Itt van több nagyon fontos infó a Nők40-ről: jobb, ha ezt minden érintett tudja

A szabályozás bonyolultsága abból fakad, hogy minden jogosító idő egyben szolgálati idő is, de nem minden szolgálati idő számít jogosító időnek. Számos, egyébként szolgálati időként elismert időszak nem számítható be a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges 40 évbe - írja Farkas András nyugdíjszakértő a szokásos heti hírlevelében.

A nyugdíj összegének kiszámítása ugyanúgy történik, mint a korhatár betöltése esetén járó öregségi nyugdíjnál. A számítás alapja az érintett teljes életpályája során szerzett valamennyi szolgálati idő, valamint az 1988-tól elért, nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmekből meghatározott nettó havi átlagkereset.

Az oktatásban eltöltött évek a legvitatottabb területek közé tartoznak. A szakképzésben és a felsőoktatásban töltött időszakok ugyan szolgálati időnek minősülhetnek, de a 40 éves jogosító időbe nem számíthatók be. A Kúria döntése szerint a volt szakiskolai tanulók iskolai tanulói jogviszonyban eltöltött ideje nem minősül sem szakmunkástanuló-viszonynak, sem tanulószerződéses jogviszonynak, ezért jogosító időként sem ismerhető el.

Nem vehető figyelembe jogosító időként az az időszak sem, amikor valaki fizetés nélküli szabadságon volt, és e közben ösztöndíjasként nappali tagozatos felsőfokú tanulmányokat folytatott. Ezek az évek csak a nyugdíjösszeg kiszámításánál számítanak szolgálati időnek.

Kivételt jelentenek a szakmunkástanulók kötelező nyári gyakorlatai, valamint a szakközépiskolai tanulók biztosítási kötelezettséggel járó nyári gyakorlatai. Ezek a július 15. és augusztus 31. közötti időszakra beszámíthatók, ha társadalombiztosítási bejelentés történt. Ha a tanuló július 20-án vagy augusztus 25-én pótvizsgázott, csak a pótvizsga napját követő időszak minősül jogosító időnek.

Az év közben teljesített szakmai gyakorlatok azért nem számíthatók be jogosító időként, mert a képzés részét képezték, és nem jártak keresőtevékenységgel összefüggő biztosítási jogviszonnyal. Ez sokak számára méltánytalannak tűnik, különösen, ha összevetik a felsőoktatásban tanulókkal, akiknél az egyetemi vagy főiskolai évek szintén nem növelik a jogosító idő hosszát.

A munkanélküli- és álláskeresési ellátások folyósításának időtartama – ideértve a nyugdíj előtti álláskeresési segély időszakát is – nem számítható be a kedvezményes nyugdíjhoz szükséges 40 évbe.

A rokkantsági és a rehabilitációs ellátás folyósítási idejét eltérően kezeli a jogszabály. A rokkantsági ellátás időtartama nem minősül szolgálati időnek, mert ez után nem fizetnek nyugdíjjárulékot. A rehabilitációs ellátás folyósítási ideje viszont szolgálati időnek számít, mivel járulékot vonnak belőle. Mindkét ellátás esetében igaz azonban, hogy a folyósítás időtartama jogosító időnek nem tekinthető. Ha viszont az ellátás mellett az érintett munkaviszonyban áll vagy vállalkozóként dolgozik, az így szerzett biztosítási jogviszony már jogosító időt is eredményez.

Az ápolási díj szabályai különbséget tesznek a 18 év feletti tartósan beteg hozzátartozó és a súlyosan fogyatékos gyermek gondozása között. A 18 év feletti hozzátartozó ápolásának időszaka nem számít be a jogosító időbe. Súlyosan fogyatékos gyermek ápolása esetén viszont az édesanya vagy az örökbefogadó anya akár 10 évet is szerezhet a kedvezményes nyugdíjhoz szükséges 40 évből.

A megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék útján szerzett időszakok sem minősülnek jogosító időnek. Ha valaki biztosítási jogviszony nélkül társadalombiztosítási megállapodást köt, és a minimálbér után 22 százalékos járulékot fizet, az ugyan növeli a szolgálati idejét, de a 40 éves jogosító idő feltöltéséhez ezeket az éveket nem lehet figyelembe venni.

A 2011. június 30-ig hatályos szabályok szerint folyósított úgynevezett passzív táppénz – amely a társadalombiztosítási jogviszony megszűnése után járt – nem számítható be jogosító időként. Ezzel szemben a biztosítási jogviszony fennállása alatt kapott táppénz, valamint az azt megelőző, legfeljebb 15 napos betegszabadság időtartama beleszámít a jogosító időbe.

A fizetés nélküli szabadság általános szabályként nem minősül jogosító időnek. Kivételt csak az képez, ha azt háromévesnél fiatalabb gyermek gondozására vették igénybe, illetve ha tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása esetén a gyermek tizenkét évesnél fiatalabb, vagy ha tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása érdekében marad otthon a szülő.