Új szállodaszövetségi elnök: luxus vendégekhez luxus környezet kell, ebben Budapest nem áll jól

Pénzcentrum: Egy kihívásokkal teli időszakban vette át a szövetség vezetését. Milyen fő célkitűzésekkel vág bele a következő évekbe? Vannak-e olyan területek, ahol sürgős változtatásokat tart szükségesnek?

Somlyai Zoltán: Szerintem az első és talán a legfontosabb a munkaerőhelyzet és a jövő vendéglátós generációjának a biztosítása. A feladat komplex. Ennek van bérproblémája. Van egy ellenállás a szakmával kapcsolatban, amit szerintem a COVID hozott a felszínre, illetve van egy generációs probléma, miszerint a fiatalok nem akarnak már heti hét napot, ünnepnapokon, három műszakban dolgozni. Ráadásul hiányzik a szakma szeretete.    

A magyar szálloda- és vendéglátóipar az elmúlt években számos kihívással nézett szembe – világjárvány, munkaerőhiány, infláció. Mely területeken látja a legnagyobb kihívásokat 2025-ben?

Fent már említettük a munkaerőhiányt, meg a COVID hatásait. A legnagyobb kihívás, ami nem csak 2025-höz köthető az az, hogy az elmúlt időszakban, - 2008 óta - folyamatosan csökken a szállodák jövedelmezősége.  A gazdasági válság alatt és után az árcsökkentésekkel generált forgalom növekedéstől vártuk a megoldást, de ennek az árcsökkentésnek még ma is isszuk a levét.

Ha akkor csak 10 euróval magasabb szinten állt volna meg az árak csökkentése, akkor a 2013-2019 közötti felívelő szakaszt jobb helyzetből indíthattuk volna. A jövedelmezőség terén nem értük el azt a szintet, ami a gazdasági válság előtt volt. Majd a COVID ismét a negatív oldalt erősítette. Erre jött a háború, amivel jött az infláció, az energia és az élelmiszer árak emelkedése. Sajnos a költségek emelkedését nem tudta a szakma az áremelésekkel kompenzálni. Ezzel van feladatunk.         

A szállodák és éttermek számára egyre nagyobb kihívást jelent a munkaerőhiány. Van-e konkrét terve arra, hogyan lehetne vonzóbbá tenni az ágazatot a fiatalok számára?

Négy nagy munkaterületet lehet a munkaerőhiánnyal azonosítani. Az éttermi területen a szakács, konyhai kisegítő, és a felszolgáló, valamint a szállodai takarító személyzet. A Front Office részlegre is egyre nehezebb tapasztalt munkaerőt találni. A fiatal generáció képzésén kell változtatni, hogy a szakmát meg tudjuk szerettetni velük.    

A szakmai érdekképviselet egyik fontos területe a szabályozási környezet alakítása. Milyen változtatásokat tartana szükségesnek a hazai turizmus fellendítése érdekében?

A Szövetségnek minden olyan témában hallatnia kell a hangját, ami a szállodák érdekeit képviseli.  Erre a legjobb példa, hogy a szálláshely-minősítés, amely ellentétben az eredeti elképzelésekkel, ingyenes maradt. A fürdőrendelettel kapcsolatban is célunk, hogy ne azonos szabályozás alá essen egy különálló fürdő és egy szállodai spa, mert ez hatalmas adminisztratív és pénzügyi terhet jelentene.

A turizmus fellendítése érdekében azokra a marketing eszközökre kell költséget allokálni, amivel a piacokon hatékonyabban meg lehet jelenni. Keresletet kell teremteni. Természetesen szét kell választani a belföldi és a külföldi turizmust.  A szállodák sales csapata bármilyen vásáron, roadshown vesz részt az első, amit megpróbál eladni az a desztináció.     

Mennyire tartja versenyképesnek a magyar szállodaipart a régióban, van olyan ország, amelynek példája követendő lehet számunkra?

