Drámai fordulat a hazai tórendszernél: szinte teljesen eltűnt a víz, halakat kellett menteni a mederből

A Szolnok határában található egykori ülepítőtavak története több mint egy évszázadra nyúlik vissza. A szolnoki cukorgyár működése idején a cukorrépa feldolgozásához használt mosóvizet vezették a Tószegi út túloldalán kialakított mederbe, amelyet a Tisza áradásai is rendszeresen feltöltöttek. Az így létrejött mesterséges tavak idővel természetes vizes élőhellyé alakultak, és gazdag madárvilág költözött ide - írta a Szoljon.hu.

A terület hamar a természetjárók, madarászok és fotósok kedvelt célpontjává vált, rendszeresen szerveztek itt programokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjai is. Az ülepítőtavak környéke számos vándormadár számára jelentett pihenő- és költőhelyet: gémfélék, kócsagok, cankók, sőt még fekete gólyák is megfordultak itt.

A fordulatot a cukorgyár bezárása hozta

A rendszerváltás után többször gazdát cserélő üzemet végül 2007-ben zárták be, ezzel megszűnt a tavak mesterséges vízutánpótlása is. Bár egy ideig a folyó áradásai még pótolták a hiányt, az utóbbi években ez egyre ritkábbá vált. A klímaváltozás hatásai is egyre látványosabbak: a csapadékhiány és az elmaradó áradások miatt a tavak vízszintje folyamatosan csökken. Míg 2025 tavaszán még volt víz a medrek egy részében, 2026-ra sok helyen már teljesen kiszáradtak. A terület sérülékenységét mutatja, hogy a 2025-ös adatok szerint a csökkenő vízszint miatt beavatkozásra volt szükség a halak mentése érdekében.

A változás nemcsak a táj képét, hanem az élővilágot is drámaian érinti. A korábban madaraktól hangos területen ma már jóval kevesebb faj figyelhető meg, és a madárgyűrűzések során kifeszített hálók is gyakran üresen maradnak. A folyamat hosszabb távon egyértelmű irányba mutat: ha nem érkezik elegendő vízutánpótlás, az egykor gazdag vizes élőhely teljesen eltűnhet.