Pofonegyszerű trükkel spórolnak vagyonokat az élelmes magyarok 2026-ban: teljesen ingyenes a dolog

Napjainkban, amikor a megélhetési költségek egyre nagyobb kihívás elé állítják a háztartásokat, sokan keresik azokat az apró, mégis hatékony eszközöket, amelyekkel kézben tarthatóvá válhatnak a mindennapi kiadások. A digitális fizetések korában – ahol egy érintés, egy kattintás vagy egy alkalmazás elég a vásárláshoz – egyre többen érzik úgy, hogy a pénz „láthatatlanná” vált, és vele együtt a költés feletti kontroll is meggyengült. Ebből a dilemmából indult ki egy brit kísérlet is, amelyet a The Guardian mutatott be nemrég.

A cikk szerzője egy hétre teljesen szakított a bankkártyás és érintésmentes fizetéssel, és kizárólag készpénzből gazdálkodott. A hét elején felvett összeg – nagyjából 90–95 ezer forintnak megfelelő font – egy átlagos heti költségvetést hivatott fedezni, némi biztonsági tartalékkal. Már az első napokban világossá vált, hogy a készpénzhasználat nem csupán technikai váltás, hanem a mindennapi döntések újragondolását is kikényszeríti.

A hét közepére, amikor a korábbi szokások alapján már jelentősebb összegek „észrevétlenül” elfolytak volna, a kísérlet résztvevője még mindig mintegy 65–70 ezer forintnyi összegnek megfelelő készpénzt tartott magánál. Ez önmagában is beszédes: a fizikai pénz jelenléte folyamatos emlékeztetőként működött, minden egyes vásárlásnál érzékelhetővé téve a döntés súlyát. Egy leárazott, de még így is nagyobb értékű termék esetében például éppen az bizonyult visszatartó erőnek, hogy a bankjegyek elfogyását nem egy számlakivonaton, hanem az ember a saját kezében érzi.

A kísérlet során ugyanakkor a készpénzes életmód kényelmetlenségei is gyorsan felszínre kerültek. Számos helyen kizárólag kártyát fogadtak el, a közlekedés és az ételrendelés digitális rendszerei pedig gyakran nem kínáltak alternatívát. Ezek az akadályok azonban paradox módon tovább erősítették a spórolási hatást: a plusz erőfeszítés sokszor elég volt ahhoz, hogy egy impulzusvásárlás elmaradjon, vagy egy drágább megoldás helyett egyszerűbb, olcsóbb opció kerüljön előtérbe.

A hét végére a különbség már számszerűen is látványos lett. A szerző a teljes időszakot úgy zárta, hogy nagyjából 7–8 ezer forintnak megfelelő összeg maradt meg a kezdeti keretből – miközben saját bevallása szerint egy átlagos héten ennél jóval többet költ el. Összességében tehát több tízezer forintnyi megtakarításról beszélhetünk, pusztán a fizetési mód megváltoztatásának hatására.

Magyarországi szemmel mindez különösen tanulságos. Itthon a készpénz elfogadottsága továbbra is széles körű, így a brit példában tapasztalt korlátok egy része kevésbé lenne éles. Ugyanakkor a kísérlet lényege nem a fontban vagy forintban mérhető különbség, hanem az a mentális fordulat, amelyet a készpénz kikényszerít: lassít, mérlegelésre kényszerít, és újra „láthatóvá” teszi a pénzt.

A brit tapasztalat nem azt üzeni, hogy mindenkinek végleg hátat kell fordítania a digitális fizetésnek. Sokkal inkább azt, hogy a készpénz – akár időszakosan, akár tudatosan alkalmazva – hatékony eszköz lehet azok számára, akik szeretnék visszaszerezni az irányítást a kiadásaik felett. Egy olyan gazdasági környezetben, ahol minden forint számít, ez a régi-új módszer sok magyar háztartás számára is meglepően aktuális megoldás lehet.

Hasonló kísérletet egyébként a Pénzcentrum videóblogja, a CashTag is végzett nemrég, akkor napi 1 000 Ft-ból gazdálkodtunk. Az eredmény az alábbi videóban tekinthető meg:

Ami a készpénzhasználatot illeti EU-s szinten

Az Európai Unió országaiban a készpénz használata továbbra is fontos szerepet tölt be a mindennapi fizetésekben, noha a digitális fizetési módok folyamatosan teret nyernek. Egy 2024-es EKB felmérés szerint az euróövezetben az értékesítési pontokon (POS) történt fizetések kicsivel több mint 52 %-át még mindig készpénzzel bonyolították, bár ez az arány jelentősen csökkent az elmúlt években (2016-ban még 79 % volt).

