Ez a válság a nőknek kedvez? Persze kérdés, hogy meddig...

Ha vetünk egy pillantást az alábbi ábrára, ami a KSH által mért munkanélküliségi rátákat mutatja, nemek szerinti bontásban, látható, hogy a válság, illetve a leépítések bizony a nőket, és a férfiakat is kellemetlenül érintették. A 18-60 év közötti férfiak 9,9 százaléka keresett munkát 2009 első negyedévében, míg a gyengébbik nemnek "mindössze" 9,3 százaléka.

A következő grafikonon a két nem munkanélküliségi rátája közötti különbséget látjuk: ezek szerint 2005 óta most először fordult elő, hogy arányaiban több lett volna a férfi munkanélküli, mint a női.

Az EU-ban a munkanélküliség a nőket évtizedek óta jobban sújtja, mint a férfiakat, hazánkban azonban 2005 előtt ez még fordítva volt. Mára itthon is a nők szorulnak ki inkább a munkaerőpiacról, akik körében állástalanság évek óta magasabb és tartósabb, és a kereseti olló is igen tág, akár 25-30 százalékos is lehet adott foglalkozási körön belül.

A férfi-női munkaerőpiaci különbségekre rengeteg magyarázat ismert, a közgazdaságtan rengeteg foglalkozott a témával. A neo-klasszikusok például a biológiai különbségekkel magyarázták a nők korlátozott munkaerőpiaci kilátásait. Más elméletek a keresőtevékenység és a házimunka közötti különbségeket hangsúlyozzák, vagy az egyes tevékenységek nemekhez való kötődését említik lehetséges magyarázatként.

A most megfordulni látszó helyzetet szintén többféleképpen lehet magyarázni. A legkézenfekvőbb talán az, hogy a mostani válság főként a férfiak által dominált munkaköröket érintette érzékenyen. A mezőgazdasági, ipari és építőipari területen hagyományosan jóval több férfi, mint nő dolgozik, azonban az elmúlt években ez még inkább érvényesült. Mivel a válság főleg ezeket a területeket sújtotta (autógyártás, építőipar), érhető, hogy a női munkanélküliség kevésbé nőtt.

A hagyományostól eltérő foglalkoztatási formák, illetve ezek nemek szerinti megoszlása szintén magyarázatul szolgálhat. A férfiak jellemzően felülreprezentáltak a teljes idős foglalkoztatásban, míg a nők a részmunkaidősben. Mivel a mostani válság során főként a teljes munkaidős foglalkoztatottaktól váltak meg a cégek, és előtérbe került a részmunkaidő, ez szintén előnyösen érinthette a női munkavállalókat.

Az iskolai végzettség szintén fontos befolyásoló tényezője a munkanélküliségnek. Mivel a nők körében egyre több a felsőfokú végzettséggel rendelkező - akik körében a munkanélküliek aránya alacsonyabb - ez is megmagyarázza a jelenséget (az építőiparban, illetve autógyártásban sem elsősorban az irodai alkalmazottaktól, mint inkább a futószalag mellett dolgozóktól váltak meg a cégek).

És végül talán az sem utolsó szempont leépítések idején, hogy mennyi bérköltséget spórol meg a cég egy-egy alkalmazott kirúgásával. Mivel a nők jellemzően kevesebbet keresnek a férfiaknál, ezért talán inkább utóbbiakat küldik. Ez persze ellentmond a már említett kutatásnak, mely szerint inkább a gyengébbik nem képviselőit küldenék el egy esetleges leépítéskor a cégek, ugyanis azt gondolják, hogy a női foglalkoztatás jelentősen többe kerül nekik.

Hogy a tendencia megfordulásáról - vagyis tartósan magasabb férfi munkanélküliségről - vagy csak egy átmeneti, a válság lezárultával ismét visszarendező jelenségről van-e szó, nem tudni. Mindenesetre most úgy fest, itthon is, csakúgy mint számos másik országban, "férfi-válságról" van szó.