összes többi sónál nincs megengedve az idegen anyag előfordulása. Hasonlóképpen csak az asztali sónál fogadható el a szürkésfehér szín, a többi sótípus csak tiszta, fehér kristályos anyagként felel meg a Szabványnak.

Az ELTE docense szerint azonban beazonosítható két, alapvetően jól elkülöníthető ág, melyek befolyásolhatják a sók élvezeti vagy egészségügyi minőségét. Élvezeti minőségen jelen esetben érthetjük például a sószemcsék eltérő nagyságából adódó különbségeket.

Az tudvalevő, hogy kulináris célra nagyobb sószemcséket szívesen tesznek az ételre. Gondoljunk csak egy szelet grill húsra vagy a mindennapokból egy sima sóskiflire. Ezek az ételek alapvetően például nem kell, hogy sózva legyenek, hiszen a készítésük végén rákerülő nagyobb sódarabokhoz érve az ember nyelve egy úgynevezett sórobbanást él át az ízlelőbimbói segítségével. És teszi ezt mindezt anélkül, hogy maga az étel agyon lenne sózva

- világított rá Dr. Rohonczy János. A nagyobb szemcseméret tehát adott esetben lehet fontos kitétele egy sóterméknek vásárláskor, ugyanakkor az egyes esetekben tapasztalható gigászi árakra semmiképpen sem szolgálhat magyarázattal. Rövid kutakodás után egyébként simán találtunk nagyméretű szemcsékkel csomagolt sót párszáz forintért.

Mindebből pedig, szinte egyenesen következik az is, hogy ha a megvásárolt sót már eleve belefőznénk a készülő ételbe, akkor aztán ízlelőbimbó legyen a talpán, amelyik a készételből kiérzi a nüánsznyi különbségeket, amiket adott esetben -igaz, ami igaz- okozhatnak bizonyos adalékanyagok.

Ugyancsak vonzó lehet gasztronómiai szempontból például egyes himalájai sók rózsaszín színe. Ezek a különleges színek azonban legtöbbször valamilyen közönséges, színezésre képes anyag minimális jelenlétének tulajdóníthatók, ami nem nagy meglepetésre szintén nem lehet oka a már sokszor emlegetett árkülönbségeknek, igaz, ami igaz jól néz ki.

Az egészség fő ellenségei?

Napjaink legtöbb vásárlójának jóformán összeszorul a gyomra, ha meghalja azt a szót, hogy adalékanyag. Ez ugyanis sokak fejében valami ördögien rossz, az egészségre nagyon ártalmas dolgot jelent. Ez egyes esetekbe lehet így, azonban nem érdemes általánosítani.

Az úgynevezett jódozott sók például egyáltalán nem véletlenül tartalmaznak jodid-iont. A jodid-ion elsődleges szerepe a szervezetben a megfelelő pajzsmirigy működés biztosítása. Éppen ezért a konyhasó jodid-ionnal való keverése közegészségügyi szempontból egy rendkívül örvendetes dolog.

A jodid-ion hasonló teljesen ártalmatlan adaléka lehet a nátrium-kloridnak a kálium-klorid is. Az ELTE docense felhívta például a figyelmünket, hogy adott esetben a bányászott kősók külső rétege, köznapi nevén a fedősó nem más, mint a kálium-klorid. Ennek az anyagnak az íze egyébként lágyabb, kevésbé sós, mint a konyhasónak.

A tengervízben is találhatók természetesen a nátrium-kloridtól eltérő adalékok is, igaz csak nagyon elenyésző mennyiségben. Ilyenek többet között a magnézium-klorid és a kalcium-karbonát. Ezek az anyagok például segítik a csontépítést vagy éppen a sejtek regenerálódását.

Az eddig felsorolt adalékanyagok tehát semmilyen estre sem befolyásolják negatívan az emberi egészséget, sőt. Van azonban egy, az étkezési sók egy részéhez általában hozzáadott anyag, ami bizony már jóval problémásabb.

Ez az anyag pedig nem más, mint a csomósodás gátló. Az első csomósodás gátló anyag, amit egy olcsóbb konyhasó hátoldalán találtunk az E 536 volt. Ez pedig nem más, mint a kálium-ferro-cianid, azaz köznapi nevén az egyáltalán nem bizalomgerjesztő sárgavérlúgsó. Na persze nem kell rögvest megijedni, ennek az anyagnak a neve ellenére nincs köze a már kis dózisban is rendkívül veszélyes ciánhoz. Mégis érdemes megemlíteni, hogy ezt az anyagot például laboratóriumi vegyszerként is használják a fényképészetben.

