Már meg is lenne 2024 Aranylabdása? Dembelé megállíthatatlan, ez így gyors döntés lesz

A Paris Saint-Germain sztárja, Ousmane Dembélé teljesen új szerepben tündököl. A Real Madrid elleni Club World Cup elődöntő után Luis Enrique vezetőedző őt nevezte a szezon legjobb játékosának "messze", és nem elsősorban a 35 gól és 16 gólpassz miatt, hanem valami egyszerűbb dologért.

A PSG játékát talán legjobban az a kép szimbolizálja, amikor Dembélé az Inter elleni Bajnokok Ligája döntőben a tizenhatosnál feszülten, ragadozóként figyeli az ellenfél kapusát. Ez a jelenet rendszeresen ismétlődik, az ellenfelek prédává válnak, ahogy a MetLife Stadionban is történt szerdán. "Mondtam neki, hogy sokat letámad; azt válaszolta, muszáj" – nyilatkozta Thibaut Courtois, a Madrid kapusa.

Az elődöntő gyakorlatilag eldőlt az első kilenc percben, a PSG kétszer is betalált. Mindkét alkalommal a Madrid hibázott, és mindkét esetben Dembélé villámgyorsan lecsapott. "Félelmetes" – jellemezte Jürgen Klinsmann.

KATT! Friss hírek, élő eredmények a Pénzcentrum Sportonline oldalán!

"Nem hagyták lélegezni az Intert egy pillanatra sem" – mondta a német világbajnok, aki a FIFA technikai elemzőcsoportjának tagja. "Az első másodperctől fojtogatnak; feljönnek a pályára és neked esnek. A Madrid ellen a két gól hiba volt, de kikényszerített hiba; olyan energiával, olyan agresszíven letámadnak, hogy az félelmetes." És ez Dembélével kezdődik. "Az Aranylabdát Ousmane Dembélé úrnak adnám, ahogy letámadott" – mondta Luis Enrique a BL-döntő után. "Ez a csapatvezetés."

"Nem mindig voltam ilyen" – ismeri el Dembélé. Mindig is különleges volt: robbanékony, tökéletesen kétlábas, kiszámíthatatlan. Nem véletlen, hogy Thomas Tuchel, egykori edzője a Borussia Dortmundnál, szerette volna őt a Chelsea-nél, a vasárnapi döntő ellenfelénél. Ahogy az sem véletlen, hogy a Barcelona 145 millió eurót fizetett érte. Xavi Hernández pedig ragaszkodott hozzá, hogy ő lehet a világ legjobb játékosa a posztján.

De ez 2021-ben történt, és akkor már mentőakció volt: Dembélé négy éve volt Barcelonában, de a jó pillanatok túl ritkák voltak, a sérülések rendszeresen közbeszóltak. Amikor két évvel később távozott, a barcelonaiak nem a távozását sajnálták, hanem annak módját kifogásolták. Amikor Joan Laporta elnök azt mondta, hogy jobb, mint Kylian Mbappé, az emberek többsége csak nevetett.

Kiderült, hogy igaza lehet. Az elődöntőben mindenképpen, és ebben a szezonban is. "Ha nem nyeri el az Aranylabdát, az az Aranylabda problémája" – mondta Nasser al-Khelaifi, a PSG elnöke. Dembélé valódi revelációként játszik. Középre helyezve többet lőtt ebben a szezonban, mint az előző ötben összesen. Betalált a Real Madrid, a Liverpool, a Bayern, az Arsenal és a Manchester City ellen is. Döntő szerepet játszott a Bajnokok Ligája döntőjében és a Club World Cup elődöntőjében. Ő volt a Ligue 1 gólkirálya.

Dembélé profitált a rendszerből, és a rendszer is profitált belőle. Ez nem csupán egy rendszer, hanem egy ökoszisztéma, egy kollektív kultúra, amely egyszerre egyszerű és összetett. "A vezetőedző sok mindent megváltoztatott" – mondta Dembélé.

Luis Enrique a kezdetektől hitt Dembélében, a figyelmeztetések ellenére is. A Barcelonánál Gerard Piqué tréfálkozott, hogy a csapat WhatsApp-csoportja hasznos emlékeztető egy olyan srácnak, aki "mindig késik", és Didier Deschamps is azt mondta, hogy Dembélének "óvatosnak kell lennie" a pontosságával kapcsolatban. De még a magánbeszélgetésekben is, ahol mások attól tartottak, hogy a francia nem tudja majd alkalmazni az edző által megkövetelt intenzitást, Luis Enrique meggyőződéssel védte őt.

