Egyre több magyar nő utazik így: ők nem kérnek a szokásos all inclusive tengerparti henyélésből

Pénzcentrum: Mielőtt elkalandoznánk messzi vidékekre, kezdjük helyben a történetet. Mint régóta a pályán lévő turisztikai szakember, hogy látod az itthoni viszonyokat: Budapest mennyire tudja megszólítani a nemzetközi utazókat?

Benkő Bianka: Régebben Budapest turisztikai pozicionálása elsősorban a fiatalabb korosztályt célozta meg, és a város arculata is részben ehhez igazodott. Az utóbbi években egyre inkább megjelent a luxusturizmus is, mint lehetséges célpiac, ami azonban nem feltétlenül tükrözi a város teljes képét. Budapest rendkívül sokszínű: míg egyes negyedek elegánsak és nemzetközi színvonalú élményeket kínálnak, más városrészek inkább autentikus, hétköznapi városi hangulatot adnak vissza. A városban fantasztikus gasztronómiai élmények, művészeti negyedek és izgalmas helyszínek találhatók, összességében pedig Budapest leginkább egy erős középkategóriás, megfizethető, sokoldalú városi desztinációként jelenik meg a látogatók számára. A kommunikáció szempontjából fontos, hogy a város imázsa összhangban legyen ezzel a sokrétű valósággal.

Ráadásul a turisták többsége legfeljebb három napot tölt itt, és csak a klasszikus látványosságokat pipálja ki: Vár, Parlament, Hősök tere. Pedig Budapest sokkal többet tudna, ha lenne mögötte egy tudatosabb, fenntarthatóbb turisztikai irányítás. Bécs például már régóta a regeneratív turizmusra épít, nálunk viszont még csak most kezdjük kapargatni a felszínt. A Green Destination konferencián, ahol részt vettem, még egyik magyar desztináció sem rendelkezik hivatalos minősítéssel – Hosszúhetény például egy fenntarthatósági díjazott történettel szerepelt, amit mi képviseltünk.

Ti milyen alternatívát kínáltok Budapest mellett?

Mi nem Budapestet akarjuk eladni, hanem egész Magyarországot. Beutaztatással is foglalkozunk, tervezünk túrákat, három fő irányban gondolkodunk: az első Budapest, Dunakanyar, Miskolc környéke, Tard és Tokaj; a második délre hozzánk, Pécs, Villány, Mohács; a harmadik pedig a Balaton, esetleg Béccsel kombinálva. Ez a régió elképesztően gazdag kulturálisan és gasztronómiailag, mégis alig ismerik a külföldiek.

A cél az, hogy ne csak a főváros legyen a fókusz, hanem az egész ország, fenntartható módon, helyi szolgáltatókkal, valódi élményekkel: közös főzés, sütés, hímzés, bográcsozás. Ez az, amit a luxusszállodák nem tudnak adni.

Hogyan választjátok ki a partnereket ezekhez az utakhoz?

Van egy saját kritériumrendszerünk, amit akadémiai háttérrel állítottunk össze. Fenntartható turizmus mesterszakra járok Portugáliában, előtte a Corvinuson tanultam turizmusfejlesztést. A szálláshelyünket Hosszúhetényben is ennek alapján alakítottuk ki: nemzetközi sztenderdeket is figyelembe veszünk, de fontos, hogy a helyi viszonyokra is alkalmazható legyen. Figyelünk az energiahasználatra, a vízfogyasztásra, a hulladékkezelésre, a takarítószerekre, a mosatásra. Részt veszünk helyi rendezvények támogatásában, fákat ültetünk. Nem csak szállást adunk, hanem gazdaságilag is erősítjük a falut.

Benkő Bianka, a No Planet B – Travel with B alapítója

Térjünk rá az utazásra, elég különleges a koncepció: számotokra miért fontos a női fókusz az utaztatásban?

Az egész ötlet saját élményből indult, mi évente egyszer elutaztunk csak nők, teljesen vegyes korosztály, de mindenki kikapcsoltak, feltöltöttek ezek az utak. Rájöttünk, hogy a nőknek óriási szükségük van egy olyan utazásra, ahol nem kell a családjukért felelni, ahol nem kell figyelni, ki mit eszik, ki milyen programra akar menni.

Ezért hoztuk létre a női utazási irodát, ahol a fókusz a nők pihenésén és a helyi nők támogatásán van. Muszlim országokban például fontos, hogy olyan programokat válasszunk, amelyek a helyi nőket erősítik. Egy férfit nem fog érdekelni a helyi hímzés vagy szőnyegszövés, de egy nőnek ez lehet az utazás csúcspontja.

Hogyan néz ki egy ilyen női utazás?