Ugyanakkor az összérték tekintetében a készpénzes fizetések aránya 39% körül alakult, ami arra utal, hogy a nagyobb értékű tranzakciókban egyre fontosabb szerepet kapnak az elektronikus fizetések. A tagállamok között nagyok az eltérések: Hollandiában mindössze kb. 22%, míg például Máltán akár 67% körüli tranzakció készpénzben történik. Dél- és kelet-európai országokban a készpénzhasználat még általában magasabb, míg északon és nyugaton, például a skandináv országokban, erősebben terjednek a digitális fizetések - derül ki az Euronews által is közölt felmérésből.

A Magyarországi készpénzhasználat helyzete

Magyarországon a készpénz továbbra is különösen meghatározó fizetési mód. A legfrissebb adatok szerint 2025 közepén az országban forgalomban lévő bankjegyek és érmék összértéke meghaladta a 9 000 milliárd forintot (~23 milliárd eurót), és míg az elektronikus tranzakciók aránya nőtt az elmúlt évtizedben, a nem elektronikus vásárlások kb. felét még mindig készpénzzel fizetik. Ez azt mutatja, hogy a társadalom egy jelentős része még mindig ragaszkodik a fizikai pénzhez, részben a bankszámlával nem rendelkezők aránya miatt is.

Egyben az MNB adatai szerint a forgalomban lévő készpénz mennyisége az elmúlt évben jelentősen, több mint 8 %-kal nőtt, ami arra utal, hogy a készpénz iránti kereslet nem csupán csökkenő, hanem bizonyos körökben stabil vagy növekvő is lehet.

Egyre több akció csak hűségkártyával érhető el

Az elmúlt években látványos fordulat történt a kereskedelemben. Az inflációs időszak után a vásárlók árérzékenyebbek lettek, a boltok pedig egyre inkább a hűségprogramokon keresztül célozzák meg őket. Ma már sok üzletben a legnagyobb kedvezmények kizárólag hűségkártyával aktiválhatók, sőt egyes akciók csak applikáción keresztül érhetők el. Úgyhogy itt az idő, hogy elmond, Te mit gondolsz a hűségkártya programokról.

Van összefüggés az eurót használó és nem használó országok között?

Az euróövezet és a nemzeti valutát használó országok készpénzhasználati hajlandósága között láthatók összefüggések, de nem egyenes vonalúak. Az euró használata önmagában nem dönti el, mennyire ragaszkodik egy ország a készpénzhez. Mint az Eurostat adataiból kiderült, inkább közvetett kapcsolat van a kettő között, amelyet gazdasági, kulturális és intézményi tényezők erősítenek vagy gyengítenek.

Az euróövezeten belül nagyon eltérő a készpénzhasználati hajlandóság. Míg a déli tagállamokban (pl. Olaszország, Spanyolország, Görögország) a készpénz továbbra is erősen jelen van, addig az északi és nyugati euróövezeti országokban (pl. Hollandia, Finnország) már kifejezetten alacsony. Ami közös: az euróövezetben gyorsabb ütemben csökken a készpénzes tranzakciók aránya, részben az egységes pénzügyi infrastruktúra és az olyan intézmények ösztönző hatása miatt, mint az Európai Központi Bank, amely aktívan támogatja az elektronikus fizetési megoldásokat.

Az eurót nem használó EU-tagállamokban, mint Magyarországon, Lengyelországban vagy Romániában, átlagosan magasabb a készpénzhasználat. Ennek okai között szerepel:

• a pénzügyi rendszerrel szembeni alacsonyabb bizalom,
• a szürke- és feketegazdaság nagyobb súlya,
• valamint a nemzeti valuta „kézzelfoghatóságához” kötődő pszichológiai és szuverenitási tényezők.

Ezekben az országokban a készpénz nemcsak fizetési eszköz, hanem értékmegőrzési forma is, különösen inflációs időszakokban.

Az euró használata tehát, bát gyakran együtt jár fejlettebb digitális fizetési kultúrával, a készpénzhasználat mértékét valójában a gazdaság fejlettsége, az állami szabályozás, az adómorál és a társadalmi bizalom szintje határozza meg.