Kiderült, mi okozta a brutális pusztulást a Velencei-tóban: 1800 kg hal veszett oda

Példátlan méretű halpusztulás sújtja a Velencei-tavat, ahol a hétvége óta tömegesen pusztulnak az ezüstkárászok. A szakértők fajspecifikus betegséget gyanítanak, miközben a vízminőségi vizsgálatok nem mutatnak rendellenességet - írta meg 2 napja a HelloVidék is.

A halpusztulásról szóló beszámolók az interneten sokszor pontatlan információkat tartalmaztak, ezért a MOHOSZ szakértői a helyszínen intenzív kárelhárítást végeztek: összegyűjtötték a hulladékhalakat, kapcsolatot tartottak az érintett hatóságokkal, és mintákat vettek a halakból és a vízből laborvizsgálatok céljából.

Az elhullások többsége – mintegy 99 százaléka – az inváziós idegenhonos ezüstkárász kisméretű, 8-12 centiméteres példányaiból állt, amelyek a vízgyűjtőről jutottak be a tóba. Emellett kisebb számban, de tömegükben jelentősen, pontyok és compók is elpusztultak.

Az eddigi vizsgálatok alapján a szakemberek úgy vélik, hogy a halpusztulás fő oka egy specifikus, kizárólag a kárászféléket érintő kórokozó lehet. Emellett az időjárási körülmények is szerepet játszhattak: május elején a vízhőmérséklet gyorsan, két nap alatt 7 fokot csökkent, ami nagy stresszt jelentett a halaknak. Ez a hirtelen lehűlés az ívási folyamat hirtelen leállását idézhette elő, különösen az ikrás pontyok és compók esetében, ahol az el nem rakott ikra bomlása belső „mérgezést” (szepszist) okozhatott, így vezetve az elhulláshoz.

A vízminőségi vizsgálatok szerint nem állt fenn oxigénhiány vagy gázfelszabadulás, és az olajszennyezést is teljes mértékben kizárták. Az áprilisi és májusi vízminták alapján a tó vízminősége nem mutatott károsodást. A szakértők hangsúlyozták, hogy ha a halbetegségre vonatkozó feltételezések beigazolódnak, az emberi egészségre ez sem közvetlen érintkezés, sem a hal fogyasztása esetén nem jelent veszélyt.

A MOHOSZ - írták közleményükben - továbbra is folyamatosan gyűjti a bejelentett elhullott halakat, amelyeket a lakosság kérésre a tóparti megadott helyeken helyezhet el, megkönnyítve ezzel a halőrök munkáját. A laboratóriumi eredmények és a halegészségügyi vizsgálatok várhatóan a következő 1-2 hétben érkeznek meg, melyek segítenek véglegesen tisztázni a halpusztulás pontos okait.