"Dembélé mindig is jelenség volt" – mondta Luis Enrique. "A lényeg az, hogy mélyebbre kell ásni, hogy kihozd Ousmane legjobb verzióját."

Az ő verzióját. Agresszív, könyörtelen, mindent üldöző. "Nem csak a gólok vagy a döntő passzok, hanem az általános hatása, ami miatt a csapat trófeákat nyer" – mondta Luis Enrique. "Megmutatta, hogy egy szinttel feljebb van. Ő a legjobb játékosunk, aki képes különbséget tenni, mert meggyőződései vannak." Az edző újra és újra a játék ezen részéhez tér vissza – a kollektív hozzájáruláshoz az egyéni helyett, a letámadáshoz a gólok helyett.

Mégis, ezek nem zárják ki egymást; valójában kölcsönösen függenek egymástól. Dembélét gondozzák, befogadják, bíznak benne és fontosnak éreztetik, miközben tudatosítják benne kötelezettségeit, az elvárásokat. Egy rendkívül szigorú edző számára, aki szeret fiatal játékosokkal dolgozni, mert gyorsabbak, éhesebbek és szinte mindig formálhatóbbak, ez arról is szól, hogy elengedje őket, bűnrészességről, kapcsolatról. Melegségről és támogatásról, hitről. Dembélével, aki 28 évesen most a PSG egyik legidősebb játékosa, a kapcsolat különösen szoros.

"Ousmane vezető, de nem a szavaival, hanem a tetteivel. Láttad, hogyan támadott le? Mondj nekem egy 9-est Európában, aki így letámadja a kapust és a középhátvédeket. Amikor így támadsz le, a többieknek követniük kell" – fogalmazott az edző.

Amikor így támadsz le, közelebb vagy a kapuhoz és a helyzetekhez is: az intenzitás magasabb, de az általános távolságok csökkennek, és amikor ezeken a pozíciókon el tudod lopni a labdát, minden megnyílik. A PSG két szélső védővel játszik, akik csatlakoznak a középpályás rotációhoz és mozgáshoz, játékosokkal, akik az egész pályán cipelik a labdát, és csatárokkal, akik mind cselezők – "a cselezők ritkák, de nekünk öt is van belőlük" – mondta Luis Enrique. Ez olyan környezetet teremt, amely működik a játékosok, különösen Dembélé számára.

"Amikor Dembélét elemzed, nem a végén kell kezdened, vele, hanem az elején. A PSG olyan keményen dolgozik, hogy játékosokat juttasson a labda elé, hogy passzolási vonalakat adjon. Az emberek beszélnek arról, hogy labda nélkül dolgoznak, de labdával is: a játékosok felajánlkoznak, nem kapják meg, tovább mozognak, újra felajánlkoznak, nem kapják meg, tovább mozognak. Könyörtelenek. Sok minőségi helyzetük van, és hihetetlenül keményen dolgoznak ezért. Ez rengeteg munka, rengeteg hit, extrém hit és játékosok, akik szeretnek így játszani" – elemezte Roberto Martínez, Portugália szövetségi kapitánya.

Szeretik, mert kifizetődő, így önfenntartóvá válik, minden győzelemmel megerősödik. És aztán van valami egyszerű: szórakozás, élvezet, elkötelezettség. "Nagyon könnyű megtalálni a szavakat, hogy elmondd, de valójában megtenni nehezebb, [mégis] ez a kulcsa mindennek, amit csinálunk" – mondta Luis Enrique. Klinsmann hozzátette: "Csatárként ez egy olyan rendszer, amit imadsz. Lenyűgöző, mert a kémiáról is szól: csak akkor játszhatsz ilyen focit, ha mindenki, mindenki, hisz benne. Ha csak egy is van, aki nem, abban a pillanatban, amikor egy nem kötelezi el magát, nem megy bele az emberek arcába, kudarcot fogsz vallani."

Miért vesznek részt a játékosok egy ötletben, miért csinál Dembélé olyan dolgokat, amiket korábban nem? Minden miatt, és mert szereti. Az az ember, aki mindig utolsóként érkezett, most mindig az első, olyan éles, olyan gyors, olyan élénk, hogy más futballisták nem látják jönni, amíg el nem tűnt.