Számunkra még mindig csak vágyálom Lisszabon!

Júliusban sajnos a hazai munkaügyi statisztikák még mindig romlást mutattak: közel kilenc ezerrel többen kerestek állást, mint előző hónapban, összesen mintegy 557,9 ezren, a pályakezdő álláskeresők száma pedig különösen megnőtt.

Bár a helyzet Európa más országaiban sem rózsás, a foglalkoztatottsági adatokat tekintve hazánk különösen rossz eredményeket produkál, és nem csak a régi tagországokhoz képest.

Az Európai Unió negyedévente, illetve évente készíti el munkaerő-piaci felmérését, az Európai Munkaerő-felmérést (EU-LFS), melynek 2008-at összesítő eredményeit nemrégiben tette közzé az Eurostat. Ebben az EU, illetve EFTA (Liechtenstein kivételével) tagállamok, valamint a tagjelölt országok munkanélküliségi helyzetét mérik fel, pontosabban a 15 év feletti lakosság körében mért foglalkoztatottságot.

Közvetlenül a csatlakozásunk előtt, 2004 tavaszán egy, az Európai Unió által 2000-ben kitűzött foglalkoztatáspolitikai, az úgynevezett lisszaboni célok megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány még erősen elmarasztalta hazánkat, mivel a tíz csatlakozó állam közül Magyarország mutatta fel a legrosszabb munkaerőpiaci statisztikákat. Igaz, hogy a munkanélküliség jóval alacsonyabb volt akkoriban az uniós átlagnál, de az inaktívak, a munkaerőpiacról kivonultak aránya nagyon magas volt, és jelentős egyenlőtlenségek mutatkoztak az országon belül is.

A munkabérre rakodó járulékterhek nagyságát is kifogásolták, mondván, hogy azok túlzott szintje akadályozza az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését, és így a foglalkoztatottsági szint emelkedését, és túl nagy vonzerőt formál a feketegazdaság számára. Sajnos azóta sem sikerült lényeges felzárkózást mutatnunk egyik mutató terén sem, amit az alábbi grafikon is szemléltet.

Mint látható, mind a 15-64 évesek, mind az idősek, de még a nők foglalkoztatottsága tekintetében is meglehetősen hátul kullogunk, a lisszaboni célok - sorrendben 70, 50, 60 százalékos foglalkoztatási arány - elérése pedig szinte vágyálomnak tűnik.

A stratégián belül többek között olyan célkitűzéseket fogalmaztak meg, minthogy a munka legyen mindenki számára lehetőség - kortól és nemtől függetlenül, vagyis pályakezdő fiatalok esetében a munkaerőpiacra való beilleszkedést, az idősebb korosztályok számára a bennmaradást, nők esetében a gyermekvállalás utáni visszatérést kell elősegíteni.

Hazánk ezen a téren tett néhány lépést: a fiatalok esetében a START járulékkedvezmény 2005. végi bevezetésével igyekeztek javítani az elhelyezkedési kilátásokon, az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzésére pedig a START Extra járulékkedvezmény szolgál. Emellett persze azzal is igyekszik az állam a foglalkoztatást növelni, hogy fokozatosan emeli a nyugdíjkorhatárt. 1998 és 2007 között ennek eredményeként az 55-64 éves korosztályban a munkanélküliségi ráta 6,1%-ról 4,2%-ra csökkent, az aktivitási arány 17,4%-ról 34,5%-ra, a foglalkoztatási arány pedig 16,6%-ról 33,1%-ra nőtt. Ezalatt ugyanakkor a 14-25 éves korosztályban a férfiak és nők foglalkoztatási rátája is csökkent.

Hazánkban a nők foglalkoztatási szintje jóval alacsonyabb, mint más uniós országokban, amit az állam többek között a START+ munkáltatóknak nyújtott kedvezmény bevezetésével igyekezett enyhíteni, ami a gyermekgondozási szabadságról visszatérők alkalmazását ösztönzi.

Persze ez önmagában még igen sovány segítség a nők számára, hiszen amíg a bölcsődék, illetve óvodák túltelítettek, és nincs hova vinni a gyerekeket, addig nehezen elképzelhető, hogy könnyen visszatérjenek munkájukhoz.