Radikális nyugdíjreformmal álltak elő: közel 1 millió magyar idős élete változna meg ettől gyökeresen

Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója a Telexnek adott interjújában kijelentette, hogy senki ne éljen nyugdíjas korában a létminimum alatt, és az államnak a többi európai országhoz hasonló mértékben kellene finanszíroznia a nyugdíjakat. Az intézet nemrég megjelent "Magyarország-kézikönyv, 33 megoldás 33 égető problémára" című könyvében a nyugdíjrendszer működését az ország 10. legfontosabb problémájaként azonosították.

Jelenleg Magyarországon 850 ezer idős ember kap a 174 ezer forintos létminimumnál alacsonyabb nyugdíjat, miközben 77 ezren félmillió forintnál magasabb ellátásban részesülnek. Az Egyensúly Intézet szakértői egy kétpilléres rendszert javasolnak: az első pillér egy mindenkinek alanyi jogon járó, a létminimummal megegyező minimálnyugdíj lenne, a második pedig egy megtakarítási pillér, ahol a dolgozók virtuális számlán gyűjthetnék befizetéseiket.

A javaslat meglepőnek tűnhet, hiszen a szakértők általában a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról beszélnek. A probléma gyökere, hogy a magyar nyugdíjakat csak az inflációval indexálják, ami nem biztosítja, hogy lépést tartsanak a fizetésekkel. Ennek eredményeként míg 2010-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset 75 százaléka volt, ma a 13. havi nyugdíjjal együtt sem éri el annak 60 százalékát.

A finanszírozás kérdésére az intézet azt válaszolja, hogy Magyarországnak egyszerűen többet kellene költenie erre a területre. Az EU országai átlagosan GDP-jük 9,3 százalékát fordítják öregségi nyugdíjakra, míg Magyarország csak 5,4 százalékot. A fenntarthatóság érdekében azt javasolják, hogy a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kössék, és az új rendszer erősebben jutalmazza a hosszú szolgálati időt.

Nem ez az egyetlen formabontó nyugdíjreform-javaslat, amit a közelmúltban a szakértők diskurzus tárgyává tettek. A Pénzcentrumon tavaly megjelent interjúban Banyár József közgazdászt azt fejtegette, hogy a nyugdíj mértékének megállapításakor az kellene legyen az elsődleges szempont, hogy ki mennyivel járult hozzá a következő generáció felneveléséhez - azaz, hogy vállalt-e gyereket, és ha igen, mennyit.