Repülnek a német menedzserek

A Heidrick & Struggles tanulmánya szerint - melyet a Világgazdaság idézett - 2006 eleje óta egyetlen igazgatósági tagnak sikerült egy DAX-cégtől történő távozása után egy másiknál állást szereznie: Lawrence A. Rosen a Freseniustól került át ugyanolyan szintű pozícióba a Deutsche Posthoz. Ez az arány meglepő, hiszen meglehetősen nagy volt a fluktuáció a DAX-konszernek vezetőségi szintjein: az összesen 198 topmenedzserből 98 hagyta el állását az elmúlt időszak alatt, így jelentős számú üres állás keletkezett. E téren egyébként a Siemens szolgáltatta a legextrémebb példát, ahol az óriásira dagadó korrupciós botrány miatt a teljes 11 tagú igazgatótanácsot lecserélték.

Az igazgatótanácsi elnökök helyzete is csak kevéssel stabilabb: a jelenleg hivatalban lévő 30 cégvezető közül 16 az, aki már 2006 elején is ugyanezt a pozíciót töltötte be. Feltűnő változás viszont a korábbi gyakorlathoz képest, hogy a 14 megüresedett elnöki állásból tízet cégen belülről töltöttek be. Csupán négyen érkeztek kívülről: Peter Löscher, a Siemens, Jürgen Grossmann, az RWE, Eckhard Cordes, a Metro, illetve Karl-Ludwig Kley, a Merck igazgatótanácsának elnöke. Ez a személyzeti politika meglehetősen eltér a 90-es évek gyakorlatától, amikor nagyon gyakran ültettek kívülről érkező jelöltet a főnöki székbe. Ezt szakemberek egyébként a kiegyensúlyozottság és folytonosság iránti igény növekedésével magyarázzák.

A topmenedzserek javadalmazását tekintve azonban egyértelműen érzékelhető a válság hatása. Egy a Der Spiegel által közölt tanulmány szerint már 2008-ban ötödével csökkent a DAX-cégek igazgatósági tagjainak összjavadalmazása. Míg 2007-ben ez az érték még 583,2 millió eurót tett ki, tavaly 440,6 millióra csökkent. Az igazgatók harmadának jövedelme viszont emelkedett a vizsgált időszakban.