Öregkori nyomorgók, zsebező vállalkozók a forint fogságában

A Magyar Nemzeti Bank MNB Szemle című kiadványának legutóbbi számában a szakértők arra keresik a választ, hogy miért ilyen magas a hazai készpénzállomány aránya, mim ösztönzi a "túlságosan" gyakori készpénzhasználatot, azaz miért használunk mi magyarok jóval több készpénzt, mint más országok állampolgárai.

A GDP arányában mért hazai készpénzállomány nemzetközi szinten nemcsak a nyugat-európai országok állományához, hanem a hozzánk hasonló fejlettségi szintű államok értékeihez képest is kiemelkedően magasnak számít.

Párnában tartjuk a húszezreseket

A hazai készpénzállomány GDP arányában mért, önmagában is jelentős aránya mellett további problémát jelent a nagy címletek (10 000 és 20 000 forintosok) állományon belüli jelentős - és egyre növekvő - részesedése. A nagy címletek együttesen a teljes hazai készpénzállomány mennyiségének mintegy 55%-át teszik ki.

Érdekes, hogy ezek a pénznemek azonban alig használódnak: az átlagos, 30%-os selejtezési arányhoz képest a jegybankba beérkező 20 000 forintosoknak csupán kevesebb, mint évi 5%-át, a 10 000 forintosoknak pedig mintegy évi 14%-át szükséges gyenge minőségük miatt "újakra cserélni".

A tanulmány szerint ennek a mutatónak az értékei is egyértelműen arra világítanak rá, hogy a nagy címleteket, de különösen a 20 000 forintosokat főként vagyonfelhalmozási eszközként használják a gazdaság szereplői, amelyben a legális tranzakciók mellett a rejtett gazdaság is szerepet játszhat.

Trükköző vállalkozók?

A kutatásban megkérdezett szakértők egyöntetű álláspontja szerint a rejtett gazdaságnak léteznek olyan jól azonosítható tranzakciói, amelyek lebonyolításához szinte minden esetben készpénz használatára van szükség. A visszaélések általában a következő mechanizmusra épülnek: az érintett vállalkozás számára az adóelkerülésben az árbevétel, illetve a jövedelem eltitkolása jelenti a kulcstényezőt. Ezt vagy a számla nélküli - készpénzes - értékesítéssel, vagy az ún. "túlköltségeléssel" éri el. Az így realizált, eltitkolt rejtett jövedelmet aztán a vállalkozás újabb informális tranzakcióra, jellemzően az adó-és járulékterhei miatt legdrágább költségelemre, azaz az alkalmazottaknak "zsebbe"történő bérfizetésére használja fel, esetleg további nem legális beszerzéseket bonyolít.

A nagyvállalatok (például saját hírnevük, presztízsük miatt) jellemzően nem engedik -nem engedhetik- meg maguknak, hogy efféle törvénysértő eszközökkel éljenek, a kis- és középvállalatok azonban nagy gyakorisággal alkalmazzák e megoldást.

Miért káros?

A foglalkoztatás és jövedelemszerzés e formája sok esetben részben kényszerpályaként alakult ki a vállalkozások gyakorlatában, rövid távon ugyanis mind a munkaadó, mind pedig a munkavállaló számára előnyt jelent a jelentős adó- és járulékterhek vállalásához képest, így mindkettőjük "zsebében több marad".

Hosszú távon viszont a munkavállalók számára egyértelműen káros ez a konstrukció, hiszen tartós betegállomány és/vagy nyugdíjba vonulás esetén rendkívül alacsony összegű juttatásban fognak részesülni, illetve az is lehetséges, hogy teljesen elveszítik állami nyugdíjjogosultságukat, így az "efféle bérezés tulajdonképpen az öregkori nyomor megalapozását jelenti".

Cikksorozatunk következő részében bemutatjuk olvasóinknak a trükkös számlázás folyamatát, szót ejtünk az "adóoptimalizálás" elterjedéséről és a lánctartozások kialakulásáról is.

Az írás Bódi-Schubert Anikó "Magas a hazai készpénzállomány - mi állhat a háttérben?" című tanulmányának felhasználásával készült (MNB Szemle, 2010. március).