Rendkívül kis mennyiségben egyébként élelmezésügyileg nem veszélyes, sőt előírás is van arról, hogy mekkora mennyiségben használhatják fel a vérlúgsót a konyhasó csomósodásmentesítésére. A vegyület ilyen terű veszélytelensége ellenére azért érdemes feltenni a kérdést, vajon tényleg szükség van-e ilyen anyagok bevitelére a szervezetbe, még akkor is, ha ez amúgy a gyártási folyamatnál engedélyezve van. Ezt mindenki döntse el maga.

Megmondom őszintén, meglepődtem, amikor mondta, hogy a kálium-ferro-cianid szerepel egyes sókban adalékanyagként. Én inkább arra tippeltem volna, hogy például sima, természetes kőporokat használnak minimális mennyiségben csomósodásgátlásra, mint például a nátrium-hidrogén-karbonát vagy a magnézium-szilikát

- reagált a Pénzcentrumnak Dr. Rohonczy János, aki persze rögvest hozzá is tette, hogy ennek valószínűleg az az oka, hogy általa említett kőporok nem oldódnak vízben, tehát idővel leülepednének a poharak vagy fazekak aljára, míg például a sárgavérlúgsó oldódik vízben. Ez pedig az ételkészítés közben esztékailag fontos szempont lehet.

Láthatjuk tehát, hogy az étkezési sóknál felhasznált anyagok egy része bizony még egészségesebbé is teheti az emberi szervezet számára amúgy is nélkülözhetetlen konyhasót. De például az egyes csomósodásgátlókról már érdemes elmerengeni, még akkor is, ha ezek, az előírások betartása mellett egyáltalán nem veszélyesek az emberi szervezetre.

Miért fizetnek a magyarok?

Összességében tehát az egyes sótípusok közötti árkülönbségnek több oka is lehet -írja a Pénzcentrumnak eljuttatott válaszaiban a NÉBIH-, mindenesetre a származási hely, az előállítási technológia, a megszokottól eltérő külső megjelenés (szín, kristályméret) is befolyásolja a fogyasztói árat,

melynek realitását a fogyasztói kereslet mértéke határozza meg.

A Spar és az Auchan tájékoztatása szerint, a jellegzetesen árérzékeny magyar vásárlók egyébként továbbra is a legolcsóbb sókat részesítik előnyben vásárláskor. Bár a Interspar/Spar az asztali sók utáni kereslet minimális csökkenéséről számolt be, ami eltolódott a jódozott konyhai sók felé, illetve a magasabb kategóriájú himalájai sók felé.

MOST ÉRHETI MEG IGAZÁN LAKÁST, HÁZAT VENNI!

Ha tervezed, hogy ingatlant vásárolsz, akkor most jött el a Te időd! Egyrészt azért, mert a lakáspiaci mutatók szerint egyértelműen megtört az elmúlt évek brutális áremelkedése. Jelenleg leginkább stagnálnak az árak, de van, ahol már árcsökkenést is tapasztalhatunk. Mindeközben a finanszírozási költségek még rekord alacsony szinten vannak. Nem hiszed? Nos, a Pénzcentrum megújult lakáshitel-kalkulátora szerint ma 15 millió forintot, 20 éves futamidőre, már 2,74 százalékos THM-el, és havi 81 188 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a CIB Banknál 3,03% a THM; a Budapest Banknál 3,10%; az MKB Banknál 3,12%; míg az OTP Banknál 3,23%-os THM-mel kalkulálhatunk. Érdemes még megnézni a K&H Bank, az ERSTE Bank, és természetesen a többi magyar hitelintézet konstrukcióját is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)

Hozzászólások száma: 10 - Hozzászólok a fórumhoz
Ezt olvastad már?
×

A címlapról ajánljuk

Csúnya hónap jön: drágulásra, várakozásra készüljenek a magyar autósok
Egyre többen váltanak négyévszakosra, de nem mindegy, hogy milyet vásárolunk.


Feliratkozom a hírlevélre!

 

NÉPSZERŰ
FRISS

Aldi

10.29-11.04
Országos

Lidl

10.29-11.04
Országos

Auchan

10.29-11.04
Országos

Tesco

10.29-11.04
Országos

Spar

10.29-11.04
Országos

Interspar

10.29-11.04
Országos

Praktiker

10.29-11.09
Országos


Öngondoskodás 2020

Befektetés, vagyon, megtakarítás

Portfolio Private Health Forum 2020

A koronavírus és a magánegészségügy

Budapest Economic Forum 2020

A magyar gazdasági csúcstalálkozó