Drága a bolti saláta? Fillérekből termesztheted, még kert sem kell hozzá - a sztárkertész tippjeivel

A salátafélék a tavasz első friss zöldségei közé tartoznak, és bár ilyenkor még borsos áron kínálják őket a piacokon és a szupermarketekben, kis odafigyeléssel saját kertünkből vagy akár egy balkonládából is friss salátát szüretelhetünk. Kósa Dániel kertészmérnök segítségével most annak jártunk utána, milyen salátafajták léteznek, melyiket miért érdemes választani, hogyan gondozzuk, és hogyan biztosíthatunk magunknak egész nyáron át saját, zamatos zöld leveleket.

Nincs kétség, a saláta mennyire egészséges szuperzöldség, tápértéke magas: vasat, káliumot, kalciumot, valamint C- és B-vitaminokat is tartalmaz. Számos fajtája ismert, amelyek színben és formában is igen változatosak. A legismertebb közülük a fejes saláta, amely szinte minden konyhakertben megtalálható. Kis hőigénye miatt már korán, szabadföldön is vethető, így a tavasz elején is friss zöldséggel örvendeztethet meg bennünket, amikor még csak a palántákat neveljük. Rövid tenyészidejű növény, tehát gyorsan fejlődik.

Ilyenkor tavasszal ültethetjük helyrevetéssel vagy palántázással is

"A saláta fény- és vízigényes, de talaj tekintetében nem válogatós. Különösen a növekedés kezdeti szakaszában, de egész tenyészidő alatt meghálálja a nedves talajt" – közölte a HelloVidékkel Kósa Dániel kertészmérnök, ki hozzátette, a saláta tápanyagban gazdag közegben fejlődik a legszebben, ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy primőr zöldségként könnyen magába szívhatja a növényvédőszer-maradványokat. Egy kis odafigyeléssel azonban egészséges és szép salátát termeszthetünk.

Hogy kinek melyik saláta a legmegfelelőbb, az ízlés kérdése: vannak édesebb és kesernyésebb fajták is. A zsenge levelű fejessalátától a kemény, roppanós jégsalátáig széles a választék – és ne feledjük, a különböző színű fajták nemcsak ízben gazdagítják az ételt, hanem szép, üde színfoltként is díszíthetik a veteményest. A salátának rengeteg fajtája létezik, de hobbikertészként is két főbb kategóriára oszthatjuk:

• Leveles saláták: Ezek nem egy központi fejből nőnek ki. Miután levágjuk a leveleket, újak teremnek a helyükre. Példák: jégsaláta, római saláta.
• Fejes saláták: Ezek egy központi fej köré nőnek, amelyet egészben szüretelünk. Példák: fejessaláta, tépősaláta.

Nézzük akkor: milyen salátafajták közül választhatunk

A magyaros konyhában a primőr fejes saláta (ecettel, sóval, olajjal ízesítve) ugyan még mindig top helyen szerepel, de az utóbbi évtizedben számos új salátaféle is meghódította a szívünket (és a gyomrunkat). Az egyes saláták íze között nagy a különbség.

• Fejes saláta: A klasszikus magyar konyha kedvence, leggyakrabban ecetes-sós öntettel fogyasztjuk. Zárt fejet képez, zsenge levelei különösen finomak.
• Jégsaláta: Sárgászöld, vastagabb, roppanós levelekkel rendelkezik. Magas víztartalmú, enyhén édeskés, jól tárolható, ellenállóbb, mint a fejes saláta.
• Tépősaláta: Nem képez fejet, levelei folyamatosan szedhetők. Keményebb, markánsabb állagú, akár főzelékhez is alkalmas. Ismert változatai: Lollo rosso, Lollo bianco, Lollo verde.
• Római saláta: Hosszúkás, ropogós leveleket növeszt, lazább fejű. A klasszikus Cézár-saláta alapja. Régen kötözték, ma már zöld színben is közkedvelt.
• Madársaláta (galambbegy saláta): Könnyen termeszthető, igénytelen, tél végén is szedhető. Gazdag antioxidánsokban, A-, C-, B9-vitaminban, segíthet a téli fáradtság leküzdésében.
• Rukkola (bormustár): Fűszeres, kissé kesernyés ízű salátaféle, fiatal levelei enyhébbek. A keresztesvirágúak családjába tartozik, sokféle étel kiegészítője lehet.
• Mizuna (mustárspenót, namenia): Japán eredetű, borsos, csípős ízű levelei salátákba és karakteresebb ételekhez kiválóak. A káposztafélék családjába tartozik.
• Belga endívia: Napfény nélkül, föld alatt nevelik, így lesz világos színű és különleges ízvilágú. Levelei erősek, tálalásra is gyakran használják.
• Fodros endívia: Kesernyés ízű, kunkorodó levelekkel. Salátákhoz aprítva kiváló, tartást ad a keveréknek.
• Tölgylevelű saláta: Puha, könnyű levelek jellemzik, enyhébb ízvilággal. Szép színe miatt gyakran díszítőelemként is használják.

Salátát termeszteni az egyik legegyszerűbb dolog

Aki nem tudja pontosan, milyen salátát szeretne, annak a szakember szerint érdemes kísérleteznie: több fajta ültetésével könnyebben rátalálhatunk a kedvencünkre. Hiszen ami az egyik embernek ízlik, az nem biztos, hogy másnak is megfelel. A saláta rövid tenyészideje miatt gyorsan pótolható, ezért ajánlott több ütemben vetni, így akár egész őszig folyamatosan szedhetünk belőle. Az ősszel vetett madársaláta áttelel, és már március végén, áprilisban szedhető – ez lehet az első zöldség, amely az asztalunkra kerül tavasszal.

