Így úszhatsz meg egy halálos balesetet az autópályán

Az elmúlt fél évben két, nagy nyilvánosságot kapott baleset is történt, melyet az adott útszakaszon a forgalom irányával szemben haladó jármű vezetője okozott. Hogy ezek miért és miként fordultak elő, sokáig tartó szakértő vizsgálatok fogják kideríteni. A hasonló esetekből fakadó balesetek lekerüléséért, vagy súlyosságuk, következményeik mérsékléséért a szabályosan közlekedők is tehetnek!

Vannak olyan szituációk, melyekben a vészhelyzet észlelése és az ütközés között olyan rövid idő telik el, ami alatt szinte semmilyen reakciót nem lehet tenni, de nagyon sok esetben erre van idő is és hely is. Egy autópályán, vagy hasonló, magasabb megengedett sebességű útszakaszon a járművezetőknek sosem közvetlenül maguk elé, hanem jóval messzebbre kell fókuszálniuk. A kihajtók, csomópontok közelében nem csak elölről, hanem sokkal szélesebb tartományból kell "információkat gyűjteni", ezáltal felkészülve a forgalomban bekövetkező változásokra.

A tipikus példa

A leggyakrabban előforduló jelenség, hogy az autópálya haladó - jobb szélső - sávjában közlekedő autós észreveszi, hogy az általa megközelített csomópontban mások is fel kívánnak hajtani a pályára. Ekkor - de a belső sávban haladó forgalomra tekintettel - egy sávval beljebb húzódva ad helyet a besorolni szándékozóknak. Ez a mindennapokban relatív jól működik, bár a háromsávos szakaszokon néha "erőszakkal" kell a középső sávban - egyébként sok esetben szabálytalanul "tartózkodókat" - még beljebb terelni.

Ugyanezt a figyelmet követeli meg az autópályán szemben - rossz irányban - haladó, szabálytalan járművel történő ütközés elkerülése. Egy átlagos személyautó 170-180 cm széles, a 2 métert a tükreivel együtt sem éri el. Az autópályák aszfaltozott felülete legalább 10 méter, de a legtöbb esetben ennél is több. Ez a méret nem azt jelenti, hogy csak öt autó fér el egymás mellett a korlátok között, hanem hogy ennyi az aszfalttal burkolt felület szélessége. A korlátok - ahol vannak - ennél jóval távolabb helyezkednek el egymástól, így általánosan elmondható, hogy hat, hét, de sokszor akár nyolc autó is elférne egymás mellett. Ekkora terület áll tehát rendelkezésre ahhoz, hogy el lehessen kerülni a frontális ütközést.

Van elég hely!

A legfontosabb, amit a baleset elkerülése, vagy következményeinek csökkentése érdekében tenni lehet és kell, az a megfelelő "menekülőút" megtalálása. Ezt sokszor nehéz kivitelezni, ugyanis az ember önkéntelenül is azt a meglepő, szokatlan dolgot - jelen esetben egy vele szemben közeledő járművet - figyel, ami eltér a megszokottól. És ez a legnagyobb hiba. Bárki kipróbálhatja, hogy ha kinéz magának egy csatornafedelet, vagy egy sávokat elválasztó fehér csíkdarabot - ami lehetőség szerint még jó távol van tőle - és azt figyeli, az autójával pontosan eltalálja. Ez igaz a 130 km/h-s sebességgel az autópályán haladó járműre is, azzal is pontosan átmegy a 15 cm széles fehér csíkon.

A közel 2 m széles szembejövő autó eltalálására tehát jóval nagyobb az esély. Ezért - és ez nem csak az autópályákra, hanem minden úttípusra érvényes - sosem a hirtelen felbukkanó akadályra kell fókuszálni, hanem mellé! Az sem baj, ha úgy tűnik, nincs mellette a korlát, vagy bármi más - autó, fal, stb. - között elegendő hely. Van! Ha még sincs, akkor is jóval kisebb a keletkező kár mértéke egy szalagkorlát súrolása, mint egy frontális ütközés után. A lényeg, hogy el kell kerülni a nagy erejű, hirtelen lassulással járó fizikai kontaktust, akár másik ütközés árán is.

Nehéz ilyen helyzetben higgadtan és racionálisan viselkedni, de ez a kulcsa a menekülésnek. A tekintet jó helyre történő fókuszálása a legfontosabb, amit a megfelelően kivitelezett - kellő mértékű és irányú - kormánymozdulat követ.