Katalógusból rendelhetjük a tökéletes gyereket: a mesterséges intelligencia átlépett egy eddig tiltott határt

Amikor Aldous Huxley 1932-ben megírta a Szép új világot, a „Központi Londoni Tenyésztő- és Kondicionáló Intézet” futószalagjai még a legvadabb lázálomnak tűntek. Huxley egy olyan disztópiát festett le, ahol az emberi reprodukciót kivették az anyaméh rejtekéből, és steril üvegpalackokba, kémiai fürdőkbe és gondosan adagolt hormonok közé helyezték.

Ott nem születtek gyerekek; ott Alfákat, Bétákat és Epszilonokat „palackoztak”, előre meghatározva mindenki társadalmi rangját, kognitív korlátait és fizikai erejét. A könyvben a véletlen – a biológiai szerencsejáték, amit mi életnek hívunk – bűncselekménnyé vált.

Sokáig azt hittük, ez csak egy sötét intelem marad a könyvespolcok mélyén. De ahogy a 21. század harmadik évtizedében járunk, rá kell döbbennünk: Huxley nem jósolt, hanem csupán korán érkezett.

Amikor a sors egy startup irodájában dől el

Néhány éve még sci-fi forgatókönyvnek tűnt, hogy a szülők nemcsak „vállalják” a gyermeküket, hanem egy digitális katalógusból „kiválasztják” a legjobb verziójukat. Ma viszont ez a kérdés már nem etikai gumicsont, hanem egy konkrét üzleti modell. A genetika, a Big Data és a mesterséges intelligencia találkozása olyan kaput nyitott meg, amely alapjaiban kérdőjelezi meg, mit jelent szülőnek lenni, és mennyire tekinthető „isteni adománynak” vagy puszta véletlennek egy ember megszületése.

A történet középpontjában egy huszonöt éves, ambiciózus vállalkozó, Kean Sadeghi áll. Az általa vezetett Nucleus Genomics nevű startup nem kevesebbet ígér, mint hogy a jövő szülői „több információval” rendelkezhetnek leendő gyermekükről, mint bármelyik generáció az emberiség történetében - derül ki a BBC riportjából.

A folyamat kísértetiesen emlékeztet a Huxley-féle intézet modernizált, Szilícium-völgyi változatára. Itt azonban nem palackozzák a magzatokat, hanem kódolják őket. Az in vitro megtermékenyítés (lombikprogram) során létrejött embriók DNS-ét egy mesterséges intelligencia elemzi, majd ezt az információt gigantikus genetikai adatbázisokkal veti össze.

A Nucleus Genomics működési elve a poligénes pontszámokon alapul. Míg korábban a genetika csak a „vagy-vagy” típusú betegségeket tudta kiszűrni (például a Down-szindrómát vagy a cisztás fibrózist), az MI ma már képes a DNS több millió pontját elemezni egyszerre.

A rendszer megnézi, hogyan alakult a múltban azoknak az embereknek az élete, akik hasonló genetikai mintázattal rendelkeztek, és ebből próbál következtetni a jövőre. Ez egy rendkívül komplex statisztikai játék, ahol az élet valószínűségekké válik.

Sadeghi érvelése szerint ez csupán a modern orvoslás logikus folytatása: Ha tudjuk, hogy egy embrió hajlamos az Alzheimer-kórra, miért ne választanánk egy olyat, amelyik nem az? Ha csökkenthetjük a szívbetegségek kockázatát még a születés előtt, nem kötelességünk-e megtenni?

Eddig a pontig a legtöbben egyetértenek: a betegségek megelőzése nemes cél. Ám a technológia nem áll meg a kórházi zárójelentéseknél. A Nucleus Genomics platformja ugyanis olyan „tulajdonság-előrejelzéseket” is kínál, amelyeknek semmi közük az egészséghez:

• Magasság: Centiméterre lebontott becslések.
• Kinézet: Szemszín, hajszín és bőrtónus valószínűségei.
• Kognitív képességek: Becsült intelligenciaszint és tanulási hajlam.

És amikor a szülők preferenciák alapján kezdenek választani – „legyen magasabb, legyen kék szemű, legyen briliáns matekos” –, akkor a gyermek autonóm lény helyett egyyre inkább egy megrendelt termékké kezd válni. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Sok magyar, aki ilyen betegségben szenved, már lemondott a gyógyulásról: a háttérben már érik a hatalmas fordulat

Az egészségügyi technológiai fejlődés az elmúlt években olyan fordulatszámra kapcsolt, amelyhez hasonlót korábban legfeljebb évtizedes léptékekben lehetett látni.

A kritikusok hangja itt válik élessé: sokak szerint ez már nem orvostudomány, hanem eugenika. Az az eszme, amely szerint bizonyos tulajdonságok „értékesebbek” másoknál, és a társadalmat ezen értékek mentén kell optimalizálni.

Sadeghi azonban visszautasítja a vádat. Szerinte nem a társadalom kényszeríti rá a szülőkre a választást, hanem ők maguk akarnak élni a lehetőséggel. De vajon valódi döntés-e ez, vagy egy olyan kényszerpálya, ahol a szülő fél, hogy ha nem „optimalizálja” a gyerekét, akkor az hátránnyal indul a jövő versenyében?

Van azonban egy mélyebb, technológiai csapda is. A genetika nem sors, csak egy lehetőség. A DNS meghatároz bizonyos kereteket, de az életet a környezet, a nevelés, a véletlen és a szabad akarat írja meg. Egy genetikai előrejelzés soha nem lesz prófécia, csupán egy statisztikai suttogás.

A technológia tehát nem valódi kontrollt ad a szülők kezébe, hanem annak megnyugtató illúzióját. Egyfajta digitális amulettet, amely azt ígéri: ha eleget fizetsz és elég adatot elemzel, megvásárolhatod a gyermeked boldogságát és sikerét.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rab Árpád: nem azért hosszabbítottuk meg az életünket, hogy hosszabb ideig várakozzunk a halálra

"Nehéz megválaszolni, hogyan tudunk hosszú távon úgy együttműködni egy géppel, hogy közben megőrizzük a saját értékeinket" - állítja Rab Árpád jövőkutató, aki összességében mégis rendkívül optimista a technológiai fejlődéssel kapcsolatban.

Mi marad az emberből?

Ahogy az algoritmusok finomodnak, a társadalmi nyomás pedig nő, a „dizájnerbabák” kérdése kikerül a laborok mélyéről a vasárnapi ebédek asztalához.

Huxley könyvében a „Vadonlakó” (the Savage) volt az egyetlen, aki még hitt a szenvedésben, a hibákban és a véletlen szépségében. Ő azt mondta: „Én nem akarom a kényelmet. Én Istent akarom, a költészetet akarom, az igazi veszélyt akarom, a szabadságot akarom, a jóságot akarom. Én a bűnt akarom.”

Ma, amikor a Nucleus Genomics algoritmusai pontszámokat rendelnek az embriókhoz, talán éppen ezt a „vadságot” – az emberi létezés kiszámíthatatlan, tökéletlen, de megismételhetetlen szikráját – teszik kockára.

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról!

A Pénzcentrum és a Miskolci Egyetem közös kutatásra arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolata jelenleg az embereknek a mesterséges intelligenciához, mire használják, mire nem használják, és hogy milyen attitűddel közelítenek hozzá. Töltsd ki te is a teljesen anonim kutatásunk.