A magyar rendszer bukásra van ítélve: súlyos döntéskényszerben a családok, miért nem maradnak otthon az apák?

A hagyományos munkamegosztás – melyben a férfi a kenyérkereső, a nő pedig az otthonteremtő – a múlt század második felében alapjaiban rengett meg. A nők tömeges munkába állásával és a kétkeresős családmodell elterjedésével megjelent az úgynevezett "kettős terhelés": a nőknek a munkahelyi helytállás mellett továbbra is el kell végezniük a háztartási és gyermeknevelési feladatok oroszlánrészét. Bár a kutatások egyöntetűen igazolják, hogy a gyermek és a szülők szempontjából is előnyös az édesapa aktív bevonódása, a gyakorlatban ezt számos tényező hátráltatja.

Az apai szerepvállalás egyik legfontosabb állami ösztönzője az apaszabadság intézménye. Magyarországon egy uniós irányelvnek köszönhetően 2023-tól tíz munkanap pótszabadság illeti meg az apákat a gyermek születése után. Bár a napok száma nőtt a korábbi öt naphoz képest, a részletszabályok felemásak: teljes távolléti díj csak az első öt napra jár, a hatodik naptól a juttatás mértéke a bér 40 százalékára zuhan. Ezzel hazánk csupán a kötelező uniós minimumot teljesíti, miközben számos tagállam jóval progresszívebb utat választott. Ausztria, Franciaország vagy Hollandia hetekben mérhető, jellemzően teljes bérrel támogatott távollétet biztosít. Spanyolország és a skandináv államok pedig már olyan rendszereket működtetnek, amelyek a terhek valódi, szülők közötti megosztását célozzák.

Svédország példája jól szemlélteti, hogy a megfelelő szabályozás képes átformálni a társadalmi szokásokat. A rugalmas, szinte tetszőlegesen átruházható és jól fizetett szülői szabadságrendszernek köszönhetően ott ma már ritkaságnak számít, ha egy apa nem vesz részt a korai gyermekgondozásban.

Ezzel szemben itthon a statisztikák csalóka képet mutathatnak. Bár a GYED-et igénybe vevő férfiak aránya a 2008-as 1 százalékról 2020-ra 22 százalékra emelkedett, ez vélhetően a "GYED extra" bevezetésének következménye, amely lehetővé teszi a munkavégzés melletti ellátást. A szakértők szerint gyakori jelenség, hogy bár a magasabb fizetés miatt az apa igényli a támogatást, a gyakorlatban továbbra is az anya látja el a gondozási feladatokat. Sokszor mindez úgy történik, hogy közben az anya semmilyen hivatalos pénzbeli ellátásban nem részesül.

A magyar családpolitikai intézkedések és a kormányzati kommunikáció sem ösztönzik érdemben az apák otthonmaradását. Sokatmondó, hogy a döntéshozók hamarabb vezették be a nagyszülői GYED-et, mint hogy az apák lehetőségeit érdemben bővítették volna. A családok döntéseit végül leggyakrabban a pénzügyi racionalitás határozza meg. A nemek közötti bérkülönbség miatt sokszor egyszerűen nem éri meg anyagilag, hogy a férfi maradjon otthon a gyermekkel. A valódi változáshoz tehát nem elég az igény; komplex megoldásra lenne szükség, amely magában foglalja a pénzügyi ösztönzőket, a munkaerőpiaci reformokat és a társadalmi szemléletformálást is.