Újabb devizahiteles ügyben döntött az EU bírósága: fordulat jöhet a magyar károsultaknak?

Az ügy egy 2008-ban megkötött, harmincéves futamidejű, svájcifrank-alapú jelzáloghitelből indult. Ez a konstrukció az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósra hárította. A bank 2012-ben fizetési késedelem miatt felmondta a megállapodást, és végrehajtást indított. Ezt követően az adós a bíróságtól kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, az árfolyamkockázatról szóló elégtelen tájékoztatásra hivatkozva. Keresetét első fokon az ötéves elévülési időre hivatkozva elutasították. A Fővárosi Ítélőtábla ekkor fordult a luxembourgi székhelyű uniós bírósághoz, mivel kétségei támadtak az elévülés számítási módjával kapcsolatban.

A luxembourgi testület a határozatában egyértelművé tette: az uniós joggal ellentétes az a hazai jogértelmezés, amely szerint a fogyasztó kizárólag a szerződéskötéstől számított öt éven belül léphet fel a tisztességtelen feltételek ellen.

Ez a gyakorlat különösen akkor aggályos, ha az adós a megállapodás aláírásakor nem tudott a benne szereplő feltételek tisztességtelen jellegéről. A bíróság rámutatott, hogy a hiteladósok eleve gyengébb alkupozícióval és kevesebb szakismerettel rendelkeznek. A jelzáloghitelek hosszú futamidejét is figyelembe véve egy ilyen szigorú szabályozás szinte lehetetlenné tenné a jogaik érvényesítését.

Az ítélet azt is kimondta, hogy az elévülési idő kezdőpontja, illetve a nyugvás utáni újraindulása nem köthető sem a nemzeti legfelsőbb bíróságok, sem az uniós bíróság iránymutató határozatainak dátumához. Egy átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes fogyasztótól ugyanis nem várható el, hogy naprakészen kövesse a felsőbírósági döntéseket. Szintén életszerűtlen azt feltételezni, hogy ezekből önállóan le tudja vezetni a saját szerződési feltételeinek tisztességtelen voltát.