A Bécset és Prágát hosszú évek óta tekintjük versenytársnak. Volt szerencsém 2014-2015-ben egy évig Prágában dolgozni. Akkor Prága ár előnye 25-30 euró volt. Mondhatjuk, hogy ez mostanra eltűnt. Bécset nehéz lenne utolérni, mert például Bécs konferencia piaca sokkal erősebb, mint Budapesté.

Ennek van infrastrukturális oka, hiszen Budapest nem rendelkezik 4000-5000 fős kongresszusi központtal. Versenyképességünk megkérdőjelezhetetlen a régióban, hiszen kiváló szállodáink, gasztronómiánk és attrakcióink vannak, amelyekért egyre több külföldi látogat el Budapestre és szerencsére vidékre is.

A prémium és luxushotelek esetében Budapest hogyan áll a régiós versenytársakhoz képest: van elég fizetőképes kereslet a magasabb árkategóriájú szolgáltatásokra?

A luxus vendégekhez luxus környezet kell. Ebben sajnos nem állunk jól. Meg kellene határozni a turisták által látogatott kiemelt területeket és jogszabályban rögzíteni, hogy milyen legyen a „turisztikai környezet”.

Házak homlokzatai, tiszták és egységesek, nincs omladozó vakolat, a stukkók ki vannak javítva, és tiszta a felület. Valamilyen egységes világítás az már csoda számba menne. Az üzletek portáljai tiszták, rendezettek az előterük takarított.

A kiadatlan üzlethelyiségek tulajdonosait kötelezni kellene, hogy a látvány rendezett legyen. Lezsírpapírozott, és évek óta legrafitizett üzlet portálokkal nem várhatjuk a luxus vendégeket. Tíz évvel ezelőtt Prága ezzel nyert. A városnak az része, ahol a turisták nagy számban mozogtak, az gyönyörűen rendbe volt hozva.

Hogyan látja a budapesti és a vidéki szállodák helyzetét: milyen különbségek és kihívások jellemzik a két szegmenst, illetve mit gondol a belföldi turizmus jövőjéről?

Budapestet elviszi a nagy számú külföldi vendég. A földrajzilag centrális főváros nem azt támogatja, hogy a vidékről Budapestre látogató turisták a fővárosba töltsenek egy-két éjszakát. Még a színházba vagy koncertre érkező vendégek is hazamennek a program után. Vidéken azok a desztinációk működnek, ahol valamilyen fürdő van vagy a szállodának van wellness, spa szolgáltatása. A vidéki minőségi szolgáltatást nyújtó szállodák, jó árazással pozícionálva, alternatívát jelenthetnek egy- egy távolabbi úticélnak. A megfelelő ár-érték arány, egy jó koncepcióval működik.

A digitalizáció egyre nagyobb szerepet kap a turizmusban. Milyen fejlesztési lehetőségeket lát ezen a téren a hazai szállodaipar számára?

Azoknak a digitalizációs fejlesztéseknek látom a hozzáadott értékét, amivel költséget lehet kiváltani.

Az Airbnb és egyéb rövid távú szálláskiadási platformok komoly konkurenciát jelentenek a szállodáknak. Hogyan látja ezt a helyzetet, és szükségesnek tart-e bármilyen további szabályozási változást?

Az rövidtávú lakáskiadást mi magyarok találtuk fel a nyolcvanas években Zimmer Frei-el. Mi a Balatonon, már akkor kiköltöztünk a garázsba, hogy a nyaralót meg kiadjuk a Kelet-Nyugatnémet vendégeknek. Ma viszont ez már nem arról szól, hogy elmegyek két hétre nyaralni, és arra a két hétre kiadom a lakásomat. Nem egy iparágnak lett kitalálva, de azzá vált. Ezzel nem lenne baj, ha ugyanolyan kondíciókkal, és működési keretek között üzemelnének, mint a szállodák. Erre kell megoldást találni.