Nyugdíjbánat! Kudarcra van ítélve az elszámolási terv?

Nagy várakozás előzte meg a múlt heti EU pénzügyminiszterek tanácskozását, azonban úgy látszik, hogy amennyire vártuk a keddi találkozót, annyira kevés érdemi bejelentés érkezett. Legnagyobb bánatunkra, éppen az egyik fontos ügyről, a nyugdíjreform költségeinek elszámolásához köthető javaslatról szinte semmilyen információ nem érkezett a miniszterek részéről, sőt a keddi találkozón az illetékesek kerülték az ügy megvitatását. Ezt meghaladóan arról sem lehetett hallani, hogy egyáltalán a jövőben napirendre vennék az ügy megvitatását.

Matolcsy György néhány nappal később, sajtótájékoztató keretében optimistán nyilatkozott, véleménye szerint október végén lehet majd (akár pozitív akár negatív) eredményre jutni a kérdésben, addig viszont komoly birkózásra lehet számítani. A keddi Ecofin gyűlés viszont aggodalomra ad okot, hiszen a pénzügyminiszterek jól láthatóan érdektelennek mutatkoztak a javaslattal szemben. A Financial Times szerint pedig ez koránt sem jó hír a tiltakozó országok számára, akik azt sérelmezik, hogy más EU országok nem engedik beszámítani a nyugdíjreform költségeit a nemzeti statisztikákban.

A kilenc ország még augusztus 6-án küldött levelet az EU-nak, amiben azt sérelmezték, hogy a jelenlegi adósság és hiány statisztikák egyenlőtlen feltételeket teremtenek, hiszen azok az országok, amik a korábbi években elindították a paradigmatikus nyugdíjreformot, és ennek keretében a jövőben várható nyugdíj-kötelezettségek egy részét felvállalták (értékpapírosították), azoknál rosszabb számok szerepelnek, mint egyébként.

Nem babra megy a játék, hiszen jellemzően komoly hatással járna, ha a nyugdíjreform átmeneti költségeit le lehetne írni. Svédországban például a hiány évente a GDP 1%-ával csökkenne, nálunk 1,5% körüli összeget lehetne leírni a hivatalos statisztikából, míg Lengyelországban még ennél is nagyobb GDP arányos összeget.

Szakértők szerint csökkenhet a befektetői bizalom a gyengébb eurózóna tagországokban, azokban ahol nagyobb a költségvetési hiány. Ugyanakkor nehéz számszerűsíteni a reakciókat, mivel azokat nagyfokú bizonytalanság övezi.

Más vélemények szerint az EU pénzügyminiszterei azért "dugták a fejüket a homokba", mivel hosszú távon nem jár nyereséggel a javaslat a vezető országok számára, sőt annak elfogadásával kétségek ébrednének a befektetők között az euróban denominált értékpapírok iránt.

A javaslat azért is került elő, mivel ezeknek az országoknak csökkenteniük kell a költségvetési hiányukat, és természetes, hogy a tőkepiacokkal is el akarják hitetni, hogy képesek a hiányt kezelni. Viszont azok az országok, akik magas hiánnyal küzdenek, koránt sem szeretnék, ha éppen a nemzeti statisztikákban megjelentő nyugdíjígéretek miatt néhány befektetési banki elemző leminősítené a papírjaikat.