Vége az ingyenes bankkártyás fizetésnek? Kényszerhelyzetben a bankok...

Mi az a bankközi jutalék? Semmi misztikus!

Bankközi jutalékról a bankkártyás fizetési tranzakciók esetén beszélhetünk, mely tulajdonképpen egy négyszereplős ügylet: a vásárlón (kártyabirtokoson) kívül részt vesz benne a kereskedő, a kártyakibocsátó bank (a vásárló bankja) és a kártyaelfogadó bank, mely a kártyaleolvasó készüléket telepíti a kereskedőhöz és biztosítja ennek működését.

A vásárláshoz kapcsolódóan nyilvánvalóan mindkét banknak keletkezik költsége, ezt hivatott kiegyensúlyozni a bankközi jutalék, melyet a bankok egymással szemben számolnak el, ahogy ez az alábbi ábrán is látható. (A bankközi jutalék azt szabályozza, hogy a kártyaelfogadó bank a kereskedőtől kapott díjból mekkora részt köteles átadni a kártyakibocsátó banknak.)

Forrás: Visa Europe

Ütköző álláspontok: fizethetünk vagy olcsóbb lesz?

Az Európai Bizottság egyáltalán nem nevezte illegálisnak a bankközi jutalékot magát, mely arra enged következtetni, hogy csak a MasterCard gyakorlatával van probléma. (A Visa Europe 2002-ben feltárta a testület előtt az interchange meghatározásának gyakorlatát, melyre a Bizottság rábólintott, a jelenlegi vizsgálat így egyelőre csak a MasterCard-ra terjed ki.)

A bankközi jutalék alkalmazása és mértéke általában a bankok és a kártyatársaságok megállapodásának eredménye. Az Európai Bizottság álláspontja szerint ez a megállapodás alkalmas a verseny korlátozására is: a bankközi jutalék mértéke ugyanis törvényszerűen beépül a kereskedőktől a kártyaelfogadásért kért díjakba, és ezek a megnövekedett költségek aztán a fogyasztói árakban is jelentkeznek. Ráadásul a magas kártyaelfogadási díjak a bankkártyás fizetés elterjedését is gátolják.

Az Európai Bizottság 6 hónapot adott a MasterCardnak a jelenlegi gyakorlat megszüntetésére és ettől azt várja a testület, hogy csökkenhetnek a kereskedők által a bankoknak fizetett díjak, mely a fogyasztói árak csökkentésén keresztül kedvezően hatna a vásárlókra is.

A Visa Europe regionális területi ügyvezető igazgatója ezzel szemben azon a véleményen van, hogy amennyiben a kibocsátó bank nem kaphatja meg a jelenlegi ellentételezést a kártyaelfogadó banktól, akkor az így elvesztett vagy csökkentett jutalékot kénytelen lesz a kártyabirtokos ügyfélen behajtani. A külföldi példák alapján nem valószínű, hogy közvetlenül a vásárláshoz kapcsolódó díjak lesznek, ezer más módon fizettethet azonban többet a bank, ha igazán akar.

A tökéletes példa: amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon?

Akármilyen hihetetlennek tűnik, érdemes lehet egy pillantást vetni az ausztrál példára, mielőtt az európai kilátásokat elemeznénk. Ausztráliában 2003-ban került mesterségesen leszorításra a hitelkártyák bankközi jutaléka, ezt követően azonban egyértelműen emelkedésnek indult a plasztikok éves díja, csökkent a kamatmentes periódus hossza és visszább vettek a bankok a kártyákhoz kapcsolódó különböző jutalom-programokból is.

Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a bankközi jutalék gyakorlatilag minden árucikk árában jelen van, hiszen a kereskedők nem szabnak külön árakat kártyás fizetés esetére, így végeredményben a készpénzes vásárlók is megfizetik a kártyarendszer üzemeltetési költségeit. Míg tehát az interchange visszaszorítása szinte biztosan banki díjemeléseket eredményezne, addig a másik oldalon korántsem lehetünk biztosak benne, hogy a kereskedők átengedik a fogyasztóknak a csökkenő költségekből eredő hasznot.

A jelenleg ismert részletek és külföldi példák fényében legjobb esetben is csak abban lehet bízni, hogy a két oldal nagyságrendileg kiegyenlíti majd egymást...