Elég pár magot szórnunk a cserépbe, balkonládába vagy a szabad földbe, és pár hét leforgása alatt – az öntözést nem elfelejtve – már szedhetjük is a roppanós, egészséges leveleket. A kereskedelemben kapható úgynevezett hobbi vetőmagok általában olyan salátafajták magvai, amelyek szabadföldi termesztésre ajánlottak. Ez a termesztési mód azok számára is biztosított, akik nem rendelkeznek fóliával, vagy üvegházzal.

Hogyan termeszthetjük a salátát balkonon, ládában?

A saláta balkonon, ládában történő termesztése egyszerű és kifejezetten kifizetődő lehetőséget kínál azoknak, akik nem rendelkeznek kerttel. Fontos, hogy válasszunk megfelelő méretű, legalább 20-30 cm mély ládát vagy cserepet, amelyben jó vízelvezetés biztosított. A föld legyen tápanyagban gazdag, laza szerkezetű, így a saláta gyökerei könnyen fejlődnek. A magokat vagy palántákat ültessük szellősen, hogy legyen helyük növekedni, és helyezzük a ládát napos, világos helyre, mert a saláta kedveli a napfényt, de a tűző hőséget kerüljük. Rendszeres, de mérsékelt öntözéssel tartsuk nedvesen a talajt, ügyelve, hogy ne álljon meg benne a víz. Így akár egész nyáron friss, házi termesztésű salátát szüretelhetünk az erkélyen is.

@greenea.hu

♬ Paradise - TELL YOUR STORY music by Ikson™

Mikor öntözzük?

A saláta sekélyen gyökerező, nagy lombfelületű növény, ezért különösen érzékeny a vízhiányra. A fejképződésig célszerű rendszeresen, kis adagokban öntözni – lehetőleg a kora reggeli vagy esti órákban, amikor a párolgás alacsonyabb. A kiegyensúlyozott vízellátás gyors fejesedést eredményez, a saláták így roppanósak és üdék maradnak.

Mikor szedjük?

A saláta levelei már fiatalon is fogyaszthatók, de a fejet képző fajták akkor a legízletesebbek, amikor már tömör, zárt fejet alkotnak. A belső, halványzöld levelek különösen zsengék. A tépősaláták esetében folyamatosan szedhetők a külső levelek, különösen a fejesedés kezdetétől. Fontos, hogy még a magszár megjelenése – azaz a felmagzás – előtt szedjük le a salátát, mert ezután a levelek rostossá, fás állagúvá válnak, és elveszítik frissességüket.

Hogyan védhetjük meg a károkozóktól?

Ahogy Kósa Dániel a HelloVidéknek elmondta, a növényvédelemre különösen ügyelnünk kell, mivel a salátalevelekbe könnyen beépülhetnek a szermaradványok. Fóliás termesztés esetén valamivel kevesebb kártevővel kell számolnunk, főként az áttelelő meztelencsigák és levéltetvek ellen szükséges védekezni. Szabadföldön a gyomirtás a fő feladat, amit vegyszerek nélkül is hatékonyan elvégezhetünk. A salátát támadó kórokozók közül a salátamozaik-vírus és a peronoszpóra említhető, ám sok fajta ezekkel szemben rezisztens.

Előfordulhat levélszél-barnulás is, amely egy élettani probléma, nem fertőző betegség. Akkor jelentkezik, ha párás, borús idő után hirtelen erős napsütés éri a növényt. Ha azonban a barnulás feketedéssé és nyálkássá válik, az már pszeudomonászos levélszél-rothadásra utal, amely a túlöntözés következménye.

Meztelencsigák ellen a már kiültetett állományban nem célszerű vegyszeresen védekezni. Megelőzésként viszont alkalmazhatunk metaldehid hatóanyagú csigaölőket vagy porított műtrágyát. Biológiai módszerek is léteznek, például félig lesüllyesztett, sörrel töltött poharak, valamint a csigák kézi begyűjtése, csapdázása.

Levéltetvek ellen a fertőzés észlelése után azonnal védekeznünk kell, ügyelve az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Aki konyhakertet gondoz, sajnos jól ismeri a fonálférgeket, pajorokat és lótetűt is – ezek szintén „étlapra” vehetik salátánkat. A salátalepke elleni védekezés szintén fontos, ha hosszú távon szeretnénk sikeres salátatermesztést.

Hogyan védekezhetünk a salátalepke ellen?

A salátalepke (latinul Plutella xylostella, más néven kis káposztamoly) ritkábban, de időnként károsíthatja a salátát is, különösen ha a közelben keresztesvirágú növényeket (pl. káposzta, karalábé) is termesztünk. A kártételét főként a hernyók okozzák, amelyek a leveleket rágják, összeszövik, és azokat szennyezik ürülékükkel.

A salátalepke elleni védekezés elsősorban megelőzéssel történik: érdemes kerülni a saláta közvetlen közelébe ültetni káposztaféléket, mivel ezek vonzzák a kártevőt. Hasznos lehet a sorok letakarása finom hálós fátyolfóliával, amely megakadályozza a lepkék petéinek lerakását. Biológiai módszerként jól beváltak a Bacillus thuringiensis (Bt) tartalmú készítmények, amelyek célzottan a hernyókra hatnak, vegyszermentesen. Kisebb kertekben a hernyók kézi eltávolítása is hatékony lehet, valamint érdemes virágos sávokat kialakítani a természetes ellenségek – például fürkészdarazsak – odavonzására. Ha a fertőzés súlyos, szelektív rovarölő szerek is bevethetők, de ezeknél különösen figyelni kell az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.