Marokkóban például egy helyi női kooperatívával dolgoztunk. Megtanítanak minket szőnyeget szőni, gyapjút mosni, fonni, festeni. A nap végén mindenki megérti, hogy egy 100 eurós szőnyeg mögött milyen elképesztő munka van. Nem a bazárban vásárolunk, hanem a közösségtől, ez az élmény nemcsak mélyebb, hanem sokkal értékesebb is.

A program során nem csak nézelődünk, hanem részt veszünk a mindennapokban: együtt főzünk, együtt tanulunk, együtt alkotunk. Ez nem egy all inclusive nyaralás, hanem egy valódi kultúracsere. A résztvevők nem turisták, hanem vendégek.

Mennyire elérhetőek ezek az utak árban?

Sokan azt hiszik, hogy drágák, de valójában nem feltétlenül. Például Marrakeshben részt veszel egy főzőkurzuson, egy hammamon, egy masszázson – ezek benne vannak a csomagban. Nem rohanunk végig tíz városon, hanem elmélyülünk egy helyen. A programok minősége és mélysége miatt az ár-érték arányuk nagyon jó. Volt, aki azt mondta, hogy drága, de amikor végignézte, mi van benne – helyi élmények, kézműves foglalkozások, autentikus szállások – rájött, hogy ez nem összehasonlítható egy buszos körutazással. És mivel sokszor helyieknél szállunk meg, vagy olyan szálláshelyeken, amelyeket helyi vállalkozónők üzemeltetnek, a pénz valóban ott marad, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Mi alapján bíztok meg valakit egy túra vezetésével?

Ez nálunk kulcskérdés. Nem elég, hogy valaki ismeri az országot vagy beszéli a nyelvet, mi olyan embereket keresünk, akik valóban részei, vagy részei voltak annak a közösségnek, ahová utazunk. Dél-Koreában például egy koreai kutatóhölgy vezeti a túrát, aki nemcsak idegenvezető, hanem osztja a fenntarthatósági szemléletünket is. Vele együtt állítottuk össze a programot, és ő maga is meglepődött, mert ilyen jellegű felkérést még nem kapott.

A Tahiti túrát Végh Teodóra vezeti, aki mélyen beépült a helyi közösségbe, fellépett helyi fesztiválokon, és itthon polinéz tánciskolát alapított. Ő nemcsak szakmailag hiteles, hanem személyes kapcsolatai révén valódi élményeket tud közvetíteni. A férje megtanult dobolni, és itthon több száz fős közösséget építettek. Ilyen emberekre bízzuk az utakat, mert ők nem csak információt adnak, hanem élményt közvetítenek.

A női fókusz nem jelent kizárást? Nem kaptok kritikát emiatt?

Nem kizárásról van szó, hanem fókuszról. Volt már olyan férfi, aki jelentkezett, és amikor elmondtam, hogy ez most csak nőknek szól, azt válaszolta, hogy teljesen megérti, és támogatja a kezdeményezést. A női utazások célja, hogy a résztvevők valóban kikapcsolódhassanak – ne kelljen figyelniük a családjukra, ne kelljen logisztikázni, csak jelen lenni.

Ráadásul ezek az utak a helyi nők támogatásáról is szólnak. Muszlim országokban a nők számára sokkal komfortosabb, ha csak női csoport érkezik – a férfiak jelenléte sokszor visszatartó lehet, még ha formálisan be is engednék őket. Ezért alakítottuk ki úgy a programokat, hogy a nők számára izgalmasabbak legyenek – testi kényeztetés, fenntartható shopping, helyi kozmetikumok, kulturális élmények.

A dél-koreai túrát Sándor Hajnalkával, egy Korea-kutatóval állítottuk össze. Az ő javaslata volt, hogy látogassunk el a Csedzsu szigetére, ahol a híres búvárnők élnek, akik szabad tüdővel merülnek, és ők tartják el a családjukat. Ez egy olyan női közösség, ami önálló, erős, és mélyen kapcsolódik a természethez.

Megnézzük a női egyetemet is, ahová egyébként nem engednének be, ha nem lenne helyi partnerünk. Olyan szállásokon szállunk meg, amelyek vagy fenntartható minősítéssel rendelkeznek, részt vesznek szociális programokban, vagy helyiek üzemeltetik őket. Például van, ahol a földön alszunk – tradicionális, mégis magas minőségű, autentikus szállásokon. Fontos, hogy az európai utazó is komfortosan érezze magát, de közben valódi helyi élményeket kapjon.

Szaúd-Arábia különösen izgalmas terepnek tűnik, oda például miért szerveztetek utat?

Szaúd-Arábia az egyik legnagyobb meglepetés volt számomra. Amikor először utaztam oda, nem előítéletek voltak bennem, hanem egy korábban kialakult, meghatározó kép az országról. A legtöbben elnyomásra, szigorú vallási szabályokra, zárt társadalomra gondolnak, ha meghallják ezt az országnevet. De amit ott tapasztaltunk, az teljesen más volt.

