Szívszorító fotókon a kihalt magyar vidék: ebben a szellemfaluban évente egyszer kondul meg a harang

Bár a köznyelv hajlamos úgy beszélni róluk, mintha tömeges jelenségről lenne szó, a teljesen elnéptelenedett magyar falvak száma valójában csak néhány tucat lehet. (Ilyenként szokták emlegetni Derenket, Felsőkakot, Gyűrűfűt vagy Nagygécét is.) A háttérben azonban sokkal szélesebb folyamat áll: az elmúlt évszázadban több száz település veszítette el önállóságát, olvadt be más községekbe, vagy egyszerűen ürült ki fokozatosan.

Különösen az aprófalvas térségekben – például az Ormánságban vagy a határ menti vidéken – vált mindennapossá a lassú elnéptelenedés, amelyet a munkahelyek és az infrastruktúra hiánya, az elvándorlás és az elszigeteltség egyaránt erősített. A leginkább elaprózott településszerkezetű tájakat a Dunántúlon az Őrségben, a Vasi-hegyháton, a Zalai-dombság szeges vidékén, a Hetésben és a Zselicben találjuk, délebbre az Ormánságban, míg északabbra az Északi-középhegységben a Csereháton és a Zempléni-hegység térségében. Számos település ma már a kihalás szélére sodródott – erről korábban a HelloVidék.

Szellemfalu, ahol egy évben egyszer azért tartanak egy misét

Az egyik ilyen, mára szinte teljesen eltűnt település története nemrég egy szívszorító Facebook-bejegyzés és egy urbexes fotósorozat révén került újra a figyelem középpontjába. A beszámolók szerint egy erdő mélyén megbúvó faluról van szó, ahol 1920-ban még 49-en éltek, 1973-ra már csak 16-an maradtak, 1985-re pedig egyetlen lakóra csökkent a népesség. A hanyatlás egyik fő oka az volt, hogy sosem épült ki aszfaltozott út a szomszédos települések felé, ami hosszú távon szinte teljes elszigeteltséget eredményezett. A falu utolsó lakója egy idős asszony volt, az ő távozásával pedig végleg megszűnt az állandó élet a településen.

Ma már csak néhány, még viszonylag épen maradt ház mesél a múltról: a bennük maradt bútorok és személyes tárgyak úgy hatnak, mintha a lakók csak egy pillanatra léptek volna ki az ajtón. A település temploma viszont nem teljesen némult el: minden évben augusztus 20-án még tartanak itt misét, amelyre egykori lakók és leszármazottak térnek vissza. Ez az egyetlen alkalom, amikor a hajdani falu rövid időre ismét megtelik élettel.