Mosolygó nőket láttunk, akik beszélgettek kávézókban, láthatóan jól érezték magukat, egyáltalán nem tűntek elnyomottnak. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy a férfiaknak kötelességük gondoskodni a nőkről, amíg egy háztartásban élnek – legyen az lányuk, feleségük, testvérük. A nőknek addig nincs dolga, ezt nem teherként, hanem biztonságként élik meg.

Ami különösen megfogott, az a közbiztonság és a vendéglátás színvonala – messze kiemelkedő volt, összehasonlítva sok más helyszínnel, ahol eddig jártam. Az idegenvezetőnk azt mondta: a gyerekei hajnal háromkor is kimehetnek az utcára, mert nincs közbiztonsági probléma. És amikor megkérdeztük, miért nincs alkohol az országban, azt válaszolta: „Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy viselkedjünk, mint a többi liberalizálódó arab ország akik engedik az alkoholt. Nekünk Mekka és Medina öröksége a felelősségünk.” Ez egy teljesen más szemlélet, és lássuk be, nagyon sok mindenben igazuk van. A turizmus most kezd felfutni náluk, mert tudják, hogy az olaj nem tart örökké. Olyan tempóban dolgoznak, hogy Szaúd-Arábia szerintem vezető lesz a luxus fenntartható turizmusban.

A luxus és a fenntarthatóság összeegyeztethető?

Sokan azt gondolják, hogy a luxus kizárja a fenntarthatóságot, de ez nem igaz. A világban már létezik a „luxus ecoturizmus” fogalma – olyan utazók számára, akiknek van pénzük, de tudatosan szeretnék elkölteni. Egy jó példa erre az a szállodalánc, ahol egymillió forinttól indul egy éjszaka, de minden helyszínen van saját fenntarthatósági csapatuk, kutatóközpontjuk, és például a Maldív-szigeteken tengerbiológusok dolgoznak a korallzátonyok visszaépítésén.

Ez a modell számomra teljesen vállalható. Nem az a cél, hogy mindenki olcsón utazzon, hanem hogy aki utazik, az tudja, mit okoz, és mit ad vissza. A repülés például nem fenntartható, de ha már elmegyünk, akkor a helyszínen igyekszünk visszaadni: válasszunk helyi szolgáltatókat, támogassuk a közösségeket, és ne hagyjunk nagy lábnyomot.

Nálunk minden utazás után van egy visszacsatolási kalkuláció, egy adományrész, ami benne van a csomagban. Ez 25–50 euró/fő az út árától függően, amit kettéosztunk: fele egy magyar szervezetnek, fele egy helyi szervezetnek megy. Ha például 20 utas van egy dél-koreai túrán, az már 200–200 ezer forint – ez már olyan összeg, amiből valódi változás történhet.

Hogyan indult el maga az utazási iroda, mikor vált hivatalossá a projekt?

Nagyon friss még a cég, hivatalosan most visszük az első utat novemberben Marokkóba. Márciusban újra megyünk ugyanoda, és áprilistól jönnek az új célpontok: Mauritius, Dél-Korea, Grúzia, Örményország. A bejegyzés már megtörtént, de például a MUISZ-tagsághoz egy év működés kell.

Külföldi bejegyzésben nem gondolkodtál? Sokan csinálják....

Nem akartam külföldön bejegyeztetni, mert akkor kimaradunk a magyar pályázati forrásokból, és a magyar utasoknak is nehezebb lenne utalni.

Hány fővel indulnak az első utak?

Novemberben hat fővel indulunk Marokkóba, de még lehet csatlakozni. A magyar utasoknak kell egy kis idő, mire rászánják magukat – fél-egy év, mire az összekuporgatott pénzt utazásra költik. A márciusi túránk már félig betelt, több mint tíz fő van, és még tíz hely kiadó. Dél-Koreában már nyolc-kilenc fő jelentkezett, tehát ha időben hirdetünk, meg tudnak telni a túrák.

Mi a hosszú távú cél?

Elsősorban jó közösséget építeni, olyan utakat kínálni, amik valóban gazdagítanak – nem csak minket, hanem a helyieket is. Ez egy szerelemprojekt, amit szívből csinálunk. Nem a meggazdagodás a cél, hanem az, hogy mindenki jól érezze magát, és hogy a pénz valóban jó helyre kerüljön.

Éves szinten ez több millió forint lehet az a pénz, amit visszaforgatunk. Ez nem csak gesztus, hanem elv. Nem alkuszunk a helyiekkel, nem kérünk kedvezményt, mert tudjuk, hogy az ő munkájuk értékes. Ha egy nő kézzel sző egy szőnyeget, akkor nem fogjuk lealkudni az árát – inkább megértjük, mennyi munka